2018. aug 04.

Magdalai ásatások

írta: BibliaKultúra
Magdalai ásatások

Mit találunk Mária Magdolna városában?

250px-.JPGAz utóbbi évek régészeti ásatásai Magdalában sokat segítettek abban, hogy jobban megismerjük a Jézus korabeli Alsó-Galileát. Az ókori Magdala a Galileai tó nyugati partján terült el, az Arbel-hegy keleti lábán, félúton Kafarnaum és Tibériás között. A virágzó város területén végzett ásatások két helyszínen zajlottak és zajlanak ma is.

  • Délen, a Szentföldi Kusztódia területén 1970–1971-ben Virgilio Corbo és Stanislao Loffreda napvilágra hozta az ókori város egyik terét, kockaköves utcáját és néhány érdekes épületet (családi házak, víztorony, zsinagóga, bizánci monasztérium). 2006–2012-ben pedig Stefano de Luca végzett ásatásokat, amelyeket mintegy hat hónapos előkészület előzött meg (erdőírtás, földmunka, a terep megtisztítása);
  • Északon, a Krisztus Légiója lelkiségi mozgalom területén 2010-től Dina Avshalom-Gorni és Arfan Najjar (The Department of Antiquities of the State of Israel) végzett régészeti ásatásokat.

A régészek rámutattak egyrészt a város Hasmoneusok-kori lenyomatára; másrészt a hellenisztikus és helyi zsidó kultúráknak kapcsolatára, amelyről az épületek és más régészeti maradványok tanúskodnak; illetve a város nagyfokú ipari és kereskedelmi tevékenységére.c36da3389f7e0ef7e887745c27df9185.jpg

  1. Magdala a Hasmoneusok korában

Vannak ugyan letelepedésre utaló korábbi jelek, mégis a Magdala városjellege (pl. a hellenisztikus és római városokra jellemző városszerkezete, a cardo, a decumanusok) és középületeinek nagy része (talán a legősibb az az oszlopcsarnokos, fürdős épületegyüttes a kikötőhöz közel, amely feltehetőleg egy tornacsarnok volt) a város alapításának idejére, a Hasmoneus-korra megy vissza. A város épületeinek nagyobb mértékű felújítására a heródesi időszakban kerülhetett sor II. Agrippa uralkodása idején (Kr. u. 52–100). Ez régészetileg a kikötő fejlesztésén és a közfürdők építésén érhető tetten.

01_zsinagoga_magdala.jpg

A város északi részén történt feltárások legnagyobb eredménye a 2009-ben felfedezett zsinagóga, amelyet a jeruzsálemi templom lerombolása előtti időre datálhatunk (Kr. u. 50 körül). Jelenleg a magdalai az egyik legrégebbi feltárt zsinagóga Izrael földjén. A zsinagóga megtalálása előtt csak néhány olyan zsinagógáról tudunk, amit a Róma ellenes felkelés során (Kr. u. 67–72) romboltak le: a Golán-fennsíkon Gamla; Magdala, a Heródion Betlehemben, Qiryat Széfer Samária déli részén, és a maszadai erődítmény zsinagógája. A régészek jól elkülönítették a zsinagóga építészetében a hellenisztikus, a korai római, késői római és a bizánci időszakokhoz tartozó rétegeket. Az egyik újdonság az épület alaprajzára vonatkozik (két szomszédos szoba), de az is érdekes, hogy az ősi épület padlója mozaikkal volt kirakva és falát díszített vakolat borította, amire az egyetlen párhuzam a római Ostia Antica zsinagógája.

04_a_festett_falu_zsinagoga_magdala.jpg

A legegyedibb és legérdekesebb elem a központi terem közepén elhelyezett kőasztal, amelynek négy oldala domborművekkel van díszítve: menórát látunk két amfora társaságában, oszlopokkal, geometrikus és növényi motívumokkal. Az ikonográfia a jeruzsálemi templomot idézi, ami jól rámutat arra, hogy a magdalaiak életében kitüntett helyett foglalt el a Második Szentély.

05_koasztal.jpg

A város déli, ferencesek birtokolta területen is találtak az 1970-es évek elején egy kelet felé tájolt, hatoszlopos, kőpados (7,25 x 8,16 m) zsinagógát (Virgilio Corbo és Stanislao Loffreda értelmezése szerint). A régészek között vitatott, hogy milyen épületről van szó. A végső építkezési fázis szerint egy nymfaeum és fürdő volt, de az eredeti funkció felismerésének nehézsége még nem jelenti annak tagadását, hogy az épület valaha zsinagóga volt.

Az ókori Magdalában sok olyan házat is feltártak, ahol halfeldolgozás történt, ami nem meglepő egy tóparti városnál, amelyet a hal megsózásáról görögül Taricheának neveztek. Ugyanezen a területen olyan lakóövezetre bukkantak, ahol hellenisztikus építkezési megoldások mellett (pl. oszlopos belső udvarok) erőteljes volt a zsidó vallási kultúra és identitás megjelenése is (rituális fürdők: mikvék) mind a szerényebb, mind pedig az előkelőbb házaknál. Magdala tehát a térség nagyvárosa volt, ahol nemcsak a zsidó tisztasági előírásokra vonatkozó hagyomány volt jelen, hanem az akkori modern infrastuktúra is. Ez a modernitás megkönnyítette a nagyobb hellenisztikus, nyugaton Főnícia, keleten Dekapolisz városaival való kapcsolattartást is.

  1. Zsidó identitás – hellenisztikus kultúra

Magdalán jó lehet tanulmányozni Galilea hellenizációját, viszont a zsidó identitás és a hellenisztikus kultúra közötti kiegyensúlyozottságot látjuk.

A Hasmoneusok korában a fürdőket például a görög balaneiák mintájára készítették el, a római korban viszont a római thermaek alapján újították fel, ami jól jelezi a hellenisztikus és a római kultúrára való nyitottságot. Eddig a Hasmoneusok korából egyedül Magdalából ismerünk közfürdőket. Az épületek dekorációról elmondhatjuk, hogy tiszteletben tartották a zsidók érzékenységét és kerülték az ember-, illetve állatábrázolást. A háztartásokban talált rituális tisztaságot megőrző mészkőedényeket pedig a közeli Hananya és Shikhin falvakban készítették. A mikvék is a zsidó identitás jelzői voltak. Érdekes azonban, hogy nemcsak rituális merülésre használták őket, hanem a halak tárolására is.

03b_ritualis_furdok.jpg

03a_ritualis_furdok.jpg

A magdalai ásatások még a szefforiszi és a tibériási ásatásoknál is jelentősebbek, ha közelebbről szeretnénk látni azt a környezetet, ahol Jézus megkezdte nyilvános működését.

  1. Az ipari és kereskedelmi tevékenység

A feltárt kádakat és medencéket halsózásra használták. A garum (vagy liquamen), az olykor gyógyfüvekkel, olajjal, sós vagy ecetes vízzel elkészített szósz vagy mártás volt.

A helyi kikötő nagy flottájáról Josephus Flavius is megemlékezik (A zsidó háború 2,635). A maradványok (dokkok, mólók, ki- és berakodást végző daruhoz alkalmas lyukas kövek) alapján azt mondhatjuk, hogy a kikötő a kor legjobb építészeti technikái alapján készült, a többi ókori kikötővel történt összehasonlítás alapján bátran kijelenthetjük, hogy korántsem volt kezdetleges.

ki-_es_berakodast_vegzo_daruhoz_alkalmas_lyukas_kovek.jpg

A területen talált pénzérmék is Magdala élénk kereskedelméről árulkodnak. A mintegy 5000 érme 60%-át a hasmoneus- és heródesi korban verték.

A kereskedelem kiterjedtségét mutatja, hogy a fazekasság és az üvegművesség termékei messzi földről érkeztek Magdalába (Ciprus, Rodosz, Kis-Ázsia). A márványt Iasosból és Frígiából hozták, a balzsamos szelencéket pedig Arábiából. A két különböző ólomsúly felfedezése is kiterjedt kereskedelemre utal: az egyik főníciai eredetű, a másik Agrippa király idejéből származik és feliratában meg is említi az agronomoi tisztségét betöltő két személyt.

Úgy tűnik, hogy Magdala nemcsak a helyi, a regionális és a régiók közötti (vagy nemzetközi) kereskedelemben vett részt, hanem a más régiókból származó és más régiókat is célzó és összekötő tranzitkereskedelemben is. Persze ilyen helyeken nemcsak a különböző árukk, hanem az emberek és az eszmék mozgását is megfigyelhetjük.

Magdalának a nemzetközi kereskedelem betöltött szerepét tekintve így a Jézus korabeli Galileát egy új társadalmi és kulturális kontextusba kell elhelyeznünk.

„Magdala egyrészt egy olyan városi és kereskedelmi hálózathoz tartozott, amely felölelte Dekapolisz néhány városát (főleg Hipposzt és Gadarát), valamint a tengerparti városokat (Ptolemaioszt, és később Cezárea Marittimát). Másrészt egy olyan fontos övezetben helyezkedett el, amely összekötötte Transzjordánia útvonalait a Földközi-tenger kikötőivel. Ezek a Vörös-tengert átszelő útvonalak egyrészt Kínából és Indiából indulnak és a nabateus területeken keresztül eljutnak egészen Szíriáig. Palesztina stratégiai helyzetére való tekintettel Magdala teljesértékű tranzitállomás volt Róma és a Kelet között.”

Santiago Guijarro

Forrás és további tanulmányozásra:

Richard Bauckham – Stefano de Luca: Magdala As We Now Know It, Early Christianity 6 (2015) 91–118.

Santiago Guijarro: L’ambiente galilaico, gli scavi di Magdala e il „documento Q”, Ricerche storico bibliche 29 (2017/2) 25–55.

Stefano de Luca: Magdala/Taricheae, in David A. Fiensy – James Riley Strange (eds.) Galilee in the Late Second Temple and Mishnaic Periods, Vol. 2., Fortress Press, Minneapolis, 2015, 280–342.

 

Szólj hozzá

régészet