2018. aug 11.

Nők a mezőgazdaságban jóval az iparosodás előtt

írta: BibliaKultúra
Nők a mezőgazdaságban jóval az iparosodás előtt

Ugye ti magatok mondjátok, »Még négy hónap, és jön az aratás?« Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és figyeljétek a mezőket. Szőkék, az aratásra várnak. (János evangéliumából)

lxnj9646479.jpg

Magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint a férfimunka, olyan munka, ami férfiaknak való és férfiak végeznek. A meghatározás szerint olyan tevékenység, ami férfias tulajdonságokat (bátorságot, határozottságot, szilárd jellemet) igényel. 

Több évtizedes kutatás után a biblikusok egyre kiegyensúlyozottabb képet nyújtanak arról, hogy az ókori Izraelben a nők nem csak a háztartással és a gyermekneveléssel foglalkoztak, hanem a mezőgazdaságban végzett munkáikkal is jelentősen hozzájárultak egy-egy otthon vagy faluközösség gazdasági életéhez.

Mint ahogy minden mediterrán társadalomban, az izraelitáknál is a mezőgazdaság volt a gazdaság alapja. Kánaán földje nagy mezőgazdasági potenciállal rendelkezett, ahogy a többször visszatérő „tejjel és mézzel folyó ország” szófordulat is mutatja (Kiv 3,8). Az agrártevékenységek közé tartozott az árpa és a búza aratása (április – május), valamint a szőlő (nyári hónapok) és az olajbogyó szüretelése (szeptember – október). A kenyér, a bor és az olaj jelentette a Földközi-tenger vidékének triászát, ahogy az Ózeás könyvében is olvashatjuk az Örökkévaló szavát: „én adtam neki gabonát, bort és olajat” (2,10). A régészeti vaskorban (Kr. e. 1200–586) az izraeliták földjei főleg ezt a triászt kínálták. A betakarítási alkalmak vallásos jelleget is öltöttek, elég csak húsvét, pünkösd és a sátoros ünnepekre gondolnunk (MTörv 16). Utóbbi zárta a mezőgazdasági évet. Ezeken az ünnepeken nők is részt vettek (MTörv 16,11.14: asszonyok, lányok, szolgálók, özvegyek), jogos tehát azt gondolnunk, hogy a munkából is kivették a részüket.wm-bs-seven-species.jpg

A MTörv 8,8 sorát („búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére”) a búza és az árpa nyitja meg. A vaskori Izrael étrendjén a kenyéren kívül, más gabonából készült élelmek és italok is szerepeltek: szárított gabona, zabkása, sör. A gabona megőrlése a bibliai leírások szerint a nők napi munkái közé tartoztak (Ter 18,6; Lev 26,26; 1Sám 28,24; 2Sám 13,8; 1Kir 17,12–13), még akkor is, ha a kenyérsütőkről (hā’ōfîm) elnevezett jeruzsálemi utca hímnemű megjelölést alkalmaz (Jer 37,21). A kenyér annyira létfontosságú élelem volt, hogy a leḥem főnév általában is jelölte az élelmiszereket.harvesthands.pngA gabonafélék feldolgozásával kapcsolatos folyamatok (aratás, tallózás, cséplés, rostálás) jól rekonstruálhatók bibliai, régészeti, ikonográfiai és etnográfiai forrásokból. A munkálatokban a férfiak mellett mindig ott voltak a nők is. A héber Biblia törvénykezése arra is kitért, hogy a véletlen elhullajtott kalászokért nem menjenek vissza, hanem hagyjanak a rászorulóknak, a jövevényeknek, árváknak és özvegyeknek (MTörv 24,19). Rúth története jól példázza ezt, de arról is árulkodik, hogy a szabad mezőn dolgozó nőket olykor veszély fenyegette. A nők az aratás utáni munkálatokban is részt vettek, ahogy Rúth is maga csépelte ki az összegyűjtött kalászokat (2,17). A 19–20. századi néprajzi kutatások is megerősítették, hogy Libanonban, Palesztinában és Szíriában a nők gyakran dolgoztak a földeken és a betakarítás munkájában az egész család részt vett. Az 1970–80-as évek palesztin nőiről is hasonló dokumentáció maradt fenn. Ezek mind azt bizonyítják, hogy a nők nemcsak alkalmasak voltak ezekre a munkákra, hanem azt is, hogy a feladat oroszlánrészét ők vállalták.hayovel-christian-zionists-1.jpgHasonlóképpen: a szőlő szüretelésében is kivették részüket. A derék asszony dicséretében a Példabeszédek könyvének szerzője így ír: „szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából.” (31,16). Az Énekek éneke is tanúskodik arról, hogy a lányokat szőlő őrzésére is befogták (1,6). A törvénykezés a szőlőben lehullott szemeket is fenntartotta a rászorulóknak (Lev 19,10), a MTörv 24,21 szerint ennek a gyakorlatnak kifejezett kedvezményezettjei voltak a nők. A 19–20. századi etnográfiai források is alátámasztják, hogy a szüretelés a nők és a gyerekek munkáját is igényelte. A nők voltak továbbá a felelősek a gyümölcs aszalásáért, amely lehetővé tette, hogy az egész évben tárolhatók és tálalhatók legyenek a különböző gyümölcsök (füge, datolya, gránátalma) és szőlőszemek.messinian-olive-oil.jpg

Az olajbogyó szüretelése szintén fontos esemény volt, amiből nem maradtak ki a nők. Az olívaolajat felhasználták a mindennapi életben: lámpások felszításához, kozmetikai és gyógyászai célokra, illetve a kenyér mellett az olajbogyó és az olívaolaj volt az egyik legfontosabb táplálék. Az ókori Izraelben az olajnak kultikus szerep is jutott: nem csak a jeruzsálemi szentélyben világító lámpákhoz kellettek, de a papok és a királyok felkenéséhez is. Többnyire azonban – a vaskori régészeti ásatások során feltárt prések is ezt igazolják – főleg helyi fogyasztásra használták, jutott azonban az exportra is.

Klikk a galériára

A bibliai Ekron az ókori legfejlettebb és legnagyobb olívaolaj-termelőközpontja volt. A Kr. e. 7. századból 115 sajtolót fedeztek fel a régészek, amely 500-1000 tonna termelési kapacitással rendelkezett. Az itt sajtolt olaj nemcsak a környék, de a térség (Egyiptom, Mezopotámia) lakosainak szükségleteit is fedezte.

A nők tehát a fárasztó és rendszeres házimunkájuk mellett tevékenyen részt vettek a betakarítási munkálatokban is. Népszerű, ám valójában megalapozatlan az a vélemény, hogy a mezőgazdasági tennivalók elvégzéséhez szükséges fizikai erővel nem rendelkeztek. Nemcsak a Biblia, de a 19–20. századi etnográfiai kutatásai és fényképei is ugyanezt igazolják: a nők képesek voltak elvégezni mindazokat a feladatokat, amelyek családjaik és közösségeik támogatásához és fenntartásához szükségeltettek, különösen azokban az időszakokban, amikor a mezőgazdaságban végzett munkájukra is nagy szükség volt.

Forrás:

Jennie Ebeling: Engendering the Israelite Harvests, Near Eastern Archaeology 79 (2016/3) 186–194.

Szólj hozzá

hétköznapok