2018. okt 01.

Ókeresztény amulettek újratöltve

írta: BibliaKultúra
Ókeresztény amulettek újratöltve

Tudtad, hogy az ókori Róma világában az emberek talizmánok, amulettek viselésével védekeztek a betegségek és a rontás ellen, és hogy ezen a kereszténység megjelenése sem tudott sokáig változtatni?

20.jpg

Kétoldalas amulett: Lázár feltámasztása és egy háromsoros, görög nyelvű mágikus szöveg. Jeruzsálem, Bible Lands Museum, puha, szürke kő, 33 mm.

Sok klasszikus szerző gúnyolódott azokon, akik amuletteket viseltek és „idős asszonyokhoz” fordultak. A késő római császárkor legkiemelkedőbb történetírója, Ammianus Marcellinus például beszél arról, hogy az emberek milyen okkult praktikákhoz fordultak politikai feszültség idején (Res gestae 16.8.2). Megemlíti azokokat is, akik „idős asszonyok bűbájaival” kerestek orvoslást bajaik enyhítésére, amiket ő maga ostobaságnak és ártatlan dolognak tart.

A keresztény igehirdetés azonban megfeddte azokat, akik amulettekbe vetették bizalmukat. Azt mondták, hogy inkább keresztvetést, szentelt vizet és megáldott olajat használjanak. A 4. századi Athanasziosz, Alexandria püspöke a De amuletis című munkájában azt mondja, hogy aki amulettet visel, az nem hívő, hanem hitetlen, nem keresztény, hanem pogány. Egy helyen így fogalmaz:

Az öregasszony rengeteg szót ömleszt rád 20 oboloszért vagy negyed liter borért, miközben te úgy állsz ott, mint egy szamár […] eltörli a kereszt pecsétjét, ami neked a megváltást hozta. Nemcsak a betegek félnek ettől a pecséttől, hanem a démonok egész hada is, és csodálkoznak rajta.

Az egyházi közösség az ördög eszközeként tekintett az amulettekre, mások ellenben a gonosz és a rontás elleni hagyományos eszköznek látták és felhasználták betegség idején, de kígyók és skorpiók távoltartására is.

Milyen amuletteket használtak a keresztények?

Sok amulett állati vagy növényi anyagból készült. Ezek nyilvánvalóan nem voltak tartósak. Mások (figurák, vésett kövek, pergamenre, fazékra, fára és fémre írt szövegek) fennmaradtak. Ezek azért is érdekesek, mert általuk bepillantást nyerhetünk a keresztény imádság gyakorlatába, illetve abba, hogy a liturgikus szövegek, hogyan formálták az egyéni imát. A zsidóknál például népszerű amulett-szöveg volt az ároni áldás (Szám 6,24–26), vagy a 91. zsoltár. A keresztényeknél pedig a zsoltárok és a Miatyánk. Van olyan amulett is, amely Jézus és Edessza királyának, Abgárnak a levelezését tartalmazza, ami érthető, hiszen Jézus a válaszlevelében gyógyulást és védelmet ígért a királynak. Egyes amulettek a keresztény hit rövid összefoglalását hozzák, amit különböző rítusokban használtak fel a gonosz elűzésére és távol tartására.

A következő képen látható 5. századi amulett például hitvalló szavakkal indít és az egyes, elimádkozott részre adott „Ámen” válasz zárja:

195f17a37cd38a7d953f577b3db52d757b949f23.jpg

„Krisztus megszületett. Ámen. Krisztus megfeszíttetett. Ámen. Krisztust eltemették. Ámen. Krisztus feltámadt. Ámen. Feltámadt, hogy ítéljen élőket és holtakat. Ámen.”

Az imádság tulajdonképpen egy exorcizmus (démonűzés), ahol a láznak és a hidegrázásnak parancsolnak, hogy távozzék egy bizonyos Kale nevű nőtől, aki az amulettet viselte. Folytatásképpen van egy másik ének is, amely már a rítust, a dinamikát tartalmazza: „szent kövek és hatalmas jelek” amulettre érintésével, bizonyos szavak kíséretében („most, most, most, azonnal, azonnal, azonnal”) kérik, hogy a láz és a hidegrázás hagyja el Kalét.

Az amulettek szövegeiből azt is megtudjuk, hogy íróik mennyire voltak képzettek. Találunk magasan képzett írókat és a köznapi görög nyelven gyengén fogalmazókat is.

Az amuletteket tanulmányozó kutatók azt mondják, hogy az erősödő kereszténység inkább módosította és nem törölte el a hagyományos vallási gyakorlatokat. Arra is szépen rámutatnak, hogy az eltérő vallási, kulturális környezetben élők, hogyan vették igénybe az isteni hatalmat.
b2.jpg

Forrás és további tájékozódásul:

Theodore de Bruyn: Christian Amulets. A Bit of Old, a Bit of New, Biblical Archaeological Review 44 (2018/5) 66, 79.

Theodore de Bruyn: Making Amulets Christian: Artefacts, Scribes, and Contexts, Oxford, Oxford University Press, 2017.

Szólj hozzá

ismeret