2018. okt 26.

Az áldás forrása

írta: BibliaKultúra
Az áldás forrása

aldas.jpg

„A kivonulás elbeszélése Mózes kísérletéről szól, aki a rabszolgákkal együtt el akarja hagyni a fáraó birodalmát, illetve a fáraó elhatározásáról, aki meg akarja akadályozni, hogy elveszítse az olcsó munkaerőt. Ebben az olvasatban a fáraóra nehezedő nyomás, hogy szabadon engedje a rabszolgákat, elviselhetetlenül megnövekszik. Térfelet kell cserélnie és már azon van, hogy elengedje a szolgákat. Egy sor felszólítást intéz Mózeshez, szinte magunk elé képzelhetjük, ahogy kiadja a parancsot: »Menj, vidd, tűnjetek el!« Micsoda megkönnyebbülés!

A fáraónak azonban van még egy figyelemreméltó mondata Mózesnek: »Áldj meg engem is!« (Kiv 12,32c) Végül felismeri, hogy az áldás ereje, vagyis az élet forrása, az élet áramlása most Mózes kezében van. Ez baljós felismerés számára, mert sokáig abban a hitben élt, hogy az ő és papjai birtokában van az áldás hatalma. A fáraónak ez a megkésett felismerése teljhatalmának megszűnéséhez vezet és annak tudatosítására, hogy az áldás hatalma most azoknak a gyülevész senkiháziaknak a hatalmában van, akikkel a teremtő Isten szövetkezett. Ugyanezt a leckét kapta később a Római Birodalom is, amikor felismerte Jézusban az áldás hatalmát. Nekünk is ugyanezt a leckét kell megtanulnunk, amikor azt látjuk, hogy a feltételezett életforrások – a pénz, a tanulás, a technológia – nem képes megáldani és megszabadítani. Újra meg kell tanulnunk, hogy az áldás hatalma nem olyan erőktől érkezik, amiket bálványozunk, és nem tudnak bennünket áldásban és szabadításban részesíteni, hanem lentebbről.”

 

Forrás: Walter Brueggemann: Gift and Task. A Year of Daily Readings and Reflections, Westminster John Knox Press, Luisville (Kentucky), 2017, 133.

Szép hétvégét kívánunk minden kedves olvasónknak!

 

 

Szólj hozzá

lelki