2018. nov 12.

Csontládikós temetkezés a heródesi időszakban

írta: BibliaKultúra
Csontládikós temetkezés a heródesi időszakban

bsba270503900l.jpg

A Kr. e. 20–15-ös években megfigyelhetünk egyfajta elmozdulást a másodlagos temetkezés irányába: szokásba jött az osszáriumos temetkezés. Bejegyezésünkben utána járunk, hogy ez minek volt köszönhető, illetve belepillantunk néhány sírfeliratba is.

A tágabban értelmezett heródesi kor (Kr. e. 35 – Kr. u. 70) Jeruzsálemében és a környékén több ezer osszáriumot találtak, ami minden bizonnyal Nagy Heródes kiterjedt építkezési programjainak volt köszönhető. A Templom építéséhez ugyanis a kőfaragók ugyanazt az anyagot használták, mint amiből a csontládikók készültek készültek: vagy közvetlenül a Jeruzsálem környéki kőbányából vagy a kiselejtezett kőtömbökből kinyert puha krétát és keményebb mészkövet. A növekvő lakosság városi és elővárosi terjeszkedése is nagyobb sűrűségű temetkezési helyeket igényelt. Az osszáriumok lehetővé tették, hogy egy családi sírboltba többen elférjenek, mintha sírkamrákat használtak volna vagy teljes méretű szarkofágokat.

Az osszáriumok megnövekedett száma tehát nem valami teológiai gondolatváltásnak vagy idegen befolyásnak volt köszönhető.  Vannak azonban kutatók, akik szerint a csontládikók feltűnése az elhunytak feltámadásába vetett farizeusi hittel kapcsolódik össze. Szerintük az egyes elhunytak csontjainak összegyűjtve vártak a jövőbeli feltámadásra. Más régészek felvetése szerint a jeruzsálemi elit a római hatás miatt fordult a gyorsan elterjedő osszáriumos temetkezési gyakorlat felé. Szerintük a csontládás temetkezési gyakorlat forrásai a római hamvvedrek, urnák voltak.

Természetesen megvannak az irodalmi nyomai ennek a temetkezésnek is. Álljon itt egy-egy részlet a későbbi rabbinikus irodalomból, a babiloni (b.Szemahót 49b) és a jeruzsálemi Talmudból (y. Mo’ed Qatan 1.5, 80c):

Rabbi Eliézer ben Cádok mondta: »Amikor az apám meghalt, meghagyta: Halálomkor temess el engem egy völgyben, később gyűjtsd össze csontjaimat és helyezd azokat egy osszáriumba, de ne a kezeddel gyűjtsd össze azokat.« És így tettem vele.

 

[Az elhunytat] először árkokba kell eltemetni, aztán, amikor a hús elbomlott, össze kell gyűjteni a csontokat, és elhelyezni egy csontládikóban.

A szövegben használatos héber/arámi gelúszkemá főnév jövevényszó lehet: a görög glósszokomon („láda, doboz”) átirata.

Milyenek voltak ezek a csontládikók?

Lehettek simák vagy díszítettek (karcolt, faragott vagy festett mintákkal), tetejük általában lapos vagy nyeregtetős. Olykor különböző nyelveken (görög és héber/arámi, kevés latin feliratokkal) felkerültek az elhunytak neveik is, rokoni szálaik és foglalkozás.

ossuaries-decorations_hecht-museum_fjenkins041016_1862sm1.jpg

A régészek szerint nincs összefüggés az elhunyt viszonylagos jóléte és státusza, valamint az osszárium díszítettsége között, mivel sima vagy felirat nélküli csontládákat találtak az ókori Jeruzsálem legkiemelkedőbb családjainak sírjában is.

Sírfeliratok

A feliratok alapvető célja a személyazonosítást szolgálta. Megemlítik a családi fokokat, olykor az elhunyt címeit és hivatalait is, amelyek árulkodnak a kor társadalmi, politikai helyzetéről, illetve a személyes reményekről és félelmekről, a vallási és filozófiai meggyőződésekről is.

Különböző címekkel és rangokkal találkozhatunk a feliratokban: pap, főpap, rabbi, zsinagógai elöljáró, bölcs, vén. De előkerülnek a foglalkozások és mesterségek is: írástudó, építőmester, mesterember, kovács, gyógyszerész, fazekas, orvos, ötvös, bankár, mészáros, pék, kelmefestő, posztókereskedő, árokásó, temetkezési vállalkozó.

Néhány osszuárium felirata személyes információkról, testi fogyatékosságokról („Hanina rabbi, a törpe”), belső tulajdonságokról (szigorú, jámbor, igaz), olykor akár bántó, sértő megjegyzésekről is árulkodik: „Mirjam, a tehén felesége”. Megjelennek azonban a tisztelet és a megbecsülés kifejezései is: „prozelita”, „nazír”, „tudós”, „jóságos feleség”, „gyönyörű”.

Találkozunk gúnynevekkel és becenevekkel is: „a rabló”, „a vándor”, „a gyilkos”, „a sípos”, „a trák” (a trákok hírhedtek voltak kegyetlenségükről).

A feliratokban található leggyakoribb zsidó témák a vigasztalás volt, vagy a sírgyalázástól való óvás:

  • Békesség veled!
  • Bátorság!
  • Senki sem hallhatatlan.
  • Uram, emlékezzél meg szolgádról!
  • Legyetek szerencsések feltámadásotokban!
  • Dosztasz, a mi atyánk, és [a sírt] nem lehet megnyitni,
  • Aki felnyitja az elhunyt felett a sírt, arra gonosz vég vár!,
  • Én, Heszükhiosz fekszem itt feleségemmel. Aki ki merészeli nyitni felettünk [a sírt], annak nem lesz része az örök életben.

miriam_ossuary.jpgMirjám osszáriuma 

Az idegen kulturális befolyások és hatások sem voltak zavaróak. Mirjám, Simeon lánya osszáriumában például egy koponyában találtak, benne egy bronzpénzzel 42/43-ból (I. Agrippa uralkodásának 6. évéből). Ez arra a görög szokásra utal, hogy a halott szájára vagy szemeire pénzérmét tettek, mert hitük szerint Kharón, az alvilág révésze csak pénzért volt hajlandó átszállítani őket az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyón, a Sztüxön.

Nagy kérdés, hogy a Második Templom idejének temetkezési gyakorlatában mennyire volt szokásban az obolosz, vagyis a szemre helyezett pénzérme, Kharón fizetsége. Az írásos források ezt nem erősítik meg. Az ókori rabbinikus források csak a „szem lezárásáról” beszélnek. A néhány régészeti példa abba az irányba mutat, hogy az érméket a másodlagos, csontládás temetés idején helyezték a sírokba. Sem régészetileg, sem írásosan nem bizonyítható, hogy a Második Templom idején az elhunyt szemére való pénzérme helyezése általános zsidó gyakorlat volt.

A másodlagos temetkezés eltűnése

Miért tűntek el az osszáriumok Jeruzsálemből a Templom lerombolását követően, 70 után és miért jelentek meg 70 után Galileában? Talán azért, mert a sziklasírokba temetkező zsidó elit meghalt vagy szétszóródott, kivándorolt, elköltözött az első zsidó háborút követően. A 3. század közepén, végén pedig az ossilegium szokása is kihalt. A legnagyobb és legtekintélyesebb temető ebben az időben a bét-seárimi, ahol a szarkofágos, katakombás temetkezés dominál.

screenshot-2017-02-15-at-5_03_29-pm-823x420.png

A bét-seárimi katakombák

Forrás és további tájékozódásul:

Craig A. Evans: Jesus and the Ossuaries. What Jewish Burial Practices Reveal about the Beginning of Christianity, Baylor University Press, Waco, 2003.

Szólj hozzá

hétköznapok