Egy-egy véletlenszerű régészeti felfedezés sok mindent megváltoztathat. Így gondolják ezt azok az izraeli kutatók is, akik Aravában, Izrael dél-keleti részén, a Holt-tengertől Eilatig húzódó kietlen völgyben, a jordániai határ mentén ástak és egy hatalmas, nem állandó településeken alapuló nomád királyság nyomaira bukkantak.
Örök kérdés, hogy vannak-e történelemi alapjai az egyes bibliai elbeszéléseknek vagy milyen történelmi emlékezet húzódik meg mögöttük? Mennyire mondhatják el az összedőlt falak, töredékek és kövek az egész történetet?
A szakirodalom egészen mostanáig a nem letelepült bronzkori és vaskori „beduinokra” úgy tekintett, mint akik egyszerű társadalmakban éltek a történelmi események peremén, politikai hatalom nélkül és aligha bírtak befolyással más régiókra vagy politikai térségekre. Az új régészeti felfedezések azt mutatják, hogy a nomádok képesek voltak olyan komplex politikai struktúrákat létrehozni, amelyek lényegileg különböztek a hagyományos, ún. „beduin modelltől”.
A nomádok szinte soha nem hagytak maguk után régészeti leleteket. Ebből a szempontból az aravai ásatások kivételesnek mondhatók. A tel-avivi régészprofesszor és a Central Timna Valley Project igazgatója, Erez Ben Yosef szerint ebből az következik az Izrael kezdeteire vonatkozó, vagyis a Kánaán földjére való belépés időszakát, a bírák korát és a korai királyságot érintő régészeti „kijelentések” nem megalapozottak és felülvizsgálatra szorulnak. Úgy gondolja, hogy a vita fókuszpontját vissza kell helyezni a bibliai szöveg és kontextusának tanulmányozásához és az egyszersített régészeti kijelentésekből eredető kutatási torzításokat javítani kell.
Izrael déli és Jordáni nyugati sivatagjaiban ősi rézbányák találhatók az Arava mindkét oldalán:
- az Eilathoz közeli Timna-völgyben
- és a jordániai Wadi Faynanban (a bibliai Punon).
Wadi Faynan
Az 1950-es évekig az Arava területén feltárt maradványokat a Kr. e. 10. század közepére datálták és összefüggésbe hozták „Salamon király bányáival”. 1969-ben aztán a Timna-völgy szívében feltártak egy egyiptomi szentélyt, és a maradványokat az egyiptomi Újbirodalom korára datálták, ami 300 évvel korábbi a Salamon királyhoz kapcsolt időszaknál.
Később Wadi Faynan datálását is felülvizsgálták. Eszerint a régió állandó települése az Asszír Birodalomban jelent meg a Kr. e. 8–7. század végén. A differenciált vizsgálat
- Arava déli részén egyiptomi fennhatóságról tanúskodik (13–12. sz.),
- Arava északi részén pedig asszír uralomról (7. sz.).
A timnai összetett alagútrendszerben több mint 10.000 aknát fedeztek fel. Bányászata jól szervezett válallozás volt. Néhány akna több mint 40 méter mély (Faynanban több mint 70 méter mélységű). A kemencékből hátra maradt salakot és ipari hulladékot pedig több mint 6 m magasságban halmozták fel.
Kétségtelen, hogy a rézbánya maradványai birodalmi projektekről árulkodnak. Ezt a fejlett technológiát, munkaszervezést és régiós kereskedelmet csak hatalmas birodalmi erőből lehetett megvalósítani. De ki mozgatta a szálakat? Az új, nagy pontosságú radiokarbon vizsgálatok eredményei szerint a bányák mindkét régióban a Kr. e. 11–9. században egyidejűleg aktívak voltak, vagyis akkor, miután az egyiptomiak elhagyták Timnát és „kivonultak” Kánaán egész területéről a Kr. e. 12. század közepén. Ez még az Asszír Birodalom megjelenése előtt volt. De ha a rézbányák nem az egyiptomiaké vagy asszíroké voltak, akkor kié?
Az egész térségben állandó települések hiányában a szükséges következtetés, hogy a projektet a régió nomád lakosságának kell tulajdonítani. Ezek szerint ezeknek a nomádoknak összetett társadalmi-politikai szervezetet, ha nem birodalmat kellett létrehozniuk (eddig így értelmezték a régészeti maradványokat), de legalább egy hierarchikus, központosított királyságot, amely Aravát és a szomszédos területeket uralta.
Ez az erős, Faynan nagy oázisai köré összpontosuló törzsi koalcíió, nomád jellegű királyság első bizonyítéka, amit a bibliai Edommal azonosíthatunk, amelynek népessége később letelepedett a Jordánon túli déli részek és fővárosukban, Bocrában (a mai Busayra).
Az új ásatások gazdagították a bányákat üzemeltető edomita társadalomra vonatkozó ismereteineket, és közvetlen bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy az egész Arava egységes vezetés alatt állt a Kr. e. 11. századtól.
Forrás és további tájékozódásul:
Erez Ben-Yosef: The Architectural Bias in Current Biblical Archaeology, Vetus Testamentum 69 (2019) 361–387.