Bejegyzésünkben vázlatosan áttekintjük a 2019-es év legjelentősebb bibliai régészeti leleteit. Egy válogatás mindig szubjektív. Több hírről folyamatosan, hosszabban is beszámoltunk a #BibliaKultúra bejegyzéseiben vagy Facebook-oldalunkon.
1. Jeruzsálemi bulla az első Szentély időszakának végéről
A jeruzsálemi Dávid városához tartozó parkoló alatt más tárgyakkal együtt egy 2600 éves pecsétnyomóra bukkantak, amely Netan-Meleké, a király szolgájáé volt (לנתנמלך עבדהמלך). Ezzel a névvel találkozunk a 2Kir 23,11-ben is.
2. Oltár a frigyláda egykori őrzési helyéről
A Silóban végzett ásatások során a régészek rábukkantak egy ősi izraelita oltár sarkára (szarvára). A felfedezés jól szemlélteti az 1Kir 2,28 versét: „bemenekült Jóáb az Úr sátrába, és megragadta az oltár szarvait”.
3. Megnyílt Jeruzsálemben a zarándokok útja
A régészek egy csatornajavító projekt során fedezték fel 2004-ben a Siloám medencét (vö. Jn 9,7) és ezt az első századi utca alsó végét is, amely a medencétől vezet a Templomhegyre.
A 8 m széles és 600 m hosszú utat nemcsak a zarándokok vették igénybe, hanem a templomi személyzet rituális felvonulásokra is használta. Az utca teljes feltárása még folyamatban van, de egy részét megnyitották az érdeklődő közönség előtt.
4. Európai gyökerű filiszteusok
Az askelóni temetőben fellelt filiszteusok csontvázaiból (fogaikból és fülcsontjaikból) származó DNS-ek alapján a filisztueosk Kréta, Szardínia és az Ibériai-félsziget régióiból költöztek a területre. Ez megerősíti azt, amit a Biblia mond a filiszteusokról (vö. Jer 47,4; Ám 9,7; Kaftór = Kréta, a minoszi civilizáció otthona). A vizsgálat azt is kimutatta, hogy gyorsan beolvadtak a helyi népességbe.
5. Az edomita királyság nyomai
A Holt-tengertől délre fekvő izraeli Timnából és a jordániai Faynanból származó rézbányák salaklerakódását vizsgálva arra jutottak a kutatók, hogy az edomiták több, mint 3000 évvel ezelőtt, fejlett, szabványosított technikákat használtak a rézbányászathoz. Ennek a felfedezésnek a fényében arra jutottak, hogy az edomita királyságot a Kr. e. 11. sz. közepén közták létre, tehát mintegy 300 évvel korábban, mint az annakelőtte gondolták. A Ter 36,31 szerinti is Edomban már akkor voltak királyok, amikor Izraelben még nem.
6. Hácór palotájának lépcsői
A 2018-ban felfedezett lépcsősor ma már látható a nagyközönség előtt is. A figyelemre méltó nagyságú és kivitelezésű hét fokból álló bazaltlépcsőt a késői bronzkorban építhették (Kr. e. 13. sz.). A régészek szerint van még több lépcső, ami feltárásra vár. Ezek a kőburkolattal ellátott udvarról vezethettek a palotaépületbe.
7. Adoinajahu, az udvarnagy pecsétje
Dávid városának szitálási projektje hozta felszínre azt a Kr. e. 7. századi apró bullát, amelyen az olvashatjuk héberül: Adoniyahu aser al habayit, ami szó szerint azt jelneti: „Adonijahu, aki a ház felett van”. Adonijahu feltehetőleg a királyi palota gondnoka volt.
8. A kenyérszaporítás csodájának emléke a Galileai-tó partján
Hipposz-Szusszita ókori városában egy bizonyos Theodorosnak szentelt, a később leégett templom a hét keresztény istentiszteleti helyek egyike. Az öt kenyér és a két hal megszaporításának csodáját (Mk 6,41–44) ábrázoló mozaikon a művész nem „helyi”, a Galileai-tóból származó halakat ábrázolt, hanem a hasított hátuszonyú halakat a Nílusból. A mozaikon jól kivehető a tizenkét kosár, amibe a maradékot összegyűjtötték (vö. Mk 6,43). A várossal 749-ben egy földrengés végzett.
9. A babiloniak pusztításának újabb, csendes tanúi
Jeruzsálem nyugati dombján, a Sion hegyén végzett régészeti ásatások során ritka, finoman megmunkált arany- és ezüsttárgyakra bukkantak a kutatók. Az anyagi kultúra gazdaságáról árulkodó csincsik, amelyeket a babiloni pusztítás hamurétegeiben találtak, valószínűleg egy nagyobb műtárgyról válhattak le (fülbevaló?, egy ezüst szőlőfürt szemei?). A feltárás arra is rámutatott, hogy a vaskori Jeruzsálem kiterjedtebb volt, mint azt korábban gondolták. A hamurétegben talált további tárgyak (kerámiatöredékek, olajlámpások, szkíta típusú nyílhegyek) a Kr. e. 7-6. századra vezetnek vissza.
10. Egy kánaánita megapolisz
Az észak-Izraelben feltárt Ein Asur a korai bronzkor egyik legnagyobb települése lehetett. Ami még meglepőbb, hogy a 6000 lakosú, 160 hektáros alapterületű, kifinomult építkezést és várostervezést sugalló nagyváros alatt egy korábbi, 7000 éves kőrézkori település nyomai bontakoztak ki a feltárók előtt.
Reméljük, hogy 2020 hasonlóan gazdag vagy még gazdagabb év lesz!