Mindannyiunk lelkének, bármennyire kicsinek és nyomorúságosnak tűnik is számunkra, sok közös vonása van az Írás nagy lelkeivel. Egyes esetekben mindenben hasonlít az Ószövetség legmerészebb szereplőinek életéhez. Hasonlít Ádáméhoz, aki az idő cellájában raboskodik, miközben mindig megőrzi az Örökkévaló nagyságának egy szikráját. Időnként azért jön, hogy megküzdjön Istennel, hogy tiltakozzon, hogy felkiáltson az emberi fájdalom és a társadalmi igazságtalanság ellen, mint Jób és Jákob. Néha a Bölcsességtől kér megvilágosodást, mint Salamon. Máskor viszont megkötözöttnek tűnik, mint Izsák teste a móriai oltáron, az anyag egyfajta aqédájával. Időnként felnevet, és meglepődik a kegyelemtől, mint Sára; máskor »belső viharban« gyötrődik, mint Luther Ábrahámja. Néha a legtisztább és legtitokzatosabb Szerelmet öleli magához, mint a szerelmesek az Énekek énekében. Néha belesüpped a sárba, mint Dávid, mint Mózes, hogy aztán visszatérjen a mennybe, lépésről lépésre követve Isten álmának térképét.
Roberto Rosano
