#BibliaKultúra

Szöveg mögött - Kövek alatt

Egy felháborodott kódexmásoló

vat_heb_1_annotated_june_2017_1.png

Egy korábbi bejegyzésünkben már rápillantottunk egy olyan lapszéli megjegyzésre, amely kritikusan áll a vallásos turizmushoz. Mostani bejegyzésünkben pedig egy felháborodott scriptor véleményét olvashatjuk.

A borítóképen a második tesszaloniki levél utolsó része (2Tessz 3,11–18) és a Zsidókhoz írt bevezető sorai láthatók (Zsid 1,1–2,2) a Vatikáni kódexben. A szöveghasábok közötti sárga 8-as szám alatt pedig egy későbbi másoló megjegyzését olvashatjuk, aki ellenezte a korábban élt másoló javítását, amiért az visszamásolta a szövegbe azt a változatot, amit előzőleg már kijavítottak.

A megszokott szövegváltozat, feltehetőleg az eredeti, ami mellé a megjegyzés került így hangzik (Zsid 1,3): 

Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza (φερων) a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

A szövegmásoló viszont ezt a szöveget írta le: 

Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával feltárja (φανερων) a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

Ezen a szövegváltozaton háborodott fel az a későbbi, a kutatók szerint a 13. században élt másoló, aki ezt írta széljegyzetként az adott bibliai szöveg mellé: 

Tudatlan gazfickó, hagyd meg a régebbi szövegváltozatot és ne cseréld ki!

ἀμαθέστατε καὶ κακέ, ἂφες τὸν παλαιόν, μὴ μεταποίει

heb_1_3_vaticanus.jpg

A bibliai szövegkritika már több ízben rámutatott, hogy a másolók szándékosan vagy véletlenül is módosították a szöveget.

Jelen esetben elképzelhető, hogy az egykori másoló egy ariánus szellemiségű scriptor volt és élt a változtatás igényével, mert nem békélt meg azzal a teológiai gondolattal, hogy az Isten Fia az, aki fenntartja a világmindenséget, míg ő az univerzum fenntartását az Atyához kapcsolta, nem a Fiúhoz. Az is elképzelhető, hogy az írnoknak hangosan olvasták fel a bibliai szöveget és vagy pontatlanul olvasták és úgy rögzítette a szöveget, vagy pedig ő érthette félre és mást írt le. Mindenesetre a későbbi másoló felismerte a pontatlanságot és gondolkodás nélkül, méltatlankodva szóvá is tette.

Bruce M. Metzger a szándékos változtatások kapcsán így fogalmaz:

Bármilyen furcsán hangzik is, azok a másolók, akik gondolkodtak, sokkal nagyobb veszélyt jelentettek, mint akik – esetleg gondolkodás nélkül – csupán azt igyekeztek pontosan lemásolni, ami előttük hevert (még ha az nem is sikerült a legtökéletesebben). 

Forrás:

Bruce M. Metzger: Manuscripts of the Greek Bible: An Introduction to Palaeography, Oxford University Press, New York - Oxford, 1981, 74–75.

További tájékozódásul:

Bruce M. Metzger – Bart D. Ehrmann: Az Újszövetség szövege. Hagyományozás – szövegromlás – Helyreállítás, Harmat, Budapest, 2008.

A bejegyzés trackback címe:

https://bibliakultura.blog.hu/api/trackback/id/tr7015229500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

István Torma 2019.10.20. 15:16:29

Mi hasonlót a Wikipédiába szoktunk írni, igaz a szerkesztői részbe. Pl. amikor valaki a nyilvánvaló idézetbe belejavít, mert szerinte úgy stílusosabb! :D

#BibliaKultúra

#BibliaKultúra blogunk szakmai igényességű topikjaival értékes, ismeretbővítő tartalmakat közöl a bibliatudomány tárgyköréből. Rápillantunk arra a világra, amely látta megszületni a Bibliát - tabuk nélkül, közérthetően, a tudás megosztása és a „lifelong learning” jegyében.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása