Tudtad, hogy az evangéliumok a görög-római életrajzokhoz (biosz) igazodnak? Mert
1. folyamatos, elbeszélői prózában íródtak.
2. A történetek, mondások, anekdoták és beszédek együttesen alkotják az elbeszélést.
3. A főszereplő életét nem mindig fedi a kronológiai egymásutániság.
4. A figyelem a főszereplőre összpontosul, nem egy korra, eseményre vagy uralkodóra, mint a történetírásban szokás.
5. Nem hangsúlyos a főszereplő lélektani elemzése.
6. Miután értesülünk a főszereplő származásáról, gyorsan eljutunk a nyilvános működése, fellépése felé.
7. Az ókori életrajzok egyforma hosszúságúak voltak (a rövidek 10.000 szó alattiak, a közepesen hosszúak 10.000–25.000 szóval éltek, míg a hosszabbak meghaladták a 25.000 szót is. A tekercsek nagysága a közepes hosszúságú munkákat kívánta meg, amelyek egy-ültő helyzetben elolvashatók.
8. Az igék 25–33%-ának alanya a főszereplő, másik 15–30% a mondásokban, beszédekben, más szereplők megnyilatkozásaiban fordul elő.
9. A filozófusok vagy tanítók életrajzait úgy rendezték el, hogy abból kitűnjenek gondolataik és tanításuk.
10. A főszereplő szavai és tettei követésre vagy nem követésre szolgáló modellként funkcionálnak.
Márk evangéliumának kezdősora
Forrás: Michael R. Licona: Why Are There Differences in the Gospels? What We Can Learn from Ancient Biography, Oxford University Press, Oxford, 2017.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
