#BibliaKultúra

Azt állítja, hogy a Biblia szó szerinti értelmezése pogány eretnekség. Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy az evangéliumokat, különösen is Máté evangéliumát Jézusnak egy zsidó tanítványa írta, aki az ő zsidó tanítványi közösségének tagja volt. Máté átvesz bizonyos dolgokat, amik a zsidók mindennapos életének, örökségének, szent irataiknak és megszokott történetmesélői képességének része volt. Nem kellett magyarázni azokat. Aztán Kr. u. 150-re vagy a körül, annyira kevés zsidó maradt a keresztény egyházban, hogy Markión el akarta távolítani a judaizmus bárminemű látszatát is a keresztény Szentírásból. A hivatalos egyház ellenállt ennek, de nem hivatalosan meglehetősen antiszemita lett. Ez történik akkor, amikor kizárólag pogány hallgatóság olvassa ezeket a zsidó történeteket, és mivel nem ismerik a történetmesélési hátteret, azt feltételezik, hogy a történeteket szó szerint kell értelmezni.

Az evangéliumok szó szerinti értelmezése nem a szerzők eredménye, hanem a Jézus születése után 150 évvel későbbi nemzedék munkája, amely nem ismerte a zsidó hagyományt és így nem láthatta ezeket a kapcsolódási pontokat. Például nem tudhatták, hogy az ötezer ember megvendégelése nem egy csoda, hanem a pusztai vándorlás történetében a Mózeshez kapcsolódó manna-epizódot meséltek el újra úgy, hogy kiemelve alkalmazták Jézusra. Ez nagyon más nézőpont, így a zsidók soha nem vitatták, hogy Jézus valóban öt kenyérrel és két hallal jóllakatta-e az embereket. De ha úgy tekintünk rá, mint egy hasonló történetre a zsidó hagyományból, ahol Mózes, Elizeus és Illés történeteiben megjelenik az ételszaporítás, akkor a történetet újra elbeszélhetjük Jézussal is, és felnagyíthatjuk azt.

Jézus mennybemenetele nem csillagászati csoda, hanem a felmagasztalt Illés története, amit Jézusról újra elbeszéltek. Amikor Illés mennybe száll, emberi lelkének kétszeres mértékét küldi földi tanítványaira. Amikor pedig Jézus mennybe megy, akkor Isten szent lelkének végtelen erejét küldi az egész összegyűlt közösségre, amely elegendő ahhoz, hogy kitartson minden időkre.

Még a történet értelmezése előtt meg kell látnunk ezeket a kapcsolódási pontokat. Ez kiutat jelenthet számunkra a bibliai fundamentalizmusból. Ez nincs benne a szövegben, csak a sorok között van. Mi aggattuk a fundamentalista értelmezést a Bibliára. Aki valaha is olvasta a Bibliát, nem értelmezheti szó szerint.

Ha valaki a szó szerinti bibliaértelmezés hagyományában nőtt fel, mint ahogyan én a déli baptistáknál, akkor, amit Ön mond, igazán nagy kihívást jelent. Ön lerántja a leplet a mélyen szó szerint értelmezett vallásos meggyőződésekről, amikor azt állítja, hogy a betlehemi csillag nem valódi csillag volt, a Miatyánk imádsága az egyház alkotása, és nem Jézustól való. Ha ezeket a szimbólumokat, amiket mi szó szerint vettünk, nem lehet így olvasni, akkor mégis hogyan lehetne új értelmet adni nekik?

Ez a nehezebbik része. Ennek oka, hogy Jézus tapasztalatáról kell beszélnünk kortárs ismereteink fényében. Nem tehetünk úgy, mintha az nem lenne ott. Így azt mondom az embereknek: „Tudod, hogy mi a csillag? A csillag hihetetlen magas hőmérsékleten égő gáztömeg, ami mindenféle porból és anyagból képződött évmilliók során. A csillag nem közvetít üzenetet földön történt eseményekről.”

Amikor ezt mondod, azt válaszolják: „Nos, természetesen nem.” Majd felteszed azt a kérdést, hogy „Hányan tudtak még arról a csillagról, amely olyan lassan haladt az égen, hogy csak a bölcsek tudtak lépést tartani vele? Volt neki GPS-e? Aztán mégis csak kudarcot vallott, mert Heródeshez vezette őket, a király palotájához. Nem a gyermekhez vezette őket.”

Ha ezt mondod, azt válaszolják: „Soha nem gondoltam erre.”

Akkor aztán azt is mondhatják, hogy ha ez nem igaz, akkor az egész vallásos hitük nem igaz, vagy mondhatják ezt is: „Ezzel az első századi módon megfogalmazott történettel a zsidók olyas valamit tanultak meg leírni, ami számukra nagy igazság volt, és nekem ki kell lépnem az ő magyarázataik árnyékából, hogy megértsem, mi is a lényeg.” Ez az a pont, ahonnan elkezdhetjük az embereket új lehetőségek felé vezetni.

Történetesen nagyon mélyen ismerem a Bibliát és nem utasítottam el, csak annak szó szerinti referenciakeretét. Történetesen hívő, gyakorló keresztény vagyok. Nem a show kedvéért megyek vasárnap templomba. Azért megyek, mert ott akarok lenni és szükségem van az istentiszteletre. Nekem nem opció, hogy vasárnap tovább aludjak. A hitem mélyebb ennél. Nem eszem addig, amíg meg nem állok hálát adni, mert így ismerem el rendszeres időközönként, hogy Isten jelen van az életemben. Próbálok teljesen elkötelezett keresztény életet élni. Keresztény identitásomat nyilvánosan megvallom.

Ez szembe állít a Jesus Seminarban tevékenykedő kollégáimmal, akik tudományosak, de nem hívők. Ők tényleg azt gondolják, hogy az egyház egy beteg intézmény, és nem akarnak részesei lenni. Én azt gondolom, hogy az egyház az egyetlen helyünk, amink van, de át kell alakítanunk és helyre kell hoznunk. Ha az egyház nem az a hely lesz, ahol az emberek Istennel és Krisztussal találkoznak, akkor nem látok más helyet a társadalmunkban, ahol ez megtörténhetne. Én azért dolgozom, hogy átalakítsam az egyházat. Nem azért, hogy megszabaduljak tőle. Azért munkálkodom, hogy átalakítsam annak jelentését, hogy mit jelent kereszténynek lenni, nem pedig, hogy azért, hogy megfosszam jelentésétől.

Úgy döntött, hogy ebben a könyvben csak Máté evangéliumát vizsgálja, amelyik, ahogy mondja, Márk és Lukács evangéliumával együtt valójában egy liturgikus írás, amit Jézus első követői használtak. Magyarázza el, kérem, hogy mit jelent ez!

Azért választottam Mátét, mert valami oknál fogva az egyház Máté evangéliumát helyezi az Újszövetségben első helyre. Úgy gondolom, valójában azt hitték, hogy ez az elsőként megírt evangélium, és valószínűleg azt hitték Márk evangéliuma Máté egyfajta Reader’s Digest kivonata. Ma már tudjuk, hogy Máté mintegy 90%-át másolta Márk anyagának. Márk elkezdett elmozdulni a judaizmustól a mediterrán világba. Evangéliuma valószínűleg Rómában íródott. Máté visszahelyezi Márkot a zsidó keringési pályára.

Ha gondosan elemzed Márk evangéliumát, akkor tudod, hogy a keresztre feszítés történetét Húsvétra készülve olvasták. Ez egy jelzés, hogy az egész történetet úgy lássuk, mint amit a zsidó liturgikus év keretében olvastak fel. Ha megérted, hogy Márk evangéliumának itt van a csúcspontja, és visszagörgeted az evangéliumot az elejére, akkor felfedezed, hogy Márk a zsidó újévhez, egy a Rós Hásánához kapcsolódó jelenettel indít. Márk egy olyan Jézus-elbeszélést ír, amely a zsidó-keresztényeket elkíséri Rós Hásánától Húsvétig. Máté azért akarta kibővíteni Márk evangéliumát, hogy Jézus történeteit egész évben olvashassák, így további öt és fél hónap állt rendelkezésére, hogy lefedje.

Az egyik kulcsfontosságú meglátás, hogy Máté nem bírja késleltetni Jézus megkeresztelkedését Rós Hásánáig, ahol Márk bemutatja. Máté a keresztséget Jézus nyilvános működésének kezdetére helyezi, mert ha nem így tesz, akkor nem tudja elmondani történetét. Amikor visszaér Rós Hásánához, egy flashback erejéig visszatekint Keresztelő Jánosra és mintegy kihozza a börtönből – nem személyesen, hanem a küldöttekkel kapcsolatban – hogy megtudja, vajon Jézus-e a messiás. Jézus Izajás könyvének 35. fejezetéből vett idézettel válaszol, amely azt mondja, hogy Isten Országa, azzal, hogy a vak visszanyeri látását, a süket a hallását, a béna ugrándozik és a néma énekre fakad, belépett az emberi történelembe.

Mielőtt elmesélné ezt a történetet, felgöngyölíti az összes gyógyítási sztorit, ahol Jézus éppen ezeket cselekszi, azért, hogy amikor Jézus kijelenti, hogy ezek történnek és ez azt jelenti, hogy Isten Országa közel van, akkor Keresztelő János lehet az az előfutár, aki bejelenti, hogy Isten Országa elközelgett.

Ezért hosszabb Márk evangéliumánál Máté evangéliuma 40%-kal, mert végigmegy az egész éven.

Ez az első nyom, amit a mentoromtól Michael Goulder vett észre. Úgy gondolta, hogy Márk azért írta meg Jézus történeteivel evangéliumát, hogy a közösséget elvezesse Rós Hásánától Húsvétig. Aztán Goulder megvizsgálta e két zsidó ünnep közé eső további ünnepeket, hogy lássa, vajon talál-e ezekhez illeszkedő jézusi történetet. Hármat talált.

Itt van Jóm Kippur, amely tíz nappal következik Rós Hásáná után. Aztán ott van Szukkót, amely 15-22 nappal később jön. Aztán ott van a Templomszentelés ünnepe vagy, ahogy mi hívjuk: Hanukka. Aztán Márk evangéliumára nézed és nagyon is illeszkedő jézusi történeket talál Jóm Kippurhoz, Szukkóthoz és a Templomszentelés ünnepéhez, amikor is Isten világossága visszatér a templomba a Makkabeusok idején.

Itt vannak a gyógyító/ megtisztítási történetek, ahol Jézus kapcsolatba lép a gonosszal: kiűzi azt és jóvá változtatja. Legszebben azt a történetet meséli el Máté, amikor Jézus odamegy, ahol a pogány elnyomók számára adót gyűjtenek be, és egy Lévi nevű zsidó férfit kihúzza megszokott nyugtáiból és tanítványává teszi. Erről szól Jóm Kippur: kihozni legjobbat a rosszból. Ezt rögtön követi az összes mezőgazdasági jellegű péládzat - a magvető, a mustármag, a búza és a konkoly -, mindegyik a betakarítás időszakában, Szukkótkor kerül sorra. Ezután következik a színeváltozás története, ahol Isten fénye nem tér vissza a templomba, mert az a rómaiak lerombolták. Isten fénye Jézushoz tér vissza, akire a keresztények új templomként, Isten és az emberi élet új találkozási helyeként tekintenek. A színeváltozás története tehát a Hanukka keresztény változata.

Miután felfedezted ezt a keretet Márk evangéliumában (Rós Hásánától Húsvétig), akkor megláthatod azt Máté és Lukács evangéliumában is. De nagyon más módon, mert Máté valóban zsidó, Lukács pedig tényleg egy pogány irányultságú szerző. Lukács másfajta történetet mesél el, de a liturgikus év mégis felismerhető.

Hogyan sikerül ezt megértetnem az emberekkel anélkül, hogy felvázolnám nekik ezt az kommersz hátteret? Nem tudom!

Ez érdekes probléma. Egy nagy kinyilatkoztatásról beszél, amely sokféle módon értelmezi a Bibliát és nyitja fel az emberek szemét, hogy új módon gondolkodjanak és másképpen vegyék Istent számításba. Érzem a szó szerinti értelmezés csábítását, mert az mindenből szlogent gyárt.

Ez olyan, mintha lerántanák a leplet az emberek szeméről, mire azok azt mondanák: „Óh, erre még soha nem gondoltam.” Nemrég Milwaukee-ban jártam, és a mózesi leplet lerántottam Máté evangéliumáról: kezdve Heródes gyermekgyilkosságával, amely valójában egy Mózes-történet, amivel az evangélista beburkolta Jézust. Aztán a keresztség, amely a Vörös-tengeri történetet beszéli el, Jézus negyvennapi pusztai időzése, hiszen Mózes negyven évre ment ki a pusztába. Jézus megkísértései Mózes pusztai megpróbáltatásaink mintájára íródtak, aztán ott van a hegyi-beszéd, amikor Máté egy új hegyre helyezi Jézust, hogy a törvénynek egy új értelmezését adjon.

Itt vannak ezek a Mózes-történetek, és olyan szép keretet alkotnak, általuk az emberek szellemi belátásra juthatnak, és megérthetik, hogy azt nem szó szerint kell érteni. A nem szó szerinti értelmezés ellentéte azonban nem az, hogy nem igaz. A szószerintiség ellentéte az értelmezés. Ha az Újszövetség értelmező nézetébe bevezeted az embereket a szó szerinti értelmezés helyett, akkor ahhoz nem kell többé, hogy fundamentalista legyél. Az emberek azért fundamentalisták, mert nem tudják, hogy van más lehetőség.

A másik dolog, hogy tisztességes hívő lehetsz, mert amit olvasol, az egy zsidó közösség számára festett portré tele mély meglátásokkal Isten természetéről és Jézus jelentőségéről, aki Isten természetének a kifejeződése. És ezt a történetet hallgathatod anélkül, hogy arra kellene gondolnod: talán az az oka, hogy Jézus és Isten kapcsolatban állnak, hogy Istennek viszonya volt egy zsidó lánnyal a galileai domboldalon és ebből lett az istenember. Ez lesz akkor, ha a történetet elkezded szó szerint értelmezni.

Nem akarok profán lenni, de néha nevetségessé kell tenni a dolgot, hogy az emberek rádöbbenjenek: a történetet nem lehet szó szerint értelmezni.

Mi tetszett legjobban a könyv írása közben?

A legélvezetesebb a könyv első részében azoknak a szereplőknek a kidolgozása volt, akiket Máté a családfába illesztett: A tisztátalan nőké. Ez nem véletlen. Senki sem szereti a családfát olvasni. Ez a Biblia legunalmasabb része, és ebben a történetben mégis ott a nyomra vezető jel a szűzi születéshez. Azt mondja, hogy Isten minden emberi torzulásból felemelheti a szentséget. A szűzi születés tehát nem nagy ügy.

Ha ez a helyzet, akkor nem áll az a hittétel, hogy hinni kell ahhoz, hogy keresztény lehess.

Ez kizárná Pált és Márkot is, akik nem is hallottak a szűzi születésről, és Jánost is, aki nyilvánvalóan hallott róla, de evangéliumából kihagyta. Ez csupán egy olyan bibliai ismeret, amivel a legtöbb ember nem rendelkezik. Egyszer írtam egy könyvet a Biblia visszahódításáról a nem vallásos világ számára. Nagyon szeretném visszavenni a Bibliát azoktól az emberektől, akik szerintem tönkre teszik. Nem kedvelem ezeket az embereket. Az anyám fundamentalista volt. Nem fejezte be a 9. osztályt. Nem ismert más módot a bibliai történetek értelmezésére. De azok számára, akik tudják, hogy van más lehetőség, nem kell, hogy fundamentalisták vagy lemorzsolódott világiak legyenek.

Korábban hallottam, hogy azt mondtad: a vallásból való kivonulás – különösen az Y-generáció részéről – azért van, mert mi, 21. századi emberek továbbra is 4. századi hiedelmeket próbálunk megtartani.

Akkoriban egyértelmű volt, hogy Isten az ég felett helyezkedik el és letekint, hogy lássa az összes rossz tettedet, és beírja azt az Élet könyvébe, neked pedig az ítélet idején szembesülnöd kell majd vele. Ez egy hatalmas, működtetett viselkedés kontroll.

Galileo hajléktalanná tette Istent, Isaac Newton pedig munkanélkülivé, így akárhol gondoltuk el Istent és akármit is gondoltunk róla, többé már nem gondolkodhatunk így. Nem is szólva arról, hogy tovább lépünk Charles Darwinhoz, amikor azt gondoltuk, hogy kicsit vagyunk kisebbek az angyaloknál, most pedig szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy kissé magasabbak vagyunk, mint a majmok, és ez egy nagyon más nézőpont az emberek számára.

Ismét csak visszatérő déli baptistaként beszélek: azt tanították, hogy a mi feladatunk kimenni világba és az embereket a vallásunkra téríteni. A könyvében pedig azt írja, hogy sok keresztény egyház „evangéliumi” alapja, a Máté evangéliumában olvasható „Nagy kiküldetés” nem azt parancsolta, hogy a világot a mi vallásunkra térítsük. Mit jelent ez valójában?

Azt jelenti, hogy túl kell lépnünk a saját, félelmeinken alapuló biztonsági rendszerünk határain. Azt jelenti, hogy el kell menni azokhoz, akiket tisztátalanoknak vagy menthetetlennek minősítettünk, és el kell mondanunk nekik, hogy Isten szeretete számukra is elérhető, és hogy az evangélium nem kizárólagos.

A bölcsek történetének ez a másik fele. Máté borítékba rejti evangéliumát: a Krisztus megszületett, a világ csillaggal hirdeti meg, ami vonzza a pogányokat a gyermek Krisztus imádására a történet végén. Most ez a Krisztus, aki feltámadt, azt mondja: a te feladatod az, hogy elvidd Isten szeretetének a fényét és azt mindenkinek átadd a világon, még azoknak is, akiket befeketítesz. Ennek a szónak túl kell lépnie a vallás határain, az étkezési előírásokon és azon a gondolkodáson, hogy minden pogány tisztátalan.

Amikor azonban azt tervezed, hogy valaki gondolkodásmódját megváltoztatod, az ellenséges húzás. Azt mondod: „Az én hitem jobb, mint a tied, ami azt jelenti, hogy jobb vagyok, mint te, és ha nem fogadod el a hitem, akkor valami baj van veled.” Ez ellenséges, és nem tudod közölni az ellenségeskedésen keresztül Isten szeretetét. Itt kell áttörést elérnünk.

Isten szeretetét soha nem lehet emberi ellenségeskedéssel közölni. Amit a világban hirdetnünk kell, az nem a megtérés. Az evangéliumot kell hirdetnünk, amely Isten végtelen szeretetét jelenti mindazért, amit Isten tett. Ez egészen más evangélium, mint amit egyes helyeken hallok, akik azt gondolják, hogy meg kell térned, máskülönben a pokolban fogsz égni. Én inkább égek a pokol tüzében, minthogy az örökkévalóságot olyan emberekkel töltsem, akik így gondolkodnak.

A mai keresztény egyház elsődleges feladata, hogy megszabaduljon az áteredő bűn fogalmától, és hogy Jézus történetét ne a bűnösök megmentésének lássa, hanem az emberiség kibővítésének tekintse. Nem az eredendően bűnösökre gondolok, hanem azokra a hiányos emberekre, akik a teljességre vágynak, és erről szól az evangélium. Nem a bűnösök megmentéséről.

Mit gondol, a kereszténységről alkotott nézete valamikor többségi nézet lesz?

Nem, de ez nem is aggaszt, mert a Bibliában minden kép kisebbségi kép. A keresztény egyháznak élesztőnek kell lennie a kenyérben, világosságnak a sötétségben és sónak a levesben. A kereszténységnek soha nem kellene a világot irányítania. A mi feladatunk, hogy ízt adjunk az életnek. Maradék emberek vagyunk, akik Isten misztériumában járnak és hűségesnek kell lennünk.

Forrás:

http://religiondispatches.org

További tájékozódásul:

James Barr: Fundamentalizmus, Luther Kiadó, Budapest, 2019.