„Talán a Biblia legradikálisabb tanítása, hogy a gazdagok közeli kapcsolatban állnak a szegényekkel. Természetesen az alamizsna, ami összeköti őket, mi pedig mindannyian hiszünk a jótékonyságban. Eltekintve attól, hogy a Deuteronomium egy törvény, vagyis társadalompolitika. Olyan jóléti program, amely szerényen újraosztja az erőforrásokat annak érdekében, hogy mindenki élhessen. Persze a világ mit sem törődik a társadalmat veszélyeztető és nyilvános kellemetlenséget okozó idegenekkel, özvegyekkel és árvákkal. Nem törődik a menekültekkel, a bűnözőkkel, a nevelőanyákkal, a nincstelenekkel és a sebezhetőkkel sem. A Biblia történetét azonban úgy írták meg, hogy az egyik főtémája éppen az, hogy Isten gondoskodik a jogfosztott személyekről. Ezt a témát főleg azok takargatják, akik szeretnek sokat beszélni a bibliai tekintélyéről. Mintha Jézus minden találkozást azzal indítana, hogy megkérdezi: »Vannak itt elszáradt kezűek, özvegyek, árvák, idegenek, leprások, vakok, szegények vagy hajléktalanok? Jöjjenek előre, hogy a gyógyító figyelem középpontjába kerüljenek!«”
Forrás:
Walter Brueggemann: A Gospel of Hope, Westminster John Knox, Louisville, 2017, 63.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
