A Kivonulás könyve olyan írás, amely ki akar szakítani bennünket a közönyből, és megtanít felháborodni az igazságtalanságok láttán. Megmutatja a világot az áldozat szemszögéből, amely egyben Isten nézőpontja is. Ebben a történetben a vesztesek képesek menekülni, miközben a pusztító fegyverek a tengerbe vesznek. Azt gondoljuk, hogy ez nem történhet meg? Hogy talán soha nem történt meg?
A mesélő nem osztja a mi beletörődő és cinikus álláspontunkat. Arra törekszik, hogy hangot adjon egy történetnek, amely nemcsak megtörtént, hanem újra és újra megtörténhet, valahányszor elmesélik. Ilyenkor Isten szava a remény üzeneteként hangzik fel a menekülők számára, és az ítélet szavaként azok számára, akik maguknak tartanak meg minden jövőbeli lehetőséget. „Engedd szabadon népemet” – hangzik fel Istentől újra és újra, kitartóan. Ez a kérés nem fog megszűnni, amíg meg nem kapja a választ.
