„Képzelj el egy csoportot, amely többé már nem jön össze, hogy énekeljen, táncoljon és emlékezzen a hűségre! Abban a világban elvész az emlékezés és helyébe lép az amnézia, a feledékenység, amely azt feltételezi, hogy mi vagyunk az egyetlenek és az egyedüliek, senki nem volt előttünk, senki nem jön utánunk, szabadon kimeríthetjük az egész teremtett világot… felélhetjük az olajkészleteinket! – a magunk különcködő módján. Persze Mózes tudatában van a jelenségnek, tudja, hogy a bőség amnéziát okoz és az elemi emlékezet elvesztését.
»Amikor majd jóllaksz, szép házakat építesz, s bennük laksz, jószágod és nyájad szaporodik, ezüstöd és aranyad gyűlik, s mindened, amid csak van, gyarapszik, szíved ne váljék elbizakodottá, ne felejtsd el az Urat, a te Istenedet, aki kihozott Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. […] Nehogy azt gondold akkor magadban: saját erőmből s kezem munkájával teremtettem meg ezt a jólétet. Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van.« (MTörv 8,12–14.17–18)”
Forrás: Walter Brueggemann: A Gospel of Hope, Westminster John Knox, Louisville, 2017, 6.
Hálával teli szép hétvégét kívánunk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
