„A Biblia tanácsadó és vigasztaló sorsfordulókon. S itt hadd hivatkozzam saját példámra. Amikor 1944-ben elpusztult mindenkim és mindenem, egy zsoltárvers erősített: »Ha nem lenne a tudomány gyönyörűségemre, bizony elvesznék nyomorúságomban.« (119,92); Élet és halál mezsgyéjén, strúmaoperáció előtt — a műtőasztalon — egy bibliai mondat dobolt bennem: »Közeledik a segítségem, hogy elérkezzék.« (Iz 56,1). »A nap rövid, a munka sok.« Az akkor 90 éves Berensont, a neves műtörténészt idézve én is megállanék az utcán levett kalappal, s kérném a járókelőket: dobják bele felhasználatlan perceiket. Újból végigtanulnám, újra felfedezném magamnak a Bibliát.”
Ezt válaszolta Scheiber Sándor rabbi arra a kérdésre, hogy miért szereti a Bibliát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
