Az elmúlt napok heves esőzése két agyagfigurát hozott a felszínre Izrael északi részén, két különböző területen: az egyik legalább 2800 éves, a másik pedig 2200 éves. Az izraelita és a hellenisztikus időszakokra helyezhető két, lovat ábrázoló szobrocska nem valamelyik istent jeleníti meg, hanem inkább a katonáskodást és a hódítás szeretetét képviseli.
Hasonló szobrokat találtak már a régióban, de ezek a legszebbek és ezek maradtak meg a legjobb állapotban.
A vaskor második időszakára datálható (Kr. e. 9–7. sz.) szobrocskát Beit She’an völgyében, Kfar Ruppin közelében mosta felszínre az esőzés. A szobron vörös csíkok láthatók, amelyek a kantárt és a gyeplőszárakat jelölik. Ha figyelmesen nézzük, észrevehetjük még a lovas bal kezét is.
A másik lovat Tel Akko mellett hozta felszínre az esőzés. A hellenisztikus időszakból (Kr. e. 3–2. sz.) fennmaradt műalkotáson jól látszik a vörös festékkel festett hám.
A lovak nem számítanak őshonos házi állatoknak az ókori Közel-Keleten. A legújabb kutatások szerint a lovat az ázsiai sztyeppéken szelídítették meg a botaji nomádok 5500 évvel ezelőtt. A bronzkor idejére elterjedtek a régióban. Salamonról is megjegyzi a Biblia, hogy „volt negyvenezer harci kocsihoz való lova az istállókban, és volt tizenkétezer lovasa” (1Kir 5,6). Dávid király méltatlan viselkedése pedig, hogy egy ütközet után „az összes harci szekérbe való lovat agyonütötte”, arra utal (2Sám 8,4), hogy a ló nem volt isteni státuszt élvező totemállat.
Mire szolgálhattak ezek a szobrocskák?
A lovakat nem a mezőgazdaságban alkalmazták igáslóként, hanem a mobilitásra a harci hódítások során. A lovakhoz katonai erő kapcsolódott. Az ősi izraeliták bálványai között nem találunk lovakat.
A Földközi-tenger térségében, ha valakinek volt lova, akkor vagy elképesztően gazdag volt, vagy katona. A késői bronzkorból és vaskorból származó szobrocskákon olykor ült lovas, a perzsa korból származó szobrokon pedig szinte mindig. Maradtak fenn olyan olyan szobrok is, amelyek valójában konyhában használatos edények voltak, amit nem készítettek volna el, ha kultikus tiszteletben részesítik a lovakat. A szobrok így inkább a lovast magasztalják, semmint a csatamént. A szobrok így a katonáskodást és a hódítás szeretetét képviselik. Ezeken a szobrokon egyébként a lovasok kivétel nélkül férfiak, a női alakok más kontextusokban kerülnek elő.
Egyelőre, sajnos nem tudjuk, hogy a szobor közvetlen lovasához tartozott-e, például mellé temették-e vagy sem. A környéken vannak kánaánita és izraelita sírok is.
Forrás: https://www.haaretz.com és https://www.jpost.com