#BibliaKultúra

Matthew J. Adams: Itt vagyunk újra Megiddóban! Legutóbb a vaskorról beszélgettünk, erről a lenyűgöző városról, amelyet az i. e. 10. század elején pusztított el egy szörnyű tűzvész. Most pedig tovább lépünk a következő időszakra, a vaskor második időszakára. Adnál nekünk egy kis bevezetőt ehhez az időszakhoz?

Israel Finkelstein: Ma Izrael északi királyságának korai éveiről fogunk beszélni, a város i. e. 10. század eleji pusztulását követően. Az első kérdés, hogy mi történt pontosan a pusztulás után, illetve milyen volt maga a pusztulás. Emlékeztetőül, az előző részben már beszéltünk róla, hogy ez egy nagyon jelentős fordulópont Megiddó történetében. A kánaáni Megiddó, vagy ha úgy tetszik, az i. e. második évezred anyagi kultúrájának utolsó felvonása egy nagy pusztulással ér véget.

Aztán úgy tűnik, legalábbis részben, hogy a 10. század közepén van egyfajta űr, majd megtörténik a helyreállítás. Ez a helyreállítás pedig nagyon különbözik attól, amit korábban ismertünk, mert az anyagi kultúra minden aspektusában új vonásokat látunk:

• a város elrendezésében,
• az építészetben,
• a fazekasságban,
• más leletekben.

Ez egy teljesen új. Nem kevésbé fontos, hogy ez az újdonság, az anyagi kultúra új együttese egészen az északi királyság asszírok általi i. e. 732-es pusztulásáig folytatódik. Tehát 200 évnyi fejlődő anyagi kultúráról beszélünk, de ugyanolyan fajtáról, ugyanolyan típusról. Úgy gondolom, hogy két szakaszra kellene osztanunk, és ezen alkalommal az első szakaszról fogunk beszélni, amely a korai éveket jelenti.

Régészeti szempontból most már képesek vagyunk – köszönhetően a kiváló sztratigráfiának itt Megiddóban és a radiokarbon programunknak – felosztani az első felét, amit Vaskor 2A-nak nevezünk. Ez a terminológia az i. e. 950 és 800 közötti időszakra vonatkozik, talán egy kicsit későbbre, 780-790 körülire. Nagyjából 150 évről beszélünk, amit most már négy fázisra tudunk osztani, és azt javaslom, hogy ma az első két fázisról beszéljünk. Tehát a mai részben az i. e. 950 és 840 közötti időszakot fogjuk áttekinteni, vagyis körülbelül egy évszázadot, az első évszázadot Izrael északi királyságának történetében.

Matthew J. Adams: Ha ezeket az abszolút dátumokat bibliai királyokhoz kellene kötnünk, akiket esetleg felismerhetnénk, kik lennének azok pontosan?

Israel Finkelstein: A bibliai történelem, elsősorban a Királyok könyve szerint, a két héber királyság egymás mellett élésének története. Itt az északi királyság első királyaival van dolgunk, és sokan közülük, az első hat király közül négy nagyon rövid ideig uralkodott. Felkelések voltak és mindenféle zavargások az akkori izraeliek között. De volt két fontos király, majd később mondok róluk pár szót:

• I. Jeroboám, azzal kérdőjellel, hogy történelmi személy-e vagy sem. Vannak, akik azt mondják, hogy nem, én azt mondanám, hogy talán igen.
• Básá.

Ők hosszabb ideig uralkodtak, és talán mondhatunk róluk valamit, amikor a régészeti feljegyzéseket összevetjük a bibliai feljegyzésekkel. Aztán az első hat király után elérkezünk a nagy Omri-dinasztiához. Amit ma ebben a részben leírunk, az nagyrészt ez a nagy dinasztia, Izrael első virágkora, az északi királyság.

Omri mini-birodalma Levante nagy részére kiterjedt az i. e. 9. század első felében, Omrival, az első királlyal kezdődött, Ahábbal, a jól ismert, hírhedt királlyal folytatódott, és Jórámmal ért véget, aki az Omri-dinasztia utolsó királya volt.

Az Omri-dinasztia bukása a Rámót-Gileád-i csata következménye volt Damaszkusszal, Transzjordániában, és a felkelés az északi királyság hadseregében, a Királyok könyve szerint.

Az Omri-dinasztia királyi palotájának romjai Samária városában, amely Izrael fővárosa volt i. e. 880-tól i. e. 720-ig.

Israel Finkelstein: Először is, pontosan tudjuk, hogyan azonosíthatjuk az Omri-dinasztiát, hiszen monumentális építészetük jól felismerhető, és radiokarbonos datálással megbízhatóan az i. e. 9. század első felére helyezhető. Ha visszatekintünk a sztratigráfiára, az északi királyság első 50 évét is beazonosíthatjuk, és a régészeti feltárások alapján egyértelmű, hogy a kezdetek viszonylag szerények voltak. Egyiptomi befolyásra utalhat az a híres kőtömb is, amely Sesonk nevét viseli, az egyiptomi 22. dinasztia alapítójáét – őt a Bibliában Sisákként említik.

Lehetséges, hogy Sesonk részt vett a 10. század közepén lezajlott eseményekben, amelyek során a hegyvidéki izraeliták megkezdték terjeszkedésüket a síkság felé, és létrejött az északi királyság. Ezt a folyamatot a Megiddóban kiállított kőtömb is alátámasztja, valamint a bibliai hagyomány, amely szerint I. Jeroboám Egyiptomba menekült Sisákhoz, majd később visszatért. Ez összefüggésbe hozható Egyiptom 22. dinasztiájának hatalmi törekvéseivel és azzal, hogy igyekeztek visszaszerezni befolyásukat Kánaán felett.

A megiddói régészeti feltárások egy kis települést mutatnak a kezdeti időszakból, amely fokozatosan növekedett, és az új sztratigráfiai és radiokarbonos eredmények alapján egy köztes fejlődési szakaszt is sikerült beazonosítani az Omri-dinasztia előtti időkből. Ez valószínűleg kapcsolatban állhatott Sesonk hadjárataival és a kánaáni hatásokkal. Assaf Yasur-Landauval közösen publikáltunk egy tanulmányt, amelyben felvetettük, hogy a bibliai Bása király időszakához kapcsolható egy jelentős fejlődési szakasz Megiddóban. A bibliai kronológia szerint Bása uralma i. e. 900 körülre tehető, és a radiokarbonos mérések is ezt az időpontot erősítik meg. Bása történelmi hitelessége valószínűsíthető, és uralkodása alatt megkezdődhetett az északi királyság területi terjeszkedése, amely a vaskor korai városállamainak egy nagyobb államalakulattá fejlődéséhez vezetett.

Az északi királyság kialakulását a hegyvidéki központok, például Sekem, síksági terjeszkedése is mutatja. A régészeti feltárások szerint Bása idején már megjelenik a monumentális építészet első jele, például egy templom, amely folytatta a második évezredi központi templom hagyományát, de már más elrendezésben. Ez arra utal, hogy a vallási központok szerepe is átalakulhatott.

Emellett ebben az időszakban bukkannak fel először a mediterrán térséghez köthető tárgyak, például korinthoszi fazekasság, ami a térség külkapcsolatainak élénkülésére utal. Megiddó számára nemcsak a saját fejlődése szempontjából volt jelentős ez az időszak, hanem a régió egészére nézve is, mivel a Ciprusról érkező kereskedelmi kapcsolatok lehetővé tették a fazekasság időbeli besorolását, ami a ciprusi kutatások számára is támpontot jelenthet. Mindezek az elemek Megiddó fejlődésének fontos állomásai voltak az Omri-dinasztia felemelkedése előtt.

Matthew J. Adams: Tehát a Vaskor második időszakának korai szakasza valójában egy lassú fejlődés eredménye, amely egy kis faluból indult. Kezdetben csak szerény építkezések zajlottak, majd fokozatosan megjelentek a monumentális építmények és a külvilággal való kapcsolatok is egyre élénkebbé váltak.

Hogyan változott meg mindez az Omri-dinasztia idején?

Israel Finkelstein: Ez valódi forradalom volt, egy jelentős fellendülés. Megiddó az északi királyság egyik fő közigazgatási központjává vált, amelyet monumentális épületek és erős regionális befolyás jellemzett.

Az i. e. 9. század első felében a város már jelentős mértékben fejlődött, ezt pedig számos régészeti lelet is alátámasztja. Az egyik legfontosabb ilyen emlék a 6000-es (északi) palota, amelyet először Yigael Yadin tárt fel. Ez egy nagyméretű, faragott kváderkövekből épült épület, amely nemcsak Megiddóban, hanem az egész térségben kiemelkedőnek számított. 

Egy másik hasonló palotát a domb déli részén tártak fel, amelyet később a Chicagói Egyetem csapata részben eltávolított, bár néhány kőtömb még ma is a helyszínen maradt.

A város másik jelentős építménye a híres hatkamrás kapu, amelyet sokáig „Salamon kapujaként” ismertek.

Vajon valóban Salamon építette?

Az 1960-as években Yadin azt feltételezte, hogy Megiddó, Hácor és Gézer kapuit Salamon egy egységes építési terv részeként emeltette, és ezt az 1Kir 9,15 versére alapozta.

Ez az elmélet sokáig uralkodó volt, ám a modern sztratigráfiai és radiokarbonos vizsgálatok bebizonyították, hogy a kapu és a paloták valójában az Omri-dinasztia idejéből, vagyis az i. e. 9. század első feléből származnak. Az is megerősíti ezt, hogy a Megiddóban talált kőművesjelek pontosan megegyeznek azokkal, amelyeket Izrael királyainak samáriai palotájában is azonosítottak.

Ez kizárja annak lehetőségét, hogy a kapu Salamon korából való lenne, így szükségessé vált a település történetének újraértelmezése.

Felmerül a kérdés: ha nem Salamon építtette ezeket a monumentális épületeket, hogyan kapcsolódhatott mégis a neve Megiddóhoz?

Valószínű, hogy a Királyok könyvének szerzője a saját korának történelmi kontextusából kiindulva kötötte össze ezeket az északi királyság híres közigazgatási központjaival.

Így a késői monarchikus Júdai ideológia részeként Megiddó, Hácor és Gézer építése Salamon nevéhez kapcsolódott. A régészeti bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy ezek az építkezések nem Salamonhoz, hanem az Omridákhoz köthetők, akik valóban regionális központtá emelték Megiddót.

Matthew J. Adams: Logikusnak tűnik ezeket a monumentális építményeket az Omridák korába helyezni más szempontból is. Úgy értem, ez az időszak az, amikor az Omridák először jelennek meg az izraeliták közül a nemzetközi színtéren, igaz?

Israel Finkelstein: Teljesen igazad van, Matt, és köszönöm, hogy emlékeztetsz, mennyire fontos ezt a megfelelő kontextusba helyezni. Az Omridák ugyanis valóban jelentős szereplői voltak a nemzetközi politikának. Többé nem csupán egy elszigetelt hegyvidéki entitás voltak, hanem egy olyan hatalom, amely aktívan részt vett a térség eseményeiben. Korabeli feliratok is tanúsítják ezt: például Moáb királya a Mésa-sztélében arról számol be, hogy az Omridák elfoglalták Moáb egyes területeit az őseitől, és hogy ő visszavette ezeket.

Hasonlóképpen, a damaszkuszi király a Tel Dán-i feliratban – amely az i. e. 9. század második feléből származik – utal arra, hogy az Omridák valószínűleg Damaszkusz irányába is terjeszkedtek.

Ez pedig legitimációs alapot adott neki arra, hogy visszakövetelje a területeket. És természetesen ott van Salmanasszár is, aki a karkari csatáról szóló beszámolójában említi Ahábot, akit név szerint is megjelöl: „Aháb, az izraelita”. Ez egy rendkívül fontos forrás, mert ez az első alkalom, hogy Izrael egy Biblián kívüli szövegben is megjelenik, méghozzá 350 évvel azután, hogy utoljára említést tettek róla, i. e. 1200 körül.

Salmanasszár leírásából megtudjuk, hogy Aháb 2000 harci szekérrel vett részt a csatában, vagyis jelentős katonai erőt vonultatott fel. Valójában ő volt a legerősebb katonai hatalom, amely a karkari csatatéren megjelent. Ha ezt a csatát egyfajta ókori „világháborúként” szemléljük, láthatjuk, hogy i. e. 853-ban a szembenálló felek – Asszíria az egyik oldalon, a koalíció Aháb vezetésével a másikon – összecsaptak, és végül Asszíria egy időre megállításra került. Ez rendkívül figyelemre méltó fejlemény.

Mindezek a jelek azt mutatják, hogy az Omridák katonai és területi szempontból is kiemelkedő hatalmat képviseltek. És amikor Megiddóba tekintünk, ahol ezek a monumentális paloták és a hatalmas kapu álltak – mindjárt részletesebben is beszélek a kapuról –, az nem csupán geopolitikai jelentőségüket tükrözi, hanem az anyagi kultúra szempontjából is tanúságot tesz a nagyságukról.

Matthew J. Adams: Látom, hogy az általad már említett emlékművek és a hatalmas kváderkövekből épült szerkezetek jellegzetes építészeti vonásai ennek a korszaknak. Tudnál mesélni még más olyan sajátosságokról is, amelyek erre az időszakra jellemzőek?

Israel Finkelstein: Először is, néhány szót kell mondanom a monumentalitásról és az építészetről, különösen azért, mert épp a kapu közelében ülünk, amely alattunk húzódik. Ez az úgynevezett Salamon-kapu, amely valójában egy Omrida-kapu. Nem tudom biztosan megmondani, hogy Ahábhoz vagy Jórámhoz tartozott-e, de az Omri-dinasztia valamelyik királyához köthető. Aháb volt a legerősebb közülük, így talán az ő idejéből származik, vagyis valamikor i. e. 870 és 850 között épülhetett.

Ez a kapu hosszú ideig viták tárgya volt a régészeti kutatásokban. Ahogy emlékszel, mi ketten – és persze mások is – mentési ásatásokat végeztünk itt, még mielőtt a Parks Authority elvégezte volna a kapu másik részének rekonstrukcióját, tavaly vagy két évvel ezelőtt. Kutatásaink megerősítették, hogy a kapu valóban az i. e. 9. század első felében épült, vagyis az Omri-dinasztia idején.

Csak a kamera kedvéért megjegyzem, hogy a kapun több olyan elem is látható, amelyek későbbi időszakokhoz tartoznak – ezekről majd egy vagy két későbbi részben beszélünk. De már most is egyértelmű, hogy a kapu rendkívül monumentális. És van itt még egy érdekesség, ami talán különösnek tűnhet a nézők számára: ez a kapu nincs összekötve a városfallal. Ez azt jelenti, hogy egy ceremoniális kapuról van szó, amely az uralkodó hatalmának és nagyságának kifejeződése. Egyfajta presztízsszimbólum, ha úgy tetszik. Később Megiddó történetében a kaput összekötik az erődítménnyel, de ez csak valamivel később történik meg.

Ha már a kapunál tartunk, érdemes megvizsgálni néhány más leletet is, amelyeket ehhez az időszakhoz köthetünk. Több fontos folyamat zajlott ekkor, de hadd emeljek ki két különösen érdekes elemet.

Az első a kultuszhoz kapcsolódik. A vallási kultusz mindig izgalmas téma, és Megiddó kultuszának fejlődését évszázadokon át követhetjük. Mindketten ott voltunk, amikor feltártuk a korai bronzkori templomokat, amelyekről már beszéltünk egy korábbi részben. Ezek a templomok már i. e. 3000 előtt léteztek. Később, a második évezredben felépült egy hatalmas templom, amely a középső bronzkortól a késő bronzkorig fennmaradt.

Aztán az i. e. 10. században, Bása idején – valamikor i. e. 900 körül – egy új templom létesült, bár nem pontosan ugyanazon a helyen. De az Omridák érkezésével jelentős változás történt. Ez egy rendkívül erős dinasztia volt, és itt jön a lényeg: egy templom nemcsak vallási, hanem gazdasági központ is. A templom papsága ellenőrizte a helyi gazdaságot, így érthető módon felmerült a kérdés: kié legyen az irányítás, a papoké vagy a királyé?

Az Omridák rendezték ezt a helyzetet – saját hatalmuk megerősítésével. Megszüntették a központi szentélyt. Nem volt többé nagy kultusztemplom Megiddóban. Kultikus gyakorlatok továbbra is léteztek, de azokat egy közigazgatási épületbe helyezték át. Ezzel azt üzenték a helyieknek: „Ha kultuszt akartok, rendben, de ott gyakoroljátok, ahol mi mondjuk – a mi adminisztrációnk és gazdasági ellenőrzésünk alatt.” Ez egy hatalmas változás volt, amely egészen az északi királyság pusztulásáig fennmaradt.

Matt, van két dolog, ami személy szerint bosszant, és szerintem mások számára is kérdéseket vet fel, amikor az Omrida-korszak Megiddójáról beszélünk.

Az első a hadsereggel és a lóállományokkal kapcsolatos. Salmanasszár karkari csatáról szóló beszámolójában azt olvashatjuk, hogy Aháb hatalmas harci szekérsereggel vonult csatába. Több száz kiképzett lóval kellett menetelniük 400 kilométert északra. Egy ilyen hadsereghez elengedhetetlenek a jól felszerelt istállók. De itt a probléma: Megiddóban nem találtunk 9. századi istállókat. Az i. e. 8. századból már vannak istállók, de az Omridák idejéből egyelőre semmi.

Elkezdtük keresni őket Jezréelben, de ott sem találtunk semmit. Egyesek azt mondják, talán a helyszín egy középkori falu alatt rejtőzik – ami nagyon kényelmes magyarázat. De lehet, hogy végre nyomára akadtunk az Aháb-kori istállóknak Megiddóban. A 8. századi híres istállók itt vannak, tehát logikus lenne, hogy a 9. században is itt voltak. Van egy helyszín, amely bizonyos jeleket mutat, és elképzelhető, hogy a későbbi, i. e. 7. századi asszír rétegek alatt rejlik a válasz. Ki tudja?

A másik rejtély az írással kapcsolatos. Az Omridák birodalmáról beszélünk, monumentális épületeikről, katonai sikereikről, de van egy komoly hiányosság: nincs írásos emlék. Egy ekkora birodalom adminisztráció nélkül elképzelhetetlen. Muszáj volt lennie embereknek, akik rögzítették, hogy hány ló hová kerül, melyik faluból melyik kőműves hova megy. De egyszerűen nem találunk írásos dokumentumokat az Omridák Izraelében.

A teljes északi királyság területén az Omridák idejéből mindössze egyetlen levél és egy fél soros szöveg maradt fenn Tel Rehovból. Ez rendkívül furcsa. Lehetséges, hogy akkoriban minden irat papiruszon készült, amely nem maradt fenn? Sokan ezt az elméletet vallják, de én mindig szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Ha papiruszt használtak, akkor miért nem találunk más íráshordozókat, például osztrakonokat vagy bullákat? Ez az egyik legnagyobb rejtély az Omri-dinasztia idejéből.

Matthew J. Adams: Zárjuk le az Omridák korszakát, és térjünk át arra, mi történt utánuk.

Israel Finkelstein: Megiddó történetében ekkor egyfajta pusztulás következik be – nem teljes megsemmisülés, de komoly zavar. A régészeti rétegek alapján ez a 9. század közepére vagy valamivel későbbre tehető, és valószínűleg összefügg az Izrael és Damaszkusz közötti összecsapásokkal, különösen az i. e. 841-es rámót-gileádi csatával. Ebben az időszakban Damaszkusz és Izrael vetélkedett a Levante fölötti uralomért. Egy ideig az Omridák voltak fölényben, de végül Izrael vereséget szenvedett. Damaszkusz királya, Hazael számos várost elfoglalt és pusztítást végzett, így egy időre a Jezréel-völgy is Damaszkusz uralma alá került. Megiddó ekkor elnéptelenedett egy időre, egyfajta megszakítás tapasztalható a régészeti rétegekben. De aztán helyreállt – erről majd legközelebb beszélünk. 

Forrás: