Marc Zvi Brettler a Brandeis University bibliai irodalom professzora arról vall, hogy klasszikus, ortodox neveltetése mellett (vagy ellenére) hogy találkozott kritikai bibliatudománnyal és vált elkötelezett művelőjévé.
Brettler számos könyv és tanulmány szerzője, a The Jewish Study Bible és a The Jewish Annotated New Testament társszerkesztője, valamint a TheTorah.com egyik alapítója, amely a Biblia tanulásának kritikus és hagyományos módszereit integrálja. Kutatásának középpontjában a bibliai metaforák, a Biblia és a társadalmi nemek (gender) kérdése, a történeti szövegek, a Zsoltárok könyve, valamint a héber Biblia recepciója áll, ebben az értelemben az Újszövetség is, amely teljes egészében a korai zsidóság szellemi terméke.
Nem mindig hittem a bibliakritikának. Ortodox iskolába jártam, ahol általában figyelmen kívül hagyták, eltekintve attól a röpke figyelmeztetéstől, hogy majd az egyetemen ne vegyünk fel olyan kurzusokat, amelyek ezzel foglalkoznak. A rabbik, a Talmud vagy a midrás világa, valamint a nagy középkori kommentátorok (Rási, Ramban, Ibn Ezra és mások) kielégítették az összes szükségletemet, vagy a legtöbb tanárom így mondta nekem.
Nem fogadtam meg ezt a tanácsot és az egyetemen felfedeztem a modern bibliatudományt. Gyorsan horogra akadtam, mivel egyértelmű kérdésekre egyértelmű válaszokat kaptam. A kérdések, amelyekkel a bibliatudomány foglalkozott, nem voltak újak számomra, ellenben a felkínált válaszok igen. Sokkal elegánsabbak, egyszerűbbek és impozánsabbak voltak, mint amiket korábban megtanultam.
Rájöttem, hogy a Brésit (Teremtés könyve) első három fejezete nem egyetlen történet, hanem két, alapvetően eltérő történetből áll. Láttam, hogy a Brésit első fejezetében a teremtés sorrendje, mikor Isten megteremtette a szárazföldi állatokat, amit aztán a férfi és a nő teremtése követett, ellentmond a második fejezetnek, ahol először a férfit teremteti meg Isten, aztán a szárazföldi állatokat, végül a nőt. (Ha valaki nem hisz nekem, olvassa el újra a szöveget figyelmesen.) Ezek különböző történetek. A különbségek pedig nem itt érnek véget. Minden történetnek más a stílusa, vannak kedvenc szavaik, mint a mai szerzőknek: az első történet használja a ברא (bárá) igét, amit általában úgy adnak vissza, hogy „teremtette”, és ez teljes mértékben hiányzik a második elbeszélésből. Lehetnek véletlenek, ez azonban egyáltalán nem tűnt annak.
A további tanulmányok csak szaporították a hasonló észrevételeket. Például Izrael szent (Dvárim [Második törvénykönyv] 7,6) vagy szentnek kell lennie (Vájikrá [Leviták könyve] 19,2)? A Szukkót hét (Dvárim 16,15) vagy nyolc napos ünnep (Vájikrá 23,26)? A következtetés elkerülhetetlen volt:
a Tóra nem egységes dokumentum. Története van, korábban írott forrásokból állította össze egy kiadó vagy egy szerkesztő.
Forráskritikával foglalkozó kutató lettem.
A Tanakh Tórán kívüli szövegeinek gondos tanulmányozása meggyőzött engem. Azt a kérdést tettem fel magamnak (és nem én voltam az első, aki így tett), hogy miért beszélnek a korábbi bibliai szövegek a Tóráról többes számban, míg a legújabb szövegekben csak olyan, egyes számú alakokkal találkozunk, mint a Tóra (תּוֹרָה), Isten tórája (תורת הי) vagy Mózes tórája (תורת משה)? Illetve hogyan mondhatta Ámosz próféta (5,25): „Hoztatok-e nekem étel- és véres áldozatokat negyven éven át a pusztában, ó Izrael háza?”, ami arra utal, hogy a pusztai vándorlás időszakában nem mutattak be áldozatot, holott a Vájikrá könyve tele van áldozatokkal? Ez nem azt jelenti, hogy a próféta nem ismerte a Vájikrát?
Az alaposabb vizsgálat egyre jobban meggyőzött. Megtanultam, hogy nyelvi és más bizonyítékok alapján a Divré Hayamim (Krónikák könyve) korábbi történeti könyvek, Sámuel és a Királyok könyveinek átdolgozása volt. Amikor a Melachim Alef (Királyok első könyve) 8:25 Isten akaratának követéséről akar beszélni, akkor a לָלֶכֶת לְפָנַי, „járj előttem” szófordulatot használja, míg a későbbi Divré Hayamim Bét (Krónikák második könyve) 6:16 ezt úgy fogalmazza újra, hogy לָלֶכֶת בְּתוֹרָתִי, vagyis „járj a Tórám szerint”. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy a Melachim szerzője még nem rendelkezett „a Tóra” fogalmával, és ez a koncepció csak később alakult ki, ezért is szerepel a Divré Hayamim könyvében. Másképpen fogalmazva: a Melachim szerzője nem várhatta el, hogy Salamon követni fogja a Tórát, mivel maga a szerző sem rendelkezett a Tóra fogalmával.
Ezt további megvilágosodások követték. Évek óta zavart az a bibliai szöveg, amit minden péntek este elrecitáltam a Brésit könyv második fejezetéből: וַיְכַל אֱלֹהִים בַּיּוֹם הַשְּׁבִיעִי מְלַאכְתּוֹ אֲשֶׁר עָשָׂה, „elvégezte Isten a hetedik napon művét, melyet alkotott” (Ter 2,2).
Azt hittem, hogy Isten megpihent a hetedik napon és nem dolgozott rajta. Ismertem a hagyományos válaszokat, amelyek két táborba oszthatók:
- a וַיְכַל igét régmúltként kell értelmeznünk: „a hetedik nappal abbamaradt”;
- a sábát teremtése valamilyen értelemben munka volt.
Ezek a válaszok azonban nem igazán kielégítőek: a nyelvtani magyarázat éppen a héber nyelvtanra nem érvényes, és a sábát teremtése nem olyan értelemben volt munka, mint az előző hat nap tevékenysége. A Septuaginta sietett a megmentésemre.
A Septuaginta a Biblia standard görög fordítása, melyet a keresztény időszámítás előtti harmadik évszázadban kezdtek készíteni az egyiptomi Alexandriában azoknak a zsidó közösségeknek, amelyek nem tudtak héberül. (Ez nem az első „Artscroll nemzedék”.) Legalább a Tóra szempontjából ez egy rendkívül szó szerinti fordítás, amely a verset a következőképpen adja vissza: „Isten a hatodik napon abbahagyta”. A fordítás valószínűleg egy olyan héber szövegből készült, amely azt mondja, hogy a הַשִּׁשִּׁי, „a hatodik”, és nem azt, hogy הַשְּׁבִיעִי, „a hetedik”. Hibák előfordulnak. A standard héber szövegünkben fennmaradt „hetedik” szó, a הַשְּׁבִיעִי, valószínű, hogy egy ilyen ókori tévesztés fennmaradását jeleníti meg.
A holt-tengeri tekercsekből tudjuk, hogy a Második Szentély időszakának bibliai szövegét még nem rögzítették, és az gyakran különböző változatokban, más-más szavakkal, olykor eltérő mondatokkal, az egyes szövegegységek különböző sorrendjével, elrendezésével forgott közkézen. Standard bibliai szövegként végül az egyik ilyen változatot választották ki. Nem volt hibátlan szöveg. Más szövegváltozatok, amelyek a holt-tengeri tekercsekből vagy más ókori fordításokból maradtak ránk, a jelenleg használatos tóratekercsektől és Bibliáktól eltérő szövegről tanúskodnak, de ugyanúgy értékesek. Szövegkritikával foglalkozó kutató lettem.
Aztán tanulmányoztam más, ókori közel-keleti szövegeket és nyelveket, olyan munkákat is elolvastam, mint Hammurapi törvénygyűjteménye és mítoszok az ókori Kánaánból, amiket a 20. század elején találtak meg Ugaritban, egy szíriai városban. Ezek a szövegek megelőzik a Bibliát. Láttam, hogy Hammurapinak olyan törvényei voltak az öklelős ökörről, mint a Mispatim 21:28–30 (vö. Kivonulás könyve 21,28–30). Láttam, hogy egyes ugariti szövegekben található mítoszok, mint például a Leviatánhoz hasonló lények, hatással voltak a Bibliára is (lásd például Jesája [Izajás/Ézsaiás] 27:1; Ijóv [Jób] 40:25).
Arra is rájöttem, hogy a Tehillim (Zsoltárok) bizonyos versei úgy néznek ki, mintha egy ősibb, kánaáni költeményről „koppintották” volna.
Rájöttem, hogy a bibliai egyediség egy mítosz volt, és hogy a Biblia mélyen beleágyazódott a környező kultúrák irodalmába, amelyek gyakran nagyon mélyen befolyásolták ezt a későn érkező könyvet.
A Biblia többé már nem volt burokba zárva. A Biblia, mint ókori közel-keleti szöveg kutatójává váltam.
Ezek a folyamatok pedig folytatódtak és azóta is csak folytatódnak. Gazdagították a Bibliát és a zsidóságomat. Nem úgy tekintek rájuk, mint amik érvénytelenítik a hagyományos zsidó értelmezést, hanem úgy, mint amik kiegészítik azt. Remélem, hogy ez a honlap segíti a tanulási folyamatot, a Tóra és a héber Biblia újfajta megközelítését. Végül a saját és mások tapasztalatai alapján úgy vélem, hogy ezek az új eszközök, amiket a biblikus kutatók az elmúlt három évszázadban kidolgoztak, csak gazdagíthatják a judaizmust, növelhetik a tóratanulást, és még fokozhatják is a zsidók vallási elköteleződését.
A fordítás alapjául szolgáló írás forrása: http://thetorah.com
Marc Chagall, Mózes átveszi a törvénytáblákat, 1966
