1566. július 27-én az amszterdami zsinagóga portugál zsidó közössége kiátkozta Baruch Spinozát a felvilágosodás korának racionalista filozófusát, gondolkodóját. A szépítés nélküli kiközösítő átkot, amely megtiltott mindenfajta érintkezést közte és a zsidóság többi tagja között, soha nem vonták vissza, bár manapság a zsinagógához tartozó souvenir shopban árusítják munkáit.
Hogy nevetett-e a kiátkozáson, vagy gyengéden érintette, azt nem tudjuk. Annyit tudunk, hogy az „átkozottat” egyes zsidó fanatikusok meg is akarták ölni a zsinagógán kívül. A herem (חֵרֶם) hangvétele mindenesetre durva. A zsinagógai szertartáson a kiközösített személy lelki életének kioltását szimbolizáló gyertyákat és lámpásokat folyamatosan eloltották, míg végül a közösség teljes sötétségben maradt. Ebbe a sötétségbe akarták Spinozát taszítani.
Álljon itt a nagy átok fordítása:
„Muhamad señorjai kijelentik, hogy miután egy ideje már ismerik Baruch d’Espinoza gonosz nézeteit és cselekedeteit, különböző módokon és ígéretekkel megpróbálták eltéríteni a rossz útról. Mivel azonban nem sikerült őt rávenni, hogy javítson gonosz útjain, hanem éppen ellenkezőleg, a señorok napra nap egyre komolyabb tájékoztatást kapnak azokról a gyalázatos eretnekségekről, amelyeket gyakorolt és tanított, valamint szörnyűséges tetteiről – amelyekre hiteles tanúk vannak, akik a fent említett Spinoza jelenlétében tanúskodtak és tanúvallomást tettek –, vétkesnek találták őt. Miután ezeket a tisztelt bölcs rabbik jelenlétében megvizsgálták, Muhamad señorjai a rabbik egyetértésével úgy döntöttek, hogy az említett Spinozát kiközösítik és elkülönítik Izrael népétől. A kiközösítés eredményeként a következőket hirdetjük ki:
Az angyalok ítélete és a szent emberek ítélete után, Isten hozzájárulásával, aki áldott legyen, valamint az egész szent gyülekezet beleegyezésével, a 613 rendelkezést tartalmazó szent tekercsek előtt kijelentjük, hogy kiközösítjük, kiutasítjuk, kiátkozzuk és elítéljük Baruch d’Spinozát. Úgy mondjuk ki ezt a heremet, ahogy Józsue kimondta Jerikó ellen (vö. Józs 6,17–21). Oly módon átkozzuk el, ahogy Elizeus elátkozta a fiúgyermekeket (vö. 2Kir 2,23–24), és az összes átkokkal, amelyek a Tórában találhatók. Legyen átkozott éjjel és nappal, amíg alszik, és amikor ébren van, jártában-keltében. Az Örökkévaló soha ne bocsásson meg neki. Az Örökkévaló gyújtsa fel haragját és bosszúját e férfi ellen és hozza rá a Törvény könyvében említett összes rosszat. Töröljék ki nevét ebből a világból, és tetsszen úgy az Istennek, hogy elkülönítse őt Izráel minden törzsétől, és sújtsa őt a törvényben foglalt össze átokkal.
Ami pedig titeket illet, akik az Örökkévalónak, Isteneteknek szenteltétek magatokat, Ő őrizzen meg benneteket az életben.
Elrendeljük, hogy nem senki nem tartson Spinozával semmiféle kapcsolatot, sem szóban, sem írás útján. Ne adjon senki neki semmiféle kedvezményt, ne tartózkodjon vele ugyanazon egy tető alatt, senki ne menjen négy rőf távolságnál közelebb hozzá, és senki ne olvassa az ő írásait, amelyet ő diktált vagy saját kezével írt.”
A kiátkozás eredeti példánya
Az eretnekségek, amiket felróttak neki, hogy nem hitt a lélek halhatatlanságában, determinisztikus és panteizmusba hajló gondolatokat vallott, és legfőképpen nem hitt a Tóra isteni eredetében, mózesi szerzőségében.
A magyarul is olvasható és ma is szellemi élvezetet nyújtó Teológiai-politikai tanulmányában számos olyan filológiai meglátása van, amit a modern bibliatudomány is átvett. Felismerte az ötödik könyv függetlenségét (Második törvénykönyv, Deuteronomium), azt is, hogy a Pentateuchusban elkezdett elbeszélés tovább folytatódik a rákövetkező könyvekben. Felismerte az azt alkotó különböző forrásokat, de nem gondolt azok azonosítására és osztályzására. Útkeresésében úgy gondolta, hogy a Biblia nem első öt, hanem hat könyve alkot szorosabb irodalmi egységet, vagyis a Mózes tekintélye alá rendelt könyvek mellé hozzávette még Józsue könyvét. Meglátását később több biblikus támogatta, hiszen az Ábrahámnak adott ígéretek és azok beteljesülésének teológiai íve miatt tényleg beszélhetünk Hexateuchusról, amelynek teológiai fókusza kétségtelenül a föld (ország), amit az Örökkévaló megígért a pátriárkáknak és Józsue meghódította.
Forrás és további tájékozódásul:
Emilia Giancotti Boscherini: Baruch Spinoza 1632-1677, Dichiarazione rabbinica autentica datata 27 luglio 1656 e firmata da Rabbi Saul Levi Morteira ed altri, Editori Riuniti, Roma, 1985.
Jetze Touber: Spinoza and Biblical Philology in the Dutch Republic, 1660-1710, Oxford University Press, Oxford, 2018.
Paolo Sacchi: Il Pentateuco, Il Deuteronomista e Spinoza, Nuova Umanità 19 (1997/5) 571–589.
A holland-portugál Nathan Lopes Cardozo rabbi szerint a kiátkozást vissza kellene vonni
