Izrael születésekor szülei idősek voltak, és amikor meghaltak, ő még gyermek volt.
Amidőn apja közeledni érezte a halált, karjára vette a fiát és így szólt hozzá: – Látom, hogy az én fényem benned ragyogássá válik, és nekem nem adatik meg, hogy fölnevelhesselek. De életed minden napján gondolj arra, szeretett fiam, hogy Isten veled van, és nem kell félned a világ dolgaitól.
Izrael szívébe zárta apjának ezt a mondását.
Martin Buber
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
