#BibliaKultúra

Szöveg mögött - Kövek alatt

Özvegyek az Újszövetség korában

tagreed_16_1_2.jpg

Bejegyezésünkben annak járunk utána, hogy milyen volt az özvegyek jogi és társadalmi háttere az Újszövetség kori Mediterráneumban. Vajon rászorulók voltak vagy erős, tehetős asszonyok?

Bibliai kommentárokban, teológiai előadások és prédikációkban is gyakran szembesülünk azzal, hogy téves társadalmi kontextust feltételeznek és közvetítenek az özvegyek helyzetével kapcsolatban. Ezek az írások vagy beszédek abból indulnak ki, hogy az özvegyek rászorulnak mások figyelmes szeretetére, törődésére és gondoskodására. A történelmi bizonyítékaink azonban azt sugallják, hogy ezeket a téves előfeltételezéseket újra kell gondolnunk, ez pedig összefüggésben van a nők jogi és társadalmi helyzetéről kialakított képünkkel is.

Sokan azt feltételezik, hogy az özvegyek nem rendelkeztek saját tulajdonnal: férjüktől függtek, akinek halála után visszatértek apjuk házába, ha az még életben volt, vagy odaköltöztek felnőtt fiukhoz, ha volt nekik. Ezekben az esetekben az özvegyek szerencséseknek mondhatók, egyébként az erőforrások teljes hiányában, jogi alárendeltségben álltak férfi rokonaikkal.

A Földközi-tenger partvidékén, az időszámítsunk utáni első két évszázadban azonban nem így volt a helyzet. A kor jogi és társadalmi normái tulajdonjogot és jelentős hatalmat biztosítottak a nőknek otthonaikban és közösségeikben. Voltak valóban hátrányos helyzetű özvegyek, sokan alig vagy egyáltalán nem észleltek férjük halála után változást gazdasági vagy társadalmi helyzetükben.

Az Újszövetség időszakában a nők jelentős mennyiségű birtokkal rendelkeztek. Az ingatlanok egyharmadát nők, kétharmadát férfiak birtokolták. Az eltérés megerősíti a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenséget, de a nők tulajdonában lévő ingatlan aránya is elég nagy ahhoz, hogy lássuk: a női tulajdonjog egyáltalán nem szokatlan.

A római törvények szerint az apa haláláig gyakorlatilag sem a férfiak, sem a nők nem rendelkeztek ingatlannal. A társadalmi egyezmény azt célozta meg, hogy a gyeremekek nagyjából egyenlően részesedjenek az atyai birtokból. Azok a felnőttek, legyenek azok férfiak vagy nők, akiknek apjuk meghalt, jogilag függetlenné váltak (sui iuris). Amikor pedig a nők megházasodtak, nem tartoztak férjük törvényes hatalma (postestas) alá, még tulajdonuk sem állt ellenőrzésük alatt. Családi állapotuktól függetlenül a gyermekek jogi helyzetet az apjuk halála határozta meg. A római jogban volt a házasságnak egy régebbi formája is, amelyben a feleségek férjeik törvényes hatalma alá kerültek, de ez az Újszövetség idején meglehetősen ritka volt.

A jogilag független nő házassága alatt saját maga ellenőrzése alatt tartotta vagyonát. A hozomány csak egy része volt vagyonának, amelyet a férje beforgathatott a családi vagyonba, de akkor is a nőé volt, hiszen válás vagy a férj halála esetén visszakapta. Az Újszövetség korában nem a hozományok nem voltak nagyok, a nők tulajdonában pedig sokszor volt ingatlan is, amely nem volt hozománya része. A férj halála után a nő visszakapta hozományát és a férjétől örökölt pénzt is megkapta. A házastársak által örökölhető birtok arányát azonban a törvény korlátozta, de nőtt, ha voltak gyermekeik is. Egyes feleségeknek hatalmuk volt gyermekeik öröksége felett is.

Ez a jogi helyzet ad magyarázatot arra, hogy egyes özvegyek miért maradtak férjük halála után is gazdagok. Feliratok, levelek és más irodalmi források tanúsítják az özvegyek gazdagságát ebben az időszakban. Feliratok rögzítik az előkelő és nem előkelő özvegyek adományait, amelyekkel megbecsülést vívtak ki maguk és családjuk számára. Számos feljegyzés bizonyítja az özvegyek hagyatékát is.

A római állampolgársággal nem rendelkező nőkre más, helyi szokások vonatkoztak, amelyekről sajnos kevés értesülésünk van. A feliratok és papiruszok tanúskodnak róla, hogy a birodalomban élő nem római nők élete eltért a római nők életmódjától és jogi helyzetétől.

Kis-Ázsiában például a feliratos anyagok tanúsága szerint a nők különböző nagyságú adományokat juttattak városaik szükségleteinek fedezésére: építkezési és felújítási projekteket, fesztiválokat és ünnepi játékokat finanszíroztak, vallási és polgári hivatalokat vezettek. A feliratok - férjük nevének említése nélkül - házas és többnyire özvegy nőket szerepeltetnek.

fayum_widow.jpgHasonló helyzetet látunk Egyiptomban is a papiruszok feljegyzésein: voltak köztük szegények és gazdagok, de a nők adóztak, örököltek és örökséget hagytak maguk után. Rendelkeztek rabszolgákkal, ingatlannal, állatokkal és különböző háztartási javakkal. Néhány népszámlálási feljegyzés szerint voltak férfi nélküli háztartások, ami jól példázza, hogy a nőknek nem kellett jogi alárendeltségben élni férfi rokonaikkal.

De milyen volt a zsidó özvegyek helyzete? A zsidó nők helyzete nem volt korlátozottabb, mint görög, római kortársaiké. A júdeai sivatagból származó papiruszok némelyikén két júdeai nő vitatja ingatlanügyeiket. Ezek a szövegleletek azt sugallják, hogy a zsidó nők örökölhettek anyáiktól és férjeiktől is. Noha ezekre a nőkre nem a római törvények vonatkoztak, de a helyi jogszokások szerint törvényes tulajdonjoggal rendelkeztek.

Judit könyvében azt olvassuk a főhősről (8:7), hogy

Férje, Manassze, aranyat és ezüstöt, szolgákat és szolgálókat, jószágot és szántóföldet hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt.

A történet feltételezi, hogy az olvasó nem találja szokatlannak a helyzetet, hogy egy nő örökölhet és lehet birtoka. Gazdagsága segít megérteni, hogyan tett oly nagy tekintélyre szert.

p06zb3d5.jpg

A házas nőknek társadalmi státusza volt, ami a növekedett, ha az illetőnek voltak gyermekei. Az özvegyasszony is tiszteletreméltó volt. Egyes özvegyek az újraházasodással tettek szert társadalmi megbecsültségre. Azokat pedig, akik nem házasodtak újra, ugyancsak megbecsülték és úgy beszéltek róluk, mint akik hűségesek elhunyt férjükhöz.

A tisztelet, a megbecsültség a gyermekek részéről is kijárt, nem pusztán ószövetségi előírás volt (vö. Kiv 20,12). Gyakran úgy gondolnak az özvegyekre, hogy azok fiaiknak alárendeltek, holott sok özvegy bírt nagy hatással gyermekeire. Tiberius császár például sokáig távolságot tartott anyja, Livia befolyásától és hatalmától. A Makkabeusok negyedik könyvében szereplő anya arra biztatta fiait, hogy a kínzások ellenére is tartsanak ki hitük mellett (vö. 4Makk 16:16–23). Vértanúságukat a szerző a születésük óta tanult hívő válaszként értelmezi (vö. 4Makk 13:19–27). A nők továbbra is hatással voltak felnőtt gyermekükre.

Az evangéliumokban olvasunk arról a szegény özvegyről, akinek csak két fillérje volt (Mk 12:41–44; Lk 21:1–4), de azzal ő rendelkezett. Márk és Lukács többek között azzal vádolja az írástudókat, hogy „felemésztik az özvegyek házát” (Mk 12:40; Lk 20:47). A szöveg azt sugallja, hogy az özvegyeknek voltak saját házaik, a tórajogászok pedig méltatlanul bántak az özvegyekkel.

4158746991_d26df84219_b.jpg

Ugyancsak a szegény, rászoruló özvegyek jelennek meg az Apostolok cselekedeteiben és a lelkipásztori levelekben (vö. ApCsel 6:1; 1Tim 5:16), akikről gondoskodni kell. Ezt nemcsak az ószövetségi éthosz kívánta meg (lásd például Kiv 22:22; MTörv 24:21; Iz 1:7), hanem a születő keresztény közösség is.

Az Ószövetségben nemcsak törékeny és sebezhető özvegyek látunk, hanem erőforrással rendelkező, bátor özvegyeket is. Noémi azt az utasítást adja sógornőinek, hogy térjenek vissza az anyai házba (vö. Rúth 1:8), ami különös utasítás lehetett, ha az özvegység tényleg férfitámogatást igényelt volna. Noémivel, a jogszerű tulajdonossal ingatlan adás-vétel közben is találkozunk: „Elimelek testvérünk földjét eladja Noémi” (4:3). Özvegyként férjétől örökölte az a földet.

Az özvegyek különféle körülmények között éltek az ókori Mediterráneumban és az akkori olvasók is más-más tapasztalatokkal és meggyőződésekkel rendelkeztek velük kapcsolatban. A mai olvasók a figyelmes olvasással betekinthetést nyerhetnek abba a világba, ahol az özvegyek számára rendelkezésre álló erőforrások sokféleségéről olvashatunk.

Forrás és további tájékozódásul:

Bruce W. Winter: Roman Wives, Roman Widows. The Appearance of New Women and the Pauline Communities, Eerdmans, Grand Rapids – Cambridge, 2003.

Susan E. Hylan: Women in the New Testament World, Oxford University Press, Oxford, 2018.

A bejegyzés trackback címe:

https://bibliakultura.blog.hu/api/trackback/id/tr5715092328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Komposzt Ella 2019.09.15. 19:47:51

Elég jó ez a blog, több írást is elolvastam. Hiányolom viszont az impresszumot vagy valami bemutatkozás félét. Kik vagytok ti?

BibliaKultúra 2019.09.15. 20:17:14

@Komposzt Ella: Az impresszumunk a blog Facebook-oldalán található a Névjegy címke alatt: www.facebook.com/pg/bibliakultura/about/

#BibliaKultúra

#BibliaKultúra blogunk szakmai igényességű topikjaival értékes, ismeretbővítő tartalmakat közöl a bibliatudomány tárgyköréből. Rápillantunk arra a világra, amely látta megszületni a Bibliát - tabuk nélkül, közérthetően, a „lifelong learning” jegyében.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása