#BibliaKultúra

Vajon a Biblia felszabadító erővel bírhat a nők számára? A kötet bevezetője erre a kérdésre keresi a választ, miközben bemutatja a nők által nőknek szóló bibliaértelmezés alapkoncepcióját. A szerzők célja, hogy bebizonyítsák: a feminizmus és a kereszténység nem kizárólagos fogalmak. A könyv a Woman’s Bible (1898) című mű nyomdokain haladva a teológiai kutatás eszközeivel értelmezi a Bibliát, figyelembe véve a nők változó szerepét az elmúlt évszázadokban. A kötet erőssége a sokszínűségében rejlik: különböző kultúrákból és vallási fejlődési irányzatokból származó női teológusok járulnak hozzá a Biblia modern értelmezéséhez. A bevezetés így kíváncsivá teszi az olvasót a könyv gazdag témavilágára és a Biblia újfajta értelmezésére.

Isten női arcai. Utak a lelki életben című fejezet a Biblia női vonatkozásainak értelmezésével foglalkozik. A szerzők szerint a Biblia Isten számos aspektusát a női princípiumhoz kapcsolja. A fejezet bemutatja a bölcsességet mint spirituális útkeresést, amely a szerzők szerint Isten női aspektusait is feltárja. Pierrette Daviau és Diane R. Marleau szerint a Biblia számos olyan aspektusa utal Isten nőiességére, amelyeket a keresztény teológia eddig figyelmen kívül hagyott. A szerzők szerint a Biblia női aspektusainak vizsgálata hozzájárulhat a nők méltóságának helyreállításához a keresztény teológiában és gyakorlatban. A fejezet a középkori női misztikusok írásaiból merít, például Hadewijch és Norwichi Julianna műveiből. Így illusztrálja a nőiesség spirituális jelentőségének elismerését a keresztény hagyományban. A fejezet konklúziója szerint a Biblia női aspektusainak vizsgálata hozzájárulhat a nők spirituális életének gazdagításához és a nőiesség újfajta megértéséhez.

A Biblia egyes részei szigorú előírásokat fogalmaznak meg a nők öltözködésével kapcsolatban. Ezek a passzusok azonban újfajta értelmezésben a hit és a nőiesség kapcsolatának felfedezéséhez vezethetnek. Hanna Woodhead a „Rejtsétek el a testet, amit nem akarok látni” – Avagy a szemérmesség mint az új önismeret forrása című fejezetében erre a lehetőségre hívja fel a figyelmet. A szerző nem az elutasítás vagy az engedékenység útját választja a hagyományos, patriarchális szövegekkel szemben. Ehelyett két korai keresztény példaszövegen keresztül mutatja be, hogyan tükröződött a nők öltözködésének szabályozása a korabeli társadalmi normákban. Tertullianus például a női testet a kísértés forrásának tekintette, amit el kell rejteni. Woodhead azonban arra érvel, hogy a női testnek és öltözködésnek fontos szerepe van a hit megélésében, és helye kell hogy legyen a feminista teológiai gondolkodásban. Nem maga a fizikum a lényeg, hanem az, amit kifejez. Az öltözködés a spiritualitás, a személyes identitás kifejezésének eszköze lehet. A vallásos meggyőződésből fakadó ruhaviselet segítheti a nőket abban, hogy Isten teremtményeiként teljesebben megéljék testüket, és a hitüket is kifejezzék általa. A testápolás és az öltözködés a női test méltóságát erősíti meg, és az önkifejezés szabad terét nyithatja meg.

A Femme fatale a Bibliában? fejezet azt vizsgálja, hogy a Biblia tartalmaz-e femme fatale típusú nőalakokat, és hogyan jelenik meg bennük a csábító és kísértő nő archetípusa. Az elemzés középpontjában azok a nőalakok állnak, akiknek vonzereje a férfiak romlásához vezet. A szerző számos bibliai és mitológiai példát említ, többek között Évát, Delilát, Jezabelt, Juditot, Salomét, Kleopátrát, Istárt, Kirkét és Kallisztót. A fejezet megállapítja, hogy a femme fatale archetípusa egyetemes és az ókortól napjainkig jelen van a kultúrában. Alakja a 19. század végén került előtérbe, egybeesve a női emancipációs mozgalmak megjelenésével. Catherine Vialle, a fejezet szerzője megjegyzi, hogy a végzet asszonyait gyakran a férfiak szempontjából ábrázolják, és a női nem iránti félelem és a nőgyűlölet eszközeként használják őket. A fejezet ezután megvizsgálja, hogy a Biblia valóban tartalmaz-e femme fatale-okat. Arra a következtetésre jut, hogy a legtöbb nőalak, akit végzet asszonyaként emlegetnek, valójában nem az, vagy csak a Biblia történetein kívül válik azzá. Vialle szerint a Biblia újraértelmezi a csábító nőalak archetípusát, és bizonyos esetekben a jó ügy szolgálatába állítja azt.

Túlterhelt Márták és hallgatag Máriák? Avagy az odaadás és az odaadás határain túli szolgálat. A fejezet központi gondolata a nők szerepének vizsgálata a társadalomban és az egyházban, a bibliai történetek és a mai kor tapasztalatainak összevetésével. Élisabeth Parmentier és Sabine Schober a Lk 10,38–42 szövegegységben szereplő Mária és Márta történetét elemzik. Jézus ebben a történetben Máriát dicséri, aki az Úr igéjét hallgatja, míg Mártát korholja, aki házimunkával van elfoglalva. A szerzők szerint ez a történet évszázadokon át a nők passzív szerepének igazolására szolgált, és csak a 20. században kezdték el másképp értelmezni. A Lk 10,38–42 mellett további bibliai források a Jn 11 és 12, valamint az 1Tim 2,11–15. Nem-bibliai forrásként említik Virginia Woolf 1925-ben megjelent Mrs. Dalloway című regényét, amely egy Márta és Mária történetéhez hasonló nőről szól. A szerzők utalnak még a Az órák című filmre is, amely Mrs. Dalloway történetét dolgozza fel. A konklúzió szerint a nőknek joguk van megtalálni a „jobbik részt” az életükben, és ehhez nem kell passzívnak lenniük. A diakonia szó jelentése nem korlátozódik a házimunkára, hanem az egyházi szolgálatot is jelenti. A ház, mint a korai egyház szimbóluma, azt mutatja, hogy a nőknek fontos szerepük volt a keresztény közösségben. A fejezet arra ösztönzi a nőket, hogy merjenek aktívak lenni az egyházban és a társadalomban, és ne féljenek kiállni a jogaikért.

A Női szavak, Isten beszéde – Amikor a nők közvetítőkké válnak az isteni és az emberi között c. fejezet központi gondolata, hogy a nők – mind a Bibliában, mind azon kívül – Isten szócsöveiként funkcionálnak, hidat képezve az isteni és az emberi szféra között. Chen Bergot és Lauriane Savoy rámutatnak: a mai társadalomban a nőknek még mindig kevesebb terük van a véleménynyilvánításra, mint a férfiaknak. Ezt a tendenciát két újszövetségi idézettel illusztrálják (1Tim 2,11–12; 1Kor 14,33b–35), amelyek a nők elhallgattatását és a férfiaknak való alárendeltségét sugallják. Ezt követően a fejezet példákat hoz az Ószövetségből (Debóra és Hulda) és az Újszövetségből (Mária Magdolna) olyan női alakokra, akik közvetítőként, Isten szócsöveként lépnek fel. Kiemelik, hogy ezek a nők fontos üzeneteket hordoznak, melyeket a bibliai szövegek megőriztek számunkra. A szerzők hangsúlyozzák a nők által közvetített isteni üzenetek jelentőségét, párhuzamot vonva a bibliai korok és a jelenkor között. A fejezet rávilágít arra, hogy a nőknek kulcsszerepük van az isteni üzenet közvetítésében, és nagyobb teret kellene kapniuk a véleményformálásban mind a társadalomban, mind az egyházban. Végül arra buzdít, hogy hallgassuk meg és vegyük figyelembe mások véleményét, származástól, nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül.

A Nők bátorsága – avagy a nőiesség és a férfiasság fogalmának elgondolása/újragondolása a Makkabeusok második könyvének férfias nőalakja segítségével című fejezetben Isabelle Lemelin amellett érvel, hogy a bátor nő nem csupán a férfiakhoz hasonlóan bátor, hanem az emberiség megtestesítője is. A fejezet a Time magazin 2017-es címlapjával indul, amelyen a #metoo mozgalom elindítói láthatók. Lemelin szerint a képen szereplő névtelen nő könyöke jelképezi azokat a nőket, akik kiállnak az igazságtalanság ellen. Innen a 2Makk 7-ben szereplő anya alakjára ugrik a szöveg, aki a szerző értelmezésében a zsidó nép hőse, mivel szembeszállt a szeleukida király hatalmával. Az anya arra buzdítja fiait, hogy inkább haljanak meg, mintsem hogy hitehagyók legyenek. Lemelin szerint az anya tette bátornak tekinthető, különösen mivel a bátorság hagyományosan a férfiak erényének számított. A fejezet ezután a férfiasság fogalmának elemzésével folytatódik. Lemelin szerint a férfiasság nem csupán a fizikai erővel függ össze, hanem az emberiséggel is. A 2Makk 7 anyja az emberiség megtestesítője, mivel a fiait az életre buzdítja, míg a szeleukida királyok és a zsidó harcosok a halált okozzák. A fejezet a 2Makk 7,21 versének elemzésével folytatódik, amelyben az anya „férfias haragról” beszél. Lemelin szerint a harag ebben az esetben nem az önkontroll elvesztését jelenti, hanem az élet hatalmát. Az anya a méhére hivatkozik, amely a teremtés és az élet forrása. Lemelin szerint az anya a nemzet anyja, mivel a feltámadásról szóló szavai az egész zsidó népre vonatkoznak. A fejezet azzal zárul, hogy az anya a női emancipáció példaképe, mivel nem fél a férfiaktól és nem hallgat. Lemelin szerint a női bátorság az emberiség része, és minden nőnek joga van hozzá.

Az Idegenek történetei – A tegnaptól a máig: a kirekesztéstől a befogadásig című fejezetben Pierrette Daviau és Lauren Michelle Levesque azt a kérdést vizsgálják, hogy a Biblia hogyan segíthet megérteni a modern társadalomban a kirekesztettséget megélő nők helyzetét. A szerzők először a Biblia idegen nőkről szóló részeinek elemzésével kezdik. Rámutatnak, hogy a Biblia kettős képet fest az idegenekről: egyrészt a befogadásukra int, másrészt az identitás megőrzésének fontosságára hívja fel a figyelmet. A szerzők amellett érvelnek, hogy a Biblia történeteiben az idegen nők gyakran fontos szerepet játszanak, sőt, Isten eszközeiként jelennek meg az ígéretek beteljesítésében. A fejezet kiemeli Támár, Ráháb és Ruth történetét, akik mind idegen nők voltak, mégis fontos szerepet játszottak a Biblia történetében. A fejezet ezután a mai társadalomban élő, „idegenként” érzékelt nők helyzetére fókuszál. Hangsúlyozza a nők közötti párbeszéd és a kölcsönös megértés fontosságát, valamint a méltóság és a szolidaritás jelentőségét az „idegen” nők befogadásában. A szerzők szerint a Biblia történetei segíthetnek megérteni a mai nők helyzetét, és új lehetőségeket kínálnak a kirekesztés elleni küzdelemben. A Biblia történeteinek kontextualizált értelmezése tehát hozzájárulhat a nők társadalmi helyzetének javításához, új utakat nyithat a kirekesztés elleni küzdelemben, és segíthet a befogadóbb társadalom megteremtésében.

A Jézus azt mondta a kirekesztett nőnek: „Leányom!” Avagy az erőszaktól a gyengédségig (Mk 5,25–34) című fejezet központi témája az emargináció (kirekesztés, peremre szorulás), mint a nők elleni erőszak egyik formája. Priscille Djomhoué rámutat, hogy az emargináció nem csupán fizikai, hanem lelki és szociális erőszak is lehet, melynek következményei súlyosak. A szerző bibliai történeteken keresztül, – köztük a vérfolyásos asszony történetén – bemutatja az emargináció jelenségét, és Jézus példáját állítja elénk, mint az erőszak gyengédséggé formálásának lehetőségét. Djomhoué a bibliai példákon túl személyes tapasztalatait és a modern kor jelenségeit is felhasználja érvelésében, például a HIV-fertőzöttekkel szembeni diszkriminációt. A fejezet üzenete, hogy az emarginációt nem szabad elfogadni, hanem Jézus példáját követve törekednünk kell az erőszak gyengédséggé formálására.

Az alárendeltség árnyalatai, avagy a nők világi leigázása című fejezet az Efezusiakhoz írt levél egy részletét elemzi (5,21–33), amely a nők házasságon belüli alávetettségéről szól. Bettina Schaller szerző rámutat, hogy a történelem során a „nők alávetettsége” kifejezés rengeteg fájdalmat és neheztelést halmozott fel, és máig sokakban heves érzelmeket vált ki. A bibliai részlet a férj és feleség közötti viszonyt Krisztus és az egyház kapcsolatához hasonlítja, de a szerző hangsúlyozza, hogy ez csupán analógia, nem pedig azonosítás. A fejezet kiemeli, hogy a férjnek többet kell tennie a feleségért, mint fordítva, a férj iránti szeretetnek pedig tiszteletet kell tartalmaznia, és nem szabad autoriter uralom formájában megnyilvánulnia. Schaller a Teremtés könyvének egy részletét is elemzi, amelyben Isten az embert a maga képére teremti. A férfi és a nő közötti egyenlőség alapvető, hiszen csak együttesen tükrözik a Teremtőt. A fejezet végkövetkeztetése szerint a nemek közötti egyenlőségnek meg kell szüntetnie az évszázados, hatalmi viszonyokon alapuló különbségtételt.

Jöjjetek ki a vörös sátorból és bővítsétek ki Dina törzsét! – A Biblia két asszonya küldetésben című fejezet központi gondolata, hogy a nőknek ki kell lépniük a társadalom által rájuk kényszerített szerepekből, és szabadon kell élniük az életüket. Fidèle Houssou Gandonou és Joan Charras-Sancho szerzők ezt a gondolatot a bibliai Dina, valamint a samaritánus nő és Priscilla történetén keresztül mutatják be. A fejezet a 2017-es #metoo mozgalommal indít, amelynek keretében nők világszerte osztották meg szexuális zaklatással kapcsolatos tapasztalataikat. A szerzők kiemelik a mozgalom jelentőségét, ami abban rejlik, hogy lehetővé tette a nők számára, hogy túllépjenek az áldozati szerepen, és közösen küzdjenek a zaklatás ellen. Ezt követően a szerzők Dina történetét elemzik. Dina, Jákob lánya, akit egy pogány férfi megerőszakolt. Dina testvérei bosszút álltak a férfin, megölve őt és családját. Dina története rávilágít a nők kiszolgáltatott helyzetére a patriarchális társadalmakban. A következő elemzés a samaritánus nő történetét vizsgálja, aki egy olyan társadalmi csoportba tartozott, amelyet a zsidók lenéztek. Jézus mégis beszélgetett vele, ezzel is kifejezve, hogy a nők is kapcsolatba léphetnek Istennel, társadalmi helyzetüktől függetlenül. Végül a szerzők Priscilla történetét elemzik. Priscilla a korai keresztény egyházban tanított. Példája azt mutatja, hogy a nőknek joguk van a nyilvános szerepléshez, és a tanítói tevékenység nem csak a férfiak privilégiuma. A fejezet konklúziója, hogy a nőknek ki kell lépniük a társadalom által rájuk kényszerített szerepekből, és szabadon kell élniük az életüket. A szerzők szerint a Biblia számos történetet tartalmaz, amelyek ezt a gondolatot alátámasztják. A nőknek joguk van a nyilvános szerepléshez, a tanításhoz és a vezetéshez, joguk van ahhoz, hogy Istennel kapcsolatban legyenek, társadalmi helyzetüktől függetlenül.

Anne Létourneau a Bibliai nők szépsége, avagy az elnyomás és az öngondoskodás között című fejezetben azt a komplex kérdést vizsgálja, hogy a szépség vajon elnyomó vagy felhatalmazó erőként hat-e a nők életében a Biblia kontextusában. A szerző rámutat, hogy a szépség ábrázolása a Bibliában gyakran összefonódik a nők elleni erőszakkal, ugyanakkor bizonyos esetekben a cselekvőképességüket és ellenálló képességüket is hangsúlyozhatja. Létourneau elemzésében az ókori Közel-Kelet kulturális és társadalmi kontextusát is figyelembe veszi a bibliai szépségideálok értelmezésekor. Megállapítja, hogy a Biblia viszonylag ritkán említi explicit módon a női szépséget, és amikor testi adottságokra utal, általában azoknak a történet szempontjából releváns funkcióját hangsúlyozza. A női szépség gyakran kapcsolódik a csábításhoz, a házassághoz, és tágabb értelemben a nők hatalmi viszonyaihoz. A szerző számos bibliai történetet elemez, amelyekben a nők szépsége központi szerepet játszik. Sára és Rebeka szépsége például egyszerre jelent veszélyt és védelmet számukra, megóvva őket a férjük erőszakától. Ráchel és Lea esetében a szépség rivalizáláshoz vezet, ami összefonódik a gyermekvállalás utáni vágyukkal. Abigail és Batsebá szépsége a királyi udvarba vezeti őket, ugyanakkor kiszolgáltatott helyzetbe is sodorja őket. Jezabel, Vasti és Eszter királynők pedig szépségüket tudatosan használják fel a hatalom megszerzésére vagy megtartására. Létourneau végül arra a következtetésre jut, hogy a bibliai női szépség összetett és ellentmondásos jelenség. A szépség lehet a nők elnyomásának eszköze, de felhatalmazást is adhat számukra. A szépség jelentését minden esetben a konkrét történelmi és kulturális kontextusban kell értelmezni.

A Termékeny sterilitás: A nemzéstől az Isten szavának megtestesüléséig című fejezet a meddőség kérdéskörét vizsgálja a Biblia és a modern társadalom perspektívájából. P. Fallot, Ch. Jacquet-Lagrèze, M. Millet és D. Ribier szerzők rámutatnak, hogy a meddőség már a Teremtés könyvében megjelenik, ahol Isten arra inti az embert, hogy szaporodjon és sokasodjon. Az Ószövetségben a meddőség gyakran szégyenérzetet és megaláztatást okozott, mivel ellentétben állt Isten áldásával és parancsával. Az Újszövetségben Jézus új korszakot hirdet, ahol az ember célja nem a gyermeknemzés, hanem Isten szavának meghallgatása és követése. A szerzők Jézus szavait idézik: „Boldogok inkább azok, akik hallgatják Isten beszédét, és megtartják azt.” A fejezet kiemeli, hogy a 21. században a meddőség egyre gyakoribb probléma, és számos bioetikai kérdést vet fel. A szerzők szerint a Biblia útmutatást nyújthat ezek megválaszolásához. A fejezet az emberiség céljának történelmi változását követi nyomon. A bibliai és világi források egyaránt azt mutatják, hogy a meddőség kérdése mindig is foglalkoztatta az emberiséget. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a meddőség nem jelenti az élet végét, és számos más módon is megtalálható az élet értelme. Kiemelik, hogy a keresztények számára Isten terve Jézus eljövetelével valósult meg. Jézus szavaival: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A szerzők szerint Jézus új értelmet adott a megtestesülésnek, és ezzel méltóságot adott minden embernek. A fejezet üzenete szerint a jövő mindig nyitott, és mindenkinek meg kell találnia a saját hivatását és küldetését az életben.

Az anyaság által üdvözült? – Ha Mária olvasta volna a Timóteushoz írt levelet. Ez a fejezet azt vizsgálja, hogyan értelmezhetné Mária, Jézus anyja, a Timóteushoz írt levél azon részét, amely a nők alárendelt szerepéről szól. Anne-Cathy Graber és Blandine Lagrut szerzők Mária szemszögéből közelítik meg a kérdést, reflektálva a női tapasztalatokra és a bibliai szövegek értelmezésére. Mária saját életén keresztül mutatja be a női lét különböző aspektusait: az angyali üdvözlet meglepetését, a társadalmi elvárásoktól való eltérést, a párkapcsolatban megélt kölcsönös szabadságot, az anyaságban megélt isteni beavatkozást, a gyermekétől való elszakadást, a társadalmi elvárásokhoz való igazodást és a hívő ember szabadságát. A szerzők számos bibliai szövegre hivatkoznak, de a legfontosabb a Teremtés könyvének első és második fejezete, amelyek a férfi és a nő teremtéséről szólnak. Kiemelik, hogy a két nem egyenlő méltósággal bír Isten előtt, és csak együtt tükrözik az ő képét. A fejezet konklúziója szerint a Timóteushoz írt levélben szereplő alárendelt női szerepértelmezés nem egyeztethető össze a Biblia egészének üzenetével. A szerzők szerint a nőknek is joguk van a tanításhoz és a közéleti szerepvállaláshoz, és nem szabad őket csupán a gyermeknevelésre korlátozni.

Az Une Bible des femmes, amely mára olaszul is olvasható, egy egyedülálló és provokatív mű, amely a Biblia szövegét feminista nézőpontból vizsgálja. A szerzők a bibliatudomány és a feminista kritika eszköztárát felhasználva új megvilágításba helyezik a Biblia női alakjait, társadalmi helyzetét és a nőkhöz kapcsolódó bibliai témákat. A könyv erőssége a sokoldalúságában rejlik: a különböző nézőpontok és a személyes hangvétel gazdag és elgondolkodtató olvasmányt eredményez.

A könyvet elsősorban azoknak ajánljuk, akiket érdekel a Biblia értelmezése és a nők szerepe a vallásban és a társadalomban. A kötet nemcsak a feminista teológia iránt érdeklődők számára lehet értékes olvasmány, hanem mindazoknak, akik nyitottak a Biblia új és kritikai értelmezésére.

További elmélyülésre: