#BibliaKultúra

Ön évek óta vezet zarándoklatokat a Szentföldre „Bibliával a kezében”. Mesélne erről?

Számos módja van, hogy a Szentföldre menjünk. Az egyik legalapvetőbb módja, hogy „Jeruzsálemtől kezdve” (vö. Lk 24,47) megpróbáljuk megérteni a Bibliát. Amikor valaki újra rátalál a Szentírásra, máshogy elevenednek meg előtte az események. Sok zarándok beszámolt már erről. Sokan mondják:

Most, hogy hazatértem, kezdem felfogni a Bibliát.

mert jobban el tudják helyezni az eseményt. A Bibliának helyben történő olvasása azt jelenti, hogy testet ölt, láthatóvá, szagolhatóvá és tapinthatóvá válik mindaz, ami eddig csak egy mentálisan stimuláló olvasás volt, amit a Szentföldtől távol nem kaptunk meg.

Sok éven keresztül végeztem a biblikus tanulmányaimat, de amikor a Szentföldre mentem, kinyílt a szemem: nem elegendő a Szentföld a Biblia olvasásához, de ha nem olvasod a Bibliát a Szentföldön, akkor a bibliaolvasásod módja lehatárolt és korlátozó marad. Valójában ezért hívjuk a Szentföldet az ötödik evangéliumnak.

Nyilvánvaló, hogy a Biblia és a Szentföld közötti kapcsolat nem merül ki abban, hogy elmész a Szentföldre. A Szentföld a bibliai régészet néhány csomópontját kimozdítja korábbi helyéről, és ha valaki jól tudja bemutatni a Bibliát, akkor sikerül felkelteni a zarándokban a Szentírás iránti szenvedélyt, aminek hazatérésekor is lángolnia kell. Azért, hogy megadjuk a méltóságát ennek a földnek, a bibliai nyelvezetből kell elindulnunk.

Miközben hallgatom Önt, úgy érzem, hogy a Szentföld nem csupán egy munkahely, hanem sokkal mélyebb és átfogóbb tapasztalata kötődik hozzá…

Számomra a Szentföld szimbolikusan magában foglalja egész lényemet. Úgy gondolom, hogy a földrajz és a bibliai világ felidézi az ember teljes belső világát, és így az enyémet is. Amikor a Szentföldre megyek, akkor az emberekkel együtt olvasom és újraértelmezem a Bibliát, és egyben magamat is olvasom, újraértelmezem. Miközben elmélyülök ebben a világban, magamat is jobban felfedezem, és ez mindig egy új gyakorlat. Az olvasott szövegek mindig ugyanazok, de „bábáskodó”, vagyis a bennem érlelődő gondolatokat napvilágra hozó szövegek, amelyeknek van erejük ahhoz, hogy felkeltsék bennem a választ azáltal, hogy mindig új dolgokat hoznak elő.

Ön különböző bibliai trekkingeket is vezet. Ezek a túrák milyen másfajta rálátást engednek az egyes helyekre és a Bibliára?

A gyalogos élmény egyedi és nem hasonlítható össze egyetlen más utazással sem. Ha valaki busszal megy, akkor általában kapkodós tapasztalatot szerez a Szentföldről. A gyaloglás lehetővé teszi számodra, hogy visszanyerd az idő dimenzióját. Názárettől Kafarnaumig a buszút 20 perc, legfeljebb fél óra. Ez a távolság gyalogosan 3 órától elhúzódhat egészen 5 óráig, de az úton eltöltött idő páratlan annak, aki belevág és megízleli a részleteket.

Néhány évvel ezelőtt Jeninből Jerikóba gyalogoltam. Ez nem egy ízig-vérig bibliai túra volt, de a palesztin emberekkel szerzett tapasztalatok csodálatosak voltak, amikor a pátriárkák földjén bandukoltam. Úgy éreztük, hogy egy nép befogad minket, ugyanakkor teljes mérték kiszolgáltatottak voltunk - ez olyas valamit, amit nem lehet leírni.

Akik trekkingre vágynak, általában valami mélyebb vágyat éreznek és az úton gyakran olyan élményük van, mint az emmauszi tanítványoknak. Együtt rovod az utat az idegennel és előkerülnek az élet kérdései. Ezen a földön az emberek rögtön megnyitják a szívüket, olyan légkörbe kerülnek, amelyben időt adnak maguknak, időt adnak a másiknak, olvassuk a Bibliát, amely a napi olvasmány kulcsa és lejjebb engedjük a korlátokat. Azok a falak, amelyek olyan emberek között húzódnak, akik nem ismerik egymást, varázslatos módon eltűnnek, és nem félnek leplezetlenül őszintének mutatkozni.

Úgy gondolom, hogy ez az egyik ajándéka a szentföldi gyalogos zarándoklatnak. Amikor ugyanis valaki úgy dönt, hogy elmegy a Szentföldre és gyalogosan bejárja, az egy kérdéssel kezdődik, amire választ keres, vagy egy vággyal, legyen az emberi vagy spirituális, egy fájdalommal, de lehet, hogy a valaki nehéz helyzetben van vagy éppen döntés előtt áll.

A zarándoklatos éveiből mesélne nekünk olyan egy helyzetről vagy emberekről, amit, vagy akiket különösen is megőrzött a szívében?

A történet, amit megosztok, evangelizálta az életemet és a halállal kapcsolatos gondolkodásmódomat. Egy házaspár egy ideje próbált eljutni a Szentföldre, de különböző okok miatt soha nem sikerült. A feleségnél a harmincadik házassági évforduló körül csontrákot diagnosztizáltak. Elmondta a férjének, hogy mielőtt meghal, szeretne elzarándokolni a Szentföldre és úgy döntött, hogy a fiával megy. Egyértelmű, hogy egyetlen utazási iroda sem akarta őket elhozni. Ezért az iroda, amellyel együtt dolgozom, felvette velem a kapcsolatot, és azt mondták: nem érzik úgy, hogy el kellene utasítaniuk a kérésüket, és azt kérdezik tőlem, hogy csatlakozhatnak-e a következő csoporthoz.

A zarándoklaton úgy esett a Getszemáni remeteségbe mentünk, és azon a délután adtam egy kis időt a személyes imádságra. A hölgy kérte tőlem, hogy adjam fel neki a betegek kenetét és mindent előkészítettünk a kis kápolnában. A szertartás előtt egy másik ember is felállt a csoportból, hogy kérje a szentáldozást, mert – és akkor mondta el a csoportnak, hogy – ő is rákbeteg. És ezután felállt még egy ember… Nagyon megérintett az, amit az emberek a szívükben hordoznak.

Néhány hónappal később az első hölgy meghalt, és kis idő múltán halottam felőle a fiától. Elmondta, hogy a zarándoklatot követő hónapok tele voltak szenvedéssel, de anyja mindig csak azt ismételgette, hogy visszagondol a Szentföldre és van ereje a továbbiakhoz és nem fél.

Azt gondolom, hogy a Szentlélek úgy működik, amit mi nem értünk. Ez a tapasztalat evangelizált engem és megtanított, hogy bátran vessem a magot és adjak erőt. A Szentföld oda ad életet, ahol nincs. A Biblia lelki olvasása Életet ad az életnek.

A zarándoklat nem annyira helyek felkeresése. A Szentföld evangelizálja az embereket, ahogyan ez a nő evangelizált engem. Az Úr helyeire való emlékezés arra késztette, hogy a nagy szenvedések ellenére is nyugodtan találkozzon a halállal. Tanúsíthatom, hogy sok ember számára, bár másképpen, a tapasztalat alapvetően ugyanaz.

És egy ilyen helyről?

Számomra a legszebb hely a sivatag. Úgy gondolom, hogy a Negev az a hely, amely leginkább lenyűgöz, és a csendjével megszólít. Lehetővé teszi számodra, hogy kapcsolatba lépj önmagaddal, Istennel, a természettel és a történelemmel. Mintha visszhangozná Ózeás prófétát: „Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek.” (Óz 2,16), és sok más bibliai oldalt, amely ennek a népnek a gyalogos zarándoklatáról beszél.

Ein Avdat a Zin-völgyben, a Negevben

Megjegyzés:

Sergio Rotasperti (1968) atya biblikus szakember, aki évekig tevékenykedett a cserkészetben és az ifjúsági lelkipásztorkodásban. Biblikus tanulmányait Rómában és Jeruzsálemben végezte és a bibliai (héber, arámi, görög) nyelvek professzoraként tanított. 2005 óta zarándoklatokat vezet a Szentföldön.

A beszélgetést készítette: Elena Dini. Megjelent a Szent Sír Lovagrend Nagymesterének honlapján.