A P.Oxy. 63.4365 jelzésű papirusz két nő levelezését rögzíti könyvek kölcsönzéséről. A rendkívül rövid levélből kiderül, hogy a levelezőpartnerek rendszeresen olvasó keresztény nők.
Az Oxyrhynchus-papiruszok néven ismert legnagyobb ókori gyűjteményt a hasonló nevű egyiptomi görög város szeméttelepén fedezték fel a 19. század végén. A Kr. e. 3. – Kr. u. 7. sz. között kialakult, mintegy félmillió darabból álló gyűjteményt dobozokban tárolják az oxfordi Sackler-könyvtárban. A szövegek nagyrészt görögül íródtak, de van köztük latin, héber, kopt, szír, arámi, arab, núbiai és perzsa nyelvű irat is.
A P.Oxy. 63.4365 jelzésű papiruszon olvasható levél szerzője elkéri Ezdrás könyvét (valószínűleg az apokrif Ezdrás negyedik könyvét) és emlékezteti a címzettet, hogy kölcsönadta neki az ún. Kis Genezist, ami feltehetőleg a szintén apokrif Jubileumok könyve.
τῇ κυρίᾳ μου φιλτάτῃ ἀδελ-
φῇ ἐν κ(υρί)ῳ χαίρειν.
χ̣ρ̣ῆσον τὸν̣ Ἔσδραν,
ἐ̣π̣εὶ ἔχρη̣σά σοι τὴν
λεπτὴν Γένεσιν.
ἔρρωσο ἡμεῖν ἐν θ(ε)ῷ.
Légy üdvözölve, szeretett nőtestvérem az Úrban. Add kölcsön az Ezdrás [könyvét], mivel én is kölcsönadtam neked a Kis Genezist. Üdvözlet tőlünk az Úrban.
A szent nevek (Úr, Isten) rövidítésének gyakorlata alapján biztosan állíthatjuk, hogy a levélváltók keresztények voltak. A 4. századra datált levél arról tanúskodik, hogy abban az időben és azon a helyen voltak írni és olvasni tudó keresztények, akik nemcsak, hogy különleges könyvek birtokában voltak, de azokat egymásnak is kölcsönadták.
A Gesta apud Zenophilum consularem ókori írásból tudjuk például, hogy a Diocletianus-féle üldözés alatt egy alkalommal 37 különböző kéziratot (könyvet) gyűjtöttek össze egyetlen egyházközségből. Ezek lehettek evangéliumi kódexek, de más hamisfeliratú apokrif iratok is, amiket bár az istentiszteleten nem olvastak fel, a hívek mégis ismerték és olvasták azokat.
Az újszövetségi rövid Júdás-levél például nemcsak, hogy szó szerinti idézi az apokrif Hénok könyvét (14–15. vers az 1Hén 1,9-et), ami azt mutatja, hogy szerzője jól ismerte az apokrifeket és bizonyos részeit igaznak is tartotta, hanem olyan hagyományokat is emleget, amiket csak apokrifekből ismerünk. Nyilvánvaló, hogy Júdás-levél szerzője ismerte a gazdag mózesi tradíciót (Mózes mennybemenetele, Mózes végrendelete), amire mint közismert történetre utalt, hogy megvilágítsa és alátámassza mondanivalóját (9. vers).
|
Júdás-levél |
Apokrif hagyomány |
|
„Ezek az álmodozók... káromolják az égi hatalmasságokat, jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: Büntessen meg az Úr!” |
„Mikor Mózes meghalt a hegyen, elküldetett Mihály, hogy temesse el a testét. De az ördög káromolta Mózest, gyilkossággal vádolva őt, mert megölte az egyiptomit. Az angyal azonban nem hagyta őt káromolni. Ezt mondta az ördögnek: Büntessen meg téged az Úr!” |
|
„Az ördög viaskodott az angyallal, és nem akarta megengedni neki, hogy eltemesse Mózes testét. Ezt mondta: Mózes gyilkos, hisz megölt egy embert Egyiptomban, és elrejtette a homokban. Ekkor Mihály könyörgött az Úrhoz, és mennydörgés és villámlás keletkezett, és az ördög azonnal eltűnt. Mihály pedig eltemette őt saját kezeivel.” |
A szóban forgó „kölcsönkért” írások magyarul:
Ezdrás negyedik könyve, in Dörömbözi János (szerk.): Apokalipszisek, Telosz Kiadó, Budapest, 1997, 17–46; 152–153. (Jelenits István fordítása)
További elmélyülésre:
AnneMarie Luijendijk: Greetings in the Lord: Early Christians and the Oxyrhynchus Papyri, Harvard University Press, Cambridge, 2008.
David Arthur deSilva: The Jewish Teachers of Jesus, James, and Jude. What Earliest Christianity Learned fr om the Apocrypha and Pseudepigrapha, Oxford University Press, Oxford – New York, 2012.
Meron M. Piotrkowski: „Literary Jews:” The Jews of Oxyrhynchus in Light of Non-documentary Texts on Papyrus, in Meron M. Piotrkowski – Geoffrey Herman – Saskia Dönitz: Sources and Interpretation in Ancient Judaism. Studies for Tal Ilat at Sixty, Brill, Leiden – Boston, 2018, 143–173.
Thomas J. Kraus: The Lending of Books in the Fourth Century C.E. P. Oxy. LXIII 4365 – A Letter on Papyrus and the Reciprocal Lending of Literature Having Become Apocryphal, in Uő (ed.): Ad Fontes. Original Manuscripts and Their Significance for Studying Early Christianity. Selected Essays, Brill, Leiden, 2007, 185–206.
