#BibliaKultúra

Szöveg mögött - Kövek alatt

A meztelen tanítvány
Gianfranco Ravasi biblikus jegyzete egy furcsa jelenet margójára

2naked-man.jpg

Az olajfák alatt viharos a mozgolódás: rohamra kész rendőrök, felajzott tömeg valódi és nem odaillő fegyverekkel, menekülő emberek és a központban a zajos csődület oka: a prédikátor és gyógyító Názáreti Jézus. Egy bizonyos ponton az elbeszélés dinamikája megáll egy marginális jelenetnél. Az általános zavarodottságban feltűnik a fáklyák vagy a hold fénye alatt 

egy ifjú, akinek meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.

Jézus szenvedéséről szóló elbeszélésében Márk evangélista ezt a kissé komikus képet ilyen drámai összefüggésben ábrázolja (Mk 14,51–52). A kérdés spontán adódik: miért vezet be egy ilyen marginális és furcsa történést ilyen magas pátosszal? A Márk-evangélium egyik magyarázója (és vele együtt sokan mások) nem habozik elmagyarázni, hogy „azt látjuk itt, amit néhány híres festményen is, amikor a szerző arra érez kísértést, hogy a kép szélére odafesse magát. Márk itt hagyta a kézjegyét.” Ez a magyarázat azért is gondolatébresztő, mert egyfajta szemtanúságra hivatkozik. Ezen a vonalon néhány bibliamagyarázó viszont azt feltételezte, hogy Márk egy másik szemtanúra hivatkozott, egy olyan fiatalemberre, aki később elmesélte abban a sűrű és feszültséggel teli éjszakában szerzett tapasztalatait.

Tudjuk azonban jól, hogy az evangélisták nem csupán egy krónikát akartak elbeszélni, hanem az eseményeket a Szentírás fényénél akarták értelmezni. Néhány kutató a szimbolikus megközelítést fogadta el. Ennek értelmében az epizód Ámosz próféta egyik szakaszának dramatizált feldolgozása lenne, amely egy Izrael elleni isteni ítélet orákuluma: „A hősök között a legbátrabb is ruhátlanul menekül azon a napon” (Ám 2,16). Így Jézus elfogatásának eszkatológiai minőséget tulajdonítanának, mivel az „azon a napon” kifejezés használatával a próféta az idők végére, az emberi történelem beteljesedésére utal. Krisztus is hasonló képet használt az „eszkatológikusnak” nevezett beszédében: „Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét.” (Mk 3,16)

Ezek a magyarázatok számunkra kissé homályosnak, sőt, erőltetettnek tűnnek. Más módon, mint a történelmi, valószínűleg életrajzi esemény így egy újabb, transzcendens jelentést nyer.

Talán az evangélista finoman ebben a konkrét epizódban a Krisztus-esemény szimbolikus előrejelzését látja.

Jézus az őt letartóztató őröknek azt mondja: „Minden nap veletek voltam a templomban: tanítottam és nem fogtatok el (görögül: kratein)” (Mk 14,9). Az ifjúról is azt olvassuk, hogy „elfogták” (görögül kratein).

Az a görög szó viszont, amely a „gyolcsleplet” jelöli, még fontosabb: egy szindona, vagyis egy olyan „gyolcslepel”, amelybe a halott Krisztus testét is begöngyölték (Mk 15,46). Szükségtelen felidéznünk, hogy a feltámadáskor Jézus is „hagyja földre hullni” ezt a gyolcsot és „előre menekül” a dicsőséges életbe (Jn 20,5–7). A cinkos összekacsintásoknak ezt a sorát nehéz felfognunk a mi narratív megközelítésünkkel. A szent szerzők hozzáállása viszont éppen ellenkező: a történelmi hétköznapiság jeleiben is egy magasabb horizont nyomát, és ennek megfelelően annak mélyebb értelmét érzékelik. Ez az ifjú tehát hírül adja Krisztus húsvétját, amit „egy fehérruhába öltözött ifjú” (Mk 16,5), a feltámadás angyali hírnöke hirdet majd meg az asszonyoknak.

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

www.famigliacristiana.it

További tájékozódásul:

Abraham Kuruvilla: The Naked Runaway and the Enrobed Reporter of Mark 14 and 16: What Is the Author Doing with What He Is Saying?, Journal of the Evangelical Theological Society 54 (2011/3) 527–545.

Howard M. Jackson: Why the Youth Shed His Cloak and Fled Naked: The Meaning and Purpose of Mark 14:51–52, Journal of Biblical Literature 116 (1997/2) 273–289.

Thorday Attila: A neaniskos szerepe a Márk megfogalmazás szerinti húsvéti misztériumban, in Fodor György és Tarjányi Béla (szerk.): „Akik igazságra oktattak sokakat…”. A 65 éves Rózsa Huba köszöntése, Szent István Társulat, Budapest, 2005, 423–429.

A bejegyzés trackback címe:

https://bibliakultura.blog.hu/api/trackback/id/tr7015272942
Nincsenek hozzászólások.

#BibliaKultúra

#BibliaKultúra blogunk szakmai igényességű topikjaival értékes, ismeretbővítő tartalmakat közöl a bibliatudomány tárgyköréből. Rápillantunk arra a világra, amely látta megszületni a Bibliát - tabuk nélkül, közérthetően, a tudás megosztása és a „lifelong learning” jegyében.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása