Csak három emlékem maradt gyerekkorom legkorábbi időszakából, a makói házról, ahonnan 1928-ban elkerültem. Az első könnyes. [...] A szomorú epizód voltaképpen inkább viccesnek mondható. Kaptam egy csokoládényuszit, és odavoltam érte. Majd a következményekkel nem számolva, nagy élvezettel enni kezdtem. Nyúlbarátom hamarosan elvesztette a fejét, s e látvány kétségbe ejtett, vigasztalhatatlanul bőgtem órákon át. Nemrégiben valaki, aki nagyon közel áll hozzám, hallva a történetet, kedvességből megajándékozott egy hasonló csokiállatkával. Máig érintetlen. Nem tudom rászánni magam az olyannyira megrázó tett megismétlésére.
Forrás:
Vermes Géza: Gondviselésszerű véletlenek. Önéletrajz, Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 18–19.
A szerzőről:
Vermes Géza (1924-2013) magyar születésű brit vallástörténész, a Holt-tengeri tekercsek és Jézus életének, az evangéliumok zsidó hátterének elismert szakértője.
A képek forrása: KaposPont; Wikipédia.
