Hogyan beszél az Ószövetség a fogyatékosságról? A hasonlatok és képanyagok csak ártatlan szófordulatok és szemléltetés csupán, vagy egyszersmind megbélyegzik és marginalizálják is a fogyatékos embereket?
A héber Biblia gazdag nyelvezetet és képanyagot használ a fogyatékossággal kapcsolatban. A fogyatékosság kortárs elképzelései az emberi állapotok sokszínű változatosságára utalhatnak, bár ezeknek az állapotoknak nincs sok közös orvosi vagy biológiai jellegzetessége. A „fogyatékosság” kifejezés vonatkozhat agyi bénulásra, diszlexiára vagy vakságra is. A bibliai héber nyelvben nincs egyetlen szó sem, amely lefedi ezeket az állapotokat. A mum (מום) héber szó, amelyet általában „hiányosságnak” fordítanak, sokszor olyan állapotokra utal, amelyeket fogyatékosságnak tekinthetünk, mint például a vakság vagy a sántaság (vö. Lev 21,16–23).
Az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak: Ha valaki utódaid közül bármelyik nemzedékben valamilyen betegségben szenved, ne közeledjék, hogy felajánlja Istennek az áldozati eledelt. Senki se közeledjék oda, akinek testi hibája van, tehát sem vak, sem béna, sem formátlan vagy nyomorék ember, sem olyan, akinek a lába vagy a keze eltört, sem púpos, sem görbe lábú, sem szembajos, sem kiütéses, sem kelevényes ember, sem pedig eunuch. Áronnak egyetlen papi ivadéka sem ajánlhatja fel az Úr eledelét, ha betegségben szenved. Ha beteg, ne közeledjék, hogy felajánlja Isten áldozati eledelét. Ehet Istennek az ételéből, a nagyon szent és a szent dolgokból, de ne jöjjön a függöny közelébe és ne közeledjék az oltárhoz. Beteg, ezért nem teheti közönségessé szent dolgaimat, mivel én, az Úr szenteltem meg őket.
A Biblia azonban nem használja a mum szót olyan helyzetekre, mint a vakság vagy a némaság, bár ezeket az állapotokat időként párba állítják olyan állapotokkal, amelyek mumként jellemezhetők (például a ’vak’ és a ’süket’ szópáros a Lev 19,14; Iz 29,18; 35,5; 43,8 versekben).
Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme.
A kategóriák és a terminológia, amelyeket a fizikai különbségek osztályzására és értelmezésére használunk, az idő és a kultúrák függvényében változhatnak. A fogyatékosság meghatározása nem pusztán objektív orvosi vagy biológiai különbségek függvénye az olyan emberek között, akikre fogyatékosként vagy nem fogyatékosként tekintünk.
Bár a fogyatékosság fogalmát sokan az orvosi diagnózissal társítják, ritkán állapítják meg, hogy valakinek kizárólag orvosi diagnózis alapján van-e fogyatékossága. Ehelyett különféle tényezőket veszünk figyelembe. A fogyatékosságot tárgyalhatjuk orvosi, jogi, vallási kérdésként, és így tovább. A héber Biblia kevés szakasza, ha egyáltalán van ilyen, összpontosít az orvosi diagnózisokra, amikor azokat az állapotokat tárgyalja, amelyeket fogyatékosságnak tekinhetünk. Sokkal gyakrabban vallási vagy teológiai kérdésként kezeli a fogyatékosságot, mint ami isteni ellenőrzés alatt áll (vö. Ter 16,2; 20,18; 25,21; 29,31; Kiv 4,11; 23,26; MTörv 7,14; Bír 13,2–3; 1Sám 1,5; 2Krón 16,12).
Uralkodásának 39. esztendejében Aza igen súlyosan megbetegedett a lábára. De betegségében nem az Urat kereste, hanem inkább az orvosokban bízott.
Fontos megérteni, hogy amikor a héber Bibliában a fogyatékosság nyelvezetével vagy képanyagával találkozunk, akkor miről is van szó. A Leviták könyvének 13–15. fejezetei például részletes utasításokat tartalmaz a papok számára, amikor különféle bőrbetegségeket vizsgálnak. Ezeknek a rendelkezéseknek a célja azonban annak meghatározása, hogy a bőrbetegségek átvihetik-e a lehetséges vallási tisztátalanságot az izraelita szentélybe. A rendelkezések ezekkel a bőrbetegségekkel, nem mint kezelést igénylő orvosi kérdésekként foglalkoznak. A bőrbetegségeket inkább a nagyobb közösséget érinti vallási kérdés szempontjából tekintik relevánsnak. A rendelkezések központi kérdése az izraelita szentély egészsége, nem pedig a bőrbetegségben szenvedő személy. Nagy figyelmet kell fordítanunk a szóban forgó kérdésre egy adott bibliai részben, hogy megértsük, hogyan használják a fogyatékossággal kapcsolatos nyelvezetet vagy képanyagot.
A fogyatékossággal kapcsolatos nyelvezetet vagy képanyagot a héber Biblia sokszor használja olyan témák tárgyalásakor, amelyek nem kapcsolodnak a fogyatékkal élőkhöz. A bibliai próféták üzenetük átadásakor gyakran használják a fogyatékosság képeit. Az Iz 56,10-ben például a próféta kijelenti: „Az őrszemek mind vakok, semmit se vesznek észre. Néma kutyák mind, nem tudnak ugatni. Csak álmodoznak heverészve, csak szunyókálni szeretnek.” Ez a vers nem magukkal a fogyatékkal élőkkel foglalkozik. A „vak” és a „néma” szavakat metaforákként használja, hogy kritizálja Izrael vezetőinek eredménytelen erőfeszítéseit. Hasonlóképpen, számos más bibliai prófécia vagy átok arra használja a fogyatékosság képeit, hogy bemutassa egy feltételezhetően nem fogyatékos hallgatóság erkölcsi vagy etikai állapotát (vö. MTörv 28,28–29; Iz 29,9; 59,10; Szof 1,17).
Rémületbe ejtem az embereket, botorkálnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen.
Ezek a szakaszok elmondhatják nekünk, hogy egy adott próféta mit gondolt az izraeliták életvezetéséről. Így nagyon keveset mesélnek nekünk a fogyatékkal élők tényleges életkörülményeiről vagy mindennapi tapasztalatairól az ókori Izraelben –
bár ez utalhat arra, hogy a fogyatékkal élők szenvedtek a társadalmi megbélyegzéstől.
Ezek a részek a fogyatékosság nyelvezetét és képanyagát inkább arra használják, hogy leírják a feltehetően nem fogyatékkal élők tapasztalatait és küzdelmeit.
Miközben azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, hogy a héber Biblia hogyan használja a fogyatékossággal kapcsolatos képvilágot, bibliaolvasásunk során tudatosítanunk kell számos feltevést a fogyatékosságról. Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon az ókori hallgatóság osztotta volna-e a fogyatékossággal kapcsolatos feltevéseinket a sérüléssel vagy az életkorral kapcsolatban, illetve más tényezőket illetően. Például gyakran feltételezzük, hogy a súlyos sérülések azok ideiglenesek, ha csak a héber Biblia másképp nem mondja. Az ókori hallgatóság azonban nem osztotta ezt a feltételezést. Figyelembe véve az akkor elérhető orvosi technológiát, az ókori hallgatóság számíthatott arra, hogy a súlyos sérülések tartós fogyatékossághoz vezetnek, nem pedig csupán ideiglenes állapot, ahogy azt gyakran gondoljuk. Jákob például, miután csípője a birkózás után kimozdult, sántított (Ter 32,32). Bicegése átmenetinek tűnhet, mert a Biblia soha többé nem említi újra, bár több fejezeten keresztül látjuk, hogy Jákob még életben van. Mindazonáltal egy ritka esetben, amikor a héber Biblia egy nem halálos belesetet követően leír egy testi sérülést, azt állandó fogyatékossággal társítja, nem pedig ideigtartó sérüléssel: egy Mefibóset nevű ember egész életére lebénult, mert gyerekként a dajkája leejtette a földre (vö. 2Sám 4,4; 9,3.13; 19,27).
Volt Jónátánnak, Saul fiának egy mindkét lábára béna fia, aki ötesztendős volt, amikor megjött a hír Jezréelből Saulról és Jónátánról. Akkor fölkapta dajkája, és elfutott. De mivel a dajka gyorsan futott, a gyermek leesett és megsántult. Mefíbóset volt a neve.
Továbbá nem szabad feltételeznünk, hogy tudjuk, az ókori hallgatóság bizonyos képeket a fogyatékossággal vagy az öregkorral társította-e. Az ókori emberek például a vakságot az öregedési fogyamat természetes részének tarthatták. Izsák (Ter 27,1), Jákob (Ter 48,10), Éli (1Sám 4,15) és Ahijá (1Kir 14,4) öregkorukra mind elvesztették látásukat. Mózes idős korában is tökéletes szemevilága (MTörv 34,7) valószínűleg kivétel lehetett az ókori hallgatóság szabálya alól.
Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt; látása még nem gyengült meg, és nem hagyta el az életereje.
Izsákot, Jákobot, Élit vagy Ahiját inkább idősnek, semmint fogyatékkal élőnek tekintik az öregedési folyamathoz kapcsolódó társadalmi elvárásaik miatt. Hasonlóképpen: ha valaki manapság a hatvanas vagy hetvenes életéveiben járóbotot használ, akkor mi a botot az öregség jelének tekintjük. Nem tűnik szokatlannak, ha egy idős ember botot használ. Ha azonban másvalaki ugyanolyan járóbotot használ a húszas vagy harmincas éveiben, akkor ugyanazt a botot a fogyatékosság jelének tekintjük, mert nem számítunk arra, hogy egy fiatalabb személy botot használjon.
Ez a rövid írás a héber Bibliában a fogyatékosságot nem csupán orvosi kérdésként tárgyalta. Amikor fogyatékossággal kapcsolatos képeket találunk a Bibliában, fel kell tennünk a kérdést, hogy a szakasz a képeket a fogyatékkal élők megvitatására használja, vagy valamilyen más témára. Kicsoda vagy micsoda mutatja be a képeket? Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az ókori emberek a fogyatékosság leírását hogyan értették, átmeneti sérülésként vagy olyanak, mint ami együtt jár az öregkorral.
A Bibliában a fogyatékossághoz kapcsolódó képanyag értelmezése megköveteli a figyelmes olvasást. Az ilyen jellegű kérdések feltevése pedig segít bennünket, hogy jobb és érzékenyebb olvasói legyünk a bibliai irodalomnak.
Megfontolásra szánt kérdések:
- Amikor egy fogyatékkal élő bibliai szereplőről olvasunk (például Ter 32; 2Sám 9; 2Kir 5), akkor az illetőt magunk előtt látjuk. A szövegben milyen szavak vagy képek támogatják azt, ahogyan elképzeled a szereplő fogyatékosságát? Illetve milyen szavak vagy képek vitatják azt, ahogyan elképzeled a szereplő fogyatékosságát?
- Ha egy olyan bibliai szakaszt olvasol, amelyben vannak fogyatékosságra vonatkozó képek vagy olyan nyelvezet, akkor azt fogyatékkal élők leírására használják? Ha nem, milyen embereket mutat be ez a kép vagy ír le ez a nyelvezet?
- Ha a fogyatékossággal kapcsolatos képvilág vagy nyelvezet metafora, akkor mit jelent az a metafora? Hogyan gondolkodik a szöveg a fogyatékkal élő emberekről? Hasonlít ahhoz, ahogyan a mi kultúránk tipikusan látja a fogyatékosokat, vagy különbözik attól?
A képek forrása sorrendben:
Alexandra Levasseur - curiator.com, konyvkultura.kello.hu, adventistreview.org, inmagazine.ca
Forrás:
Society of Biblical Literature
Jeremy Schipper a héber Biblia professzora a philadelphiai Temple Universityn.
További elmélyülésre:
Candida Moss – Jeremy Schipper: The Disability Studies and Biblical Literature. New York: Palgrave MacMillan, 2011.
Hector Avalos – Melcher Sarah – Jeremy Schipper (eds.): This Abled Body: Rethinking Disability and Biblical Studies. Atlanta: Society of Biblical Literature, 2007.
Hector Avalos: Illness and Health Care in the Ancient Near East: The Role of the Temple in Greece, Mesopotamia, and Israel. Atlanta: Scholars, 1995.
Jeremy Schipper: Disability and Isaiah’s Suffering Servant. Oxford: Oxford University Press, 2011.
Jeremy Schipper: Disability Studies and the Hebrew Bible: Figuring Mephibosheth in the David Story. New York: T & T Clark, 2006.
Johanna Dorman: The Blemished Body: Deformity and Disability in the Qumran Scrolls. Groningen: Rijksuniversiteit, 2007.
Rebecca Raphael: Biblical Corpora: Representations of Disability in Hebrew Biblical Literature. New York: T & T Clark, 2008.
Saul M. Olyan: Disability in the Hebrew Bible: Interpreting Mental and Physical Differences. New York: Cambridge University Press, 2008.
