#BibliaKultúra

Fishers of Men, Michael Dudash

Mely csodák történtek meg valójában azok közül, amelyekről a Biblia beszámol? Simone Paganini, bibliakutató szerint: „Jézus valóban meggyógyíthatott olyan embereket, akiknek pszichiátriai kórképei voltak. De vízen biztosan nem járt.”

Az ókori írók számára magától értetődő volt, hogy a főszereplőik szájába adják a szavakat. Nagyjából tudjuk, mi az, amit ténylegesen Jézus mondott?

Simone Paganini: Az Újszövetséget nem azért írták, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy Jézus a Messiás. Az Újszövetséget olyan emberek számára írták, akik már hittek Jézusban. Számukra természetesen minden igaz volt, ami az evangéliumokban szerepel. Ha hívő vagyok és például Jézus boldogmondásait olvasom, akkor számomra mindez igaz – függetlenül attól, hogy az ún. hegyi beszéd történelmileg ilyen formában zajlott-e.

Ma azonban ezeket a szövegeket olyan emberek is olvassák, akik eleve nem hívők. Nyilvánvalóan fel fogják tenni a kérdést, hogy ebből történelmi szempontból mi igaz. Az első válaszom: nem tudjuk. Senki sem rögzítette Jézus beszédeit egy MP3-lejátszóval. De a második ez: Ma már olyan irodalmi módszereink vannak, amelyekkel vizsgálhatjuk az ókori szövegeket, mint forrásokat. A bibliatudományban minden mondatot külön-külön elemeznünk kell. Ebből meglátjuk, hogy pl. az evangéliumok szövege számos történelmi információt ad nekünk, még akkor is, ha nem mindig közvetlenül Jézustól származnak.

A Mt 16,18 versében Jézus ezt mondja Péternek: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat”. Jézus tényleg ezt mondta?

Ez a mondat nagy valószínűséggel nem magától Jézustól származik. Ez az epizód, úgy ahogy a Bibliában szerepel, nem történt meg. Nagyon valószínű, hogy ezt csak körülbelül 50 évvel Jézus halála után írták – méghozzá azért, mert a fiatal jézusi gyülekezetnek problémája volt: Ki jogosult az egyház vezetésére? A probléma de facto megoldódott, Pétert tartották ennek a tekintélynek. De meg kellett erősíteni Jézus egy szavával, ezért mondatták vele.

Ma azt mondanánk, hogy ezt a jézusi mondást kitalálták. Abban az időben azonban nem számított kitalációnak, ez volt a megszokott rendje és módja a döntések legitimálásának. A korabeli felfogás szerint ez nem csalás, nem hamisítás, mert minden író így járt el. Plutarkhosz (Kr. u. 45–125) az ókori uralkodók életrajzírója – és olyan beszédeket mondat velük, amelyeket soha nem tartottak meg. De az ő elképzelése szerint: ha ezek az emberek most élnének, az én időmben, akkor ezt mondanák. Aztán leírja, ez az ő korában abszolút hihetőnek számított. Josephus Flavius ugyanezt teszi. Az evangéliumokkal is hasonló a helyzet.

Kiélezve azt mondhatnánk, hogy Jézust úgy ábrázolták, hogy a meglévő patriarchális egyházi struktúrához passzoljon?

Igen és nem. Amikor a szöveget írták, az 1. század végén még nem volt patriarchális egyházi szerkezet pápával és püspökökkel. Csak kis közösségek voltak, amelyek többnyire egymástól függetlenül éltek. Ahogy abban az időben bevett szokás volt, problémáik megoldására készítettek pár jézusi mondatot. Pál levelei és az evangéliumok valószínűleg alkalmi írások, nem dogmatikus értekezések.

Ami lett belőle, az hatástörténet. A 16. században egy pápa ezt a mondatot a Szent Péter-bazilika kupolájára írta. Akkor, amikor a pápa világi tekintélye veszélybe került...

A következő kérdés akkor az lenne, mit tenne ma Jézus? Például az egyházban élő nőkkel kapcsolatban. Továbbra is ragaszkodunk olyan megfogalmazásokhoz, amelyek a múltban talán helytállóak voltak, de ma már nem alkalmazhatók.

Egyben el is érkeztünk a Biblia szó szerinti értelmezésének problémájához.

Vegyük Pál leveleit: az egyik általa alapított közösségnek problémája adódik, és Pál választ ad rá. De amit Pál egy korintusi gyülekezethez írt Kr.u. 55 körül, azt ma már nem kell feltétlenül úgy olvasnunk, mintha mindenkor érvényes lenne. Mint mondtam, ezek alkalmi írások.

Pál állítása, miszerint a nőknek hallgatniuk kell az egyházban, kulturális feltételhez volt kötve, az akkori patriarchális társadalomból származott. Ma a nők természetesen beszélhetnek az egyházban. Hasonlóképpen olvasható a válásról szóló kijelentés. A katolikus egyház a mai napig nem hajlandó az elvált embereket megáldoztatni, mert a Bibliában a válás tilalma Jézus szava. De hogy a történelmi Jézus valóban így akarta-e, az legalább megkérdőjelezhető. Ugyanez vonatkozik a homoszexualitásról szóló állításokra.

Visszatérve az alapkérdéshez: Mit hihetünk el a Bibliának? Illetve: Jézus egyáltalán történelmi személyként létezett-e?

Természetesen. Nemcsak az evangéliumok tanúskodnak Jézusról, vannak biblián kívüli források is, pl. Tacitus, Plinius és Josephus Flavius. A felsorolt történészek arról számolnak be, hogy Poncius Pilátus alatt Jézust keresztre feszítették, tehát élt. A továbbiakban elemeznünk kell, hogy történelmileg az evangéliumok mely részei hitelesek. Az ezzel kapcsolatos tudományos vélekedés az elmúlt négy évtized alatt teljesen megváltozott. Korábban mindent hitelesnek tekintettek, ami keresztény volt. Ennek oka: Mindent, ahol Jézus az akkori társadalom ellen fordult, magától a forradalmártól származtattak. Ma joggal hangsúlyozzák, hogy Jézus zsidó volt. Ezért minden, ami a mondásaiban a zsidóságra hajaz, történelmi. Minden mást valószínűleg az első század végén vagy a második század elején a keresztény közösségek adtak hozzá.

Az ismertetett könyv

Simone Paganini: Von Evas Apfel bis Noahs Stechmücken. Fake News in der Bibel, Herder, 2019.

Magyarul megjelent

Simone Paganini: Éva almájától Noé szúnyogjáig, Agapé kiadó, Szeged, 2020.

Agapé Kiadó: Sorozaton kívül (agape.hu)

Forrás

JOSEF BRUCKMOSER: Salzburger Nachrichten, Geist & Welt, 2020.01.11.

Fake News in der Bibel: Was ist historisch wahr? | SN.at

Képek forrása

i1.wp.com/voiceoftruthblog, media.tacdn.com, pinterest.com, agape.hu