#BibliaKultúra

Ilya Repin: Jób és barátai, 1869

1. Krízis és választás (döntés): bevezető pápai szavak

Ferenc pápa 2020. október 10-én második TED-beszédét a szokásos, szívélyes köszöntésével – Buongiorno – kezdte.[1] A pápa a rá jellemző prófétai éllel rögtön korunk kérdésére mutat rá.[2] „Történelmi pillanatot élünk, amelyet nehéz kihívások jellemeznek, mint azt mindannyian tudjuk. A világot megrázza a COVID–19 pandémia által okozott válság. [...] És ez megköveteli tőlünk, mindannyiunktól, hogy választás (döntés) elé nézzünk. A választás aközött, hogy mi számít, és mi nem.”[3] Maga a beszéd ezután kitér egy kapcsolódó globális kihívásra, amelyet a pápa társadalmi–környezeti válságnak nevez. A téma természetesen folytatja a két pápai dokumentumban (Laudato Si’[4] és Fratelli tutti[5]) megfogalmazott néhány harsány felhívását. Való igaz, hogy a társadalmi–környezeti válság tényleg megalapozott gondolkodásra szólít fel bennünket, amely felelős cselekvéshez vezet. Jelen írás célja, hogy a pandémia és a Biblia témakörét kutassa, mégis csupán Ferenc pápai bevezetőjeként szolgáló kettős hangsúlyra szorítkozunk: a válságra és a választásra.

A pandémia 2019 végén kezdődött egy – legalábbis legtöbbünk számára – távoli országban. Mindezek ellenére a globalizált világ a nyilvánvaló utazási szenvedéllyel hozzájárult a vírus gyors terjedéséhez. Hamarosan már a közeli környezetünkben is felütötte a fejét. Néhányan közülünk még szeretteink, kedves barátaink és munkahelyi ismerőseink elvesztésével is szembesültek. A fájdalom kézzelfogható volt. Ráadásul a megszorítások, leállások, kijárási tilalmak és más hasonló intézkedések mindennapossá váltak, amelyek a már amúgy is gyengélkedők – főleg a periférián élők – bajait csak tetézték. Egyszerűen fogalmazva, a válság egyszerre vált terjedésében globálissá és sokkoló hatásainak láthatóságában lokálissá. Mint ilyen, a válság szinte mindenre hatással van bennünk és körülöttünk: arra, ahogyan élünk, ahogyan viszonyulunk, ahogyan dolgozunk, sőt, ahogyan gondolkodunk.

Amikor óriási jelentőségű válsággal szembesülünk, a hasadás életünk szinte minden területét jellemzi. A tartós hasadás azonban tarthatatlan és elviselhetetlen az emberi elme számára. Ezért próbálkozik különböző módokon és eszközökkel arra, hogy a világválság által előidézett összevisszaságból felépítsen – vagy helyesebben: rekonstruáljon – egy világot. Az, hogy az emberi elme, amikor zavaró hasadással szembesül, megpróbál alternatív víziókat konstruálni, aligha új jelenség, amint azt a történelmi emlékek, köztük a Biblia lapjain találhatóak is, bőségesen tanúsítják. A Bibliában a krízisek kétségtelenül szép számmal foglalnak helyet. Azonban nem minden válság egyforma. Ahogyan a válaszok sem, amelyek változatos formában jelennek meg.[6] Mint ilyen, a Pandémia és a Biblia témája is sokféleképpen megközelíthető, amint azt a növekvő irodalom bőségesen aláhúzza.[7] Magát a Pandémia és a Biblia témakörét két nagy vonalakban lehet megközelíteni:

• a Biblia hogyan meséli el a járványokat és reflektál azokra,[8] vagy fordítva,
• hogyan lehetnek a bibliai szövegek hasznos források egy olyan válságos időszakban, mint a pandémia.

A jelen tanulmány köztes utat jár be, két, egymással összefüggő feladatot is elvégezve:

• a pápának a válság és a választás kettős hangsúlyozásával a háttérben megvizsgálja Jób könyvének néhány kiemelkedő szereplőjét, amely megteremti az alapot ahhoz, hogy
• a jelenlegi COVID–19 válságunk hogyan szembesített minket a választási lehetőségek sokaságával, és ezért szükségessé teszi a helyes döntések meghozatalát.

Ehhez az itt felvetett olvasási stratégia az inter(kon)textuális olvasás. Az elején ezért mind az említett olvasási javaslatról (inter[kon]textuális olvasat), mind a választott bibliai könyvről (Jób könyv) rövid áttekintés következik.

2. Inter(kon)textuális: egy kontextusvezérelt olvasási javaslat

Egyetlen szöveg sem áll önmagában. Természetesen egyetlen értelmezésre irányuló törekvés sem hagyhatja figyelmen kívül a vizsgált szöveg kontextusát. Bár a történeti–kritikai módszer fénykorában jellemzően a szöveg történeti kontextusa és/vagy a szöveg kompozíciós története élvezte az elsőbbséget, ma már egyre nagyobb tudományos érdeklődés mutatkozik a kontextusok és maguknak az értelmezőknek a társadalmi helyzete előtérbe helyezésének értéke iránt. A Text @ Context sorozatban megjelent kötetek néhány idevágó illusztrációt nyújtanak.[9]

Mi, a 2020–as év olvasói, akiket a COVID–19 világjárvány még mindig fennálló veszélyei sújtanak, hasonlóan közelítünk Jób könyvéhez. Az értelmezési dinamika tehát két, egymással párbeszédet folytató entitást foglal magában: mi magunk és kontextusunk, a jelenlegi világjárvány alkotjuk az egyik dialóguspartnert. A másik beszélgetőtárs Jób könyve. A könyv esetében azonban a kontextus aligha áll rendelkezésre, amint arra a könyv keletkezésének idejéről, helyéről és történelmi kontextusáról folyó folyamatos tudományos vita rávilágít.[10] Mindamellett, ahol a történelmi kontextus elkerüli értelmezői törekvéseinket, ott az irodalmi szerkezet siet segítségünkre. Végül is a struktúrák beszélnek. Így a szöveg az irodalmi kontextusával együtt alkotja a dialógus másik partnerét. Az 1. ábra szemléletesen mutatja be az inter(kon)textuális olvasat említett dinamikáját.

1. ábra: Inter(kon)textuális olvasat

3. Jób könyve: örök probléma egy érdekes keverékben

Jób könyve lenyűgözően illusztrálja a tartalom és a forma különös keveredését.[11] A könyv az igazak érdemtelen szenvedésének örökké zavarba ejtő kérdésével birkózik (a tartalom), amely egy ragyogó héber költeménybe van foglalva (a forma).[12] A könyv központi részét képező nagy költői szakaszt (3,1–42,6) maga is két rövid elbeszélő szakasz keretezi – egy prológus és egy epilógus (1,1–2,13; 42,7–17; vö. 2. ábra).[13] A prológus bemutatja a főhőst, valamint számos megpróbáltatását, amelyek egy Isten és a Sátán közötti fogadásból indulnak ki a mennyei tanácsban. A borzalmas veszteségek crescendójától sújtott és a hozzá közel állók – különösen a barátai – által ostorzott Jób agonisztikusan egyedül áll, nemcsak az ügye mellett érvelve, hanem gyakran tiltakozva a ki nem érdemelt szenvedés ellen is. Ez tölti ki a központi költői szakasz nagy részét. Három „párbeszédes” ciklus különböztethető meg, amelyekben Jób és barátai olyan eszmecserét folytatnak, amelyet a dialógusra jellemző udvariasság helyett a nyilvánvaló vitatkozás hangneme tölt meg. Jób negyedik barátjának, Elihunak a színre lépése és beszédei,[14] majd Isten várva várt Isten megjelenése zárja le a költői szakaszt. Végül az epilógus (42,10–17) mind Jób családjának, mind szerencséjének hirtelen és látványos rehabilitálását mutatja be.[15]

2. ábra: A költői rész elbeszélői keretben[16]

Az inter(kon)textuális olvasatról és Jób könyvéről szóló két rövid áttekintés után rátérhetünk a két, egymással összefüggő feladatunk közül az elsőre: a Jóbhoz közel álló szereplők hogyan reagálnak egy olyan kimondhatatlan krízisre, amellyel az Úz földjén élő (Jób 1,1) feddhetetlen ember szembesült? Továbbá, hogyan kérik fel Jóbot arra, hogy válassza meg reagálásának módját? Hogyan válaszol Jób az egyes felkérésekre? A választások tehát nagyjából két kategóriába sorolhatók: Jób és a hozzá közel állók választásai. Kezdjük az utóbbival. De tekintettel a Jób könyvében található információk gazdagságára és széleskörűségére, valamint a rövidség kedvéért a jelen áttekintés néhány kiválasztott szereplőre korlátozódik: Jóbra, feleségére és három barátjára, valamint Istenre, néhány kiválasztott szövegegységre összpontosítva.[17]

William Blake illusztrációja

4. Krízis és választások: Jób és beszélgetőtársai

4.1. A feleség: Vess véget mindennek, méghozzá gyorsan!

Mint aki tanúja a férje személyét és terét elárasztó válságok crescendójának, beleértve a rosszindulatú fekélyeknek, amelyek tetőtől talpig elborították Jóbot (2,7), meg nem nevezett felesége[18] egy kivételével mind egy retorikai kérdést és egy kettős parancsot mond ki:[19] „Még mindig kitartasz feddhetetlenséged mellett? Átkozd meg Istent[20] és halj meg” (Jób 2,9).[21] Hartley az asszony figyelmeztetésében őszinte vágyat olvas ki, hogy véget vessen Jób nyomorúságának.[22] Walton a maga részéről megjegyzi: „Nem tesz úgy, mintha támaszt vagy vigasztalást nyújtana; megjegyzései ehelyett egy konkrét cselekvési irányt kínálnak”.[23] Bárhogyan is értelmezzük, úgy tűnik, hogy a válság gyors befejezésére irányuló vágya játszik szerepet. Egy szeretett személy megnyomorító válságával szembesülve az általa javasolt választás az, hogy mindennek véget kellene vetni, méghozzá gyorsan!

4.2. Barátok: az együttérző hallgatástól a kétségbeesett beszédekig

A Jóbot sújtó számtalan, elviselhetetlen baj hallatán három barátja – a témáni Elifáz, a suahi Bildád, a naamáni Cófár – összejönnek, elmennek, vigasztalják és vigasztalják Jóbot (2,11). Amikor távolról Amikor messziről megpillantják, alig ismernek rá. Ezért hangosan sírni kezdenek, megszaggatják ruhájukat és hamut szórnak a fejükre – mindhárom a gyász nyilvánvaló jele –, és hét nap és hét éjjel a földön ülnek. Ez alatt a hosszú idő alatt egyetlen szót sem szólnak. Röviden: úgy tűnik, hogy ebben a három, tettekkel teli versben (2,11–13) a csend hangosabban beszél! Több dicséretes gesztus emelkedik itt ki: szolidaritás a gyász idején, társas gyász, és mindenekelőtt – Wharton szóhasználatával élve – együttérző hallgatás.^[24]

Az egyhetes együttérző csend után kezdődik a főhős és barátai közötti eszmecsere. Valójában Jób az, aki először nyitja ki a száját, ezúttal azonban arra, hogy „megátkozza” születésének napját (3,1).^[25] Válaszul a barátok egyenként kezdenek el foglalkozni vele. Tónusukat tekintve ezek inkább viták,^[26] mint párbeszédek. Mivel az elhúzódó eszmecserék egy hosszú szövegegységet alkotnak, és a legkülönbözőbb műfajokban jelennek meg (lásd alább a Függelékben), az itteni értekezés három rövid perikópát választ ki – egy–egy műfajt barátonként.^[27]

4.2.1. Elifáz a „misztikus”^[28]

„Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót? Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted. A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted. Most azonban, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz? Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed? Emlékezz csak: elpusztult–e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?” (Jób 4,1–7)

Jób kirohanására Elifáz reagál elsőként. Hasonlóan egy gondoskodó baráthoz, aki a közvetlenül megelőző hét nap hallgatásában is jelen volt, tiszteletteljes hangon indít (2. vers), majd Jób korábbi nemes cselekedeteire hivatkozik (4. vers). De aztán gyorsan^[29] szembeállítja ezt Jób jelenlegi, türelmetlen állapotával. Ezután egy általános axiómát idéz (7. vers), retorikai kérdésbe foglalva.^[30] Ahogy az a „misztikus” Elifázra jellemző, értékelésében személyes tapasztalataira támaszkodik. Sőt, a beszéd későbbi részében még közel kerül ahhoz, hogy azt állítsa (12–13. vers), hogy „amit tapasztalt, az nem más, mint Isten saját igazsága, isteni kinyilatkoztatás”.^[31] Összefoglalva, a kinyilatkoztatás önjelölt forrásától tájékozódva, az első barát egy általános axiómát idéz, amelyen belül szeretné, ha Jób látná a jelenlegi válságát.

4.2.2. Bildád, a tradicionalista

„Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás? Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb. Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész. Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló. Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni.” (Jób 8,11–15)

Elifázhoz hasonlóan Bildád is egy axiómára hivatkozik: a retribúció (megfizetés) törvényére. Van azonban egy különbség. Míg Elifáz személyes tapasztalataira támaszkodik, addig Bildád a hagyományhoz fordul,^[32] hogy képet fessen az Istenről megfelejtkezők bizonytalan útjáról és az istentelenek reménytelenségéről (13. vers). Számára a retribúció törvénye (vagyis hogy a gonoszok megbűnhődnek, az igazak pedig jólétben élnek) ugyanolyan biztos, mint a fizikai törvény (vö. 12–13. vers).^[33] Ekként Bildád is arra próbálja kényszeríteni Jóbot, hogy veszteségélményeit az egyértelmű bináris viszonyok e rögzített keretein belül szemlélje.

4.2.3. Cófár, a racionalista

„Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza? Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen? Ezt mondtad: »Tanításom helyes, és ha megvizsgálsz, tisztának találsz!« Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben! Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amelyek az értelem számára felfoghatatlanok. Akkor megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.” (Jób 11,1–6)

Amikor a harmadik barát, Cófár (talán a legkioktatóbb mind közül!) kerül sorra, a dorgáló stílusban kezd Jób sok szava miatt (2. vers).^[34] Majd rátér a retorikai kérdésre: ha valaki tovább fecseg, nem kellene-e szégyenkeznie (3. vers).^[35] Így nemcsak Jób tiszta magatartásra vonatkozó állítását ellenzi (5. vers), hanem úgy tűnik, hogy a sértést még tovább tetézi azzal, hogy azt állítja, hogy ha Isten kinyitná a száját, akkor kiderülne a titok.^[36] Továbbá egy további, még sértőbb értékelést is hozzáfűz, miszerint Jób kevesebbet kapott, mint amennyit a bűne megérdemel. Röviden, a retribúció logikája itt megismétlődik, talán a legdurvább formájában.

4.3. Isten: a fájdalmas várakozástól a kérdések áradatáig

Az elbeszélés prológusának Jóbja hősies szavakkal él (vö. „mezítelenül jöttem a világra...” vö. 1,21).^[37] De különös ellentétben áll a költői rész Jóbjával, aki a szenvedélyes kitörések embere. E kitörés tárgya többek között Isten saját maga (23,16). Fájdalmában és veszteségében Jób isteni audienciát követel. Kérésére választ kap, de nem elég gyorsan. Így van egy fájdalmasan elhúzódó isteni csend még akkor is, amikor Jób és barátai egy sor eszmecserét folytatnak. Végül, amikor az istenség méltóztatik megszólalni, az azzal fenyeget, hogy megdöbbentőbb lesz, mint maga a hallgatás. Míg Jóbnak egy-két kérdése van Istenhez, addig Isten kérdések egész sorával érkezik. Migliore megjegyzése találó: „Jahve beszédei [...] olyanok, mint egy »megfélemlítő tanár«. Míg Jób kritikája a tényleges világgal szemben egy jobb világra való utalás, addig a beszédek Jahvéja csupán egyik rejtvényt adja a másik után.”^[38] A kérdések általában a teremtés tágabb témája körül forognak.^[39] Mintha Jób korábbi, a teremtés visszavonásával fenyegető szavai (3. fejezet) ellenszerét Isten saját, sokszor a teremtésre összpontosító kérdéseiben kapnák meg.

4.4. Jób válaszai (választások)

Első válasz: amikor felesége arra kéri, hogy válassza a mindennek véget vető utat, méghozzá gyorsan, Jób – amellett, hogy leszidja őt – hősies hajlandóságot mutat arra, hogy Isten kezéből jót és rosszat egyaránt elfogadjon (2,10).

Második válasz: a barátok többszöri kísérletére, hogy rávegyék Jóbot egy olyan látomás választására, amelyben veszteségei néhány jól begyakorolt kereten belül magyarázhatók, Jób határozottan kiáll feddhetetlensége mellett, és ezért a ki nem érdemelt szenvedés mellett. Az egész eszmecsere végül agonisztikus zsákutcába torkollik.^[40]

Harmadik válasz: az Istennel való találkozás során Jób meghívást kap arra, hogy válasszon egy önmagánál tágabb látásmódot, hiszen az Úr felhívja Jób figyelmét a teremtésre.^[41] Mint ilyen, ez egy felhívás arra, hogy egy ideiglenes képhez való ragaszkodásból egy kozmikus kép felé mozduljon el.^[42] Jób kétféle választ ad: kezdetben hallgat, majd rövid beszédet mond az alávetettségről (42,1–6).

Ha ezeket a válaszokat szembeállítjuk a világjárvánnyal kapcsolatos számos tapasztalatunkkal, több érintkezési pont is adódik. Most erre a kérdésre térünk rá.

5. Pandémiával kapcsolatos tűnődések Jób stílusában^[43]

Gyorsan vess véget mindennek (vö. Jób felesége): Egy bénító válsággal szembesülve természetesen megkönnyebbülésre vágyunk, méghozzá gyors megkönnyebbülésre! Ugyanez a vágyakozás többféleképpen is megjelenhet. Amikor a világ a halálos vírus szorításába került, tanúi lehettünk a gyors végre irányuló ilyen törekvéseknek. Voltak, akik utópisztikus kijelentéseket tettek, hogy a vírus olyan hirtelen fog eltűnni, ahogyan a környezetünkbe került.^[44] Mások azt sugallták, hogy hamarosan magának a világnak is vége lesz! Sajnos, a legtöbb ilyen gyors végről szóló beszéd még mindig divatban van!

Közös gyász (vö. barátok): A társaságban való összegyűlés és gyászolás valakinek az elvesztésekor minden kultúrában gyakori jelenség. A COVID-19 azonban útjába állt az ilyen kulturálisan gazdag rituáléknak. Nemcsak az utazás vált egyre korlátozottabbá, de még a közeli hozzátartozókkal való találkozást is lehetetlenné teszik a társadalmi, távolságtartási előírások. A Hekima University College kampuszán például nehéz szívvel voltunk tanúi annak, hogy közülünk néhányan nem tudtak elmenni szeretett szüleik temetésére.

Kétségbeesett beszédek (vö. barátok): A vírus globális terjedésével egyidejűleg ugyancsak „vírusszerűen” terjedni kezdtek a diskurzusok, amelyek inkább kétségbeesést, mint megkönnyebbülést hoztak. Az információ-túlterheltség, a gyors gyógyulás hamis ígéretei és a megdöbbentő statisztikák csak néhány példa. Ahogy az emberek gyorsan rájöttek, a legtöbbjük inkább a szorongás rövidítése volt, mintsem a valódi segítség bármiféle biztosítéka. Sürgető tehát a választás, hogy hogyan viszonyulunk ehhez az állandó diskurzusbombázáshoz.

Tágabb látásmód (vö. Isten): Amikor az említett szorongást kiváltó ingerrel szembesülnek, egyesek úgy döntöttek, hogy elfordulnak és/vagy másképp érzékelnek. Hasonlóan Istennek Jóbhoz intézett, tágabb vízióra való meghívásához, az emberek is innovatív döntéseket hoztak a kapcsolattartás terén, hogy másképp ápolják és ünnepeljék az életet, gyászolják az elhunytakat, imádkozzanak a gyászolókkal, másként tanuljanak és pihenjenek – hogy csak néhányat említsünk.^[45]

6. Záró megjegyzések: a pandémia mint kapu

Zárásként talán nem árt, ha odafigyelünk egy elismert író és aktivista, Arundhati Roy sokat idézett szavaira. „Történelmileg a világjárványok arra kényszerítették az embereket, hogy szakítsanak a múlttal, és újból elképzeljék a világukat. Ez most sincs másképp. Ez egy kapu, egy átjáró az egyik és a másik világ között. Dönthetünk úgy, hogy átsétálunk rajta, magunk után vonszolva előítéleteink és gyűlöletünk, fösvénységünk, adatbankjaink és halott eszméink, halott folyóink és füstös égboltunk tetemeit. Vagy könnyedén, kevés csomaggal, készen arra, hogy egy másik világot képzeljünk el. És készen arra, hogy harcoljunk érte.”

Mivel a COVID-19 még mindig létezik, a krízis egyértelműen a miénk! Ahogy a vele járó döntések is. A kihívás az, hogy hogyan döntsünk, amikor egymásnak ellentmondó választási lehetőségek kerülnek az utunkba. Van-e mód arra, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy választunk, méghozzá helyesen? E célból a Loyolai Szent Ignác által megfogalmazott, az idők során bevált, a tapasztalatok által vezérelt és spirituálisan mélyreható megkülönböztetés dinamikája gyümölcsözőnek bizonyulhat. Egyszerűen fogalmazva, amikor egy informált lelkiismerettel mindent mérlegre teszünk, mi az a választás, amely tartós békét ad bennem?^[46] Legyünk nyitottak egy ilyen folyamatra, és jussunk tisztánlátásra, hogy felismerjük a helyes döntést, és bátran kiálljunk mellette! 

Kitérő: A három ciklus irodalmi műfajai^[47]

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

Dominic S. Irudayaraj SJ: Pandemic and the Bible: A Papal Prelude and Some Job-an Ruminations, Hekima Review 62 (2020/2) 24–38.

A szerzőről:

Dominic S. Irudayaraj a jezsuiták teológiáján, a Hekima University College-ban (Nairobi) és a római Pápai Biblikus Intézetben tanít. Tanulmányai elérhetők az academia.edu oldalon.

A Special Thanks To Dominic S. Irudayaraj!

A Special Thanks To the Hekima Review editor!

 A tanulmány hivatkozásai:

[1] A beszédet élőben közvetítették a TED klímavédelmi kezdeményezésének, a Visszaszámlálásnak a záróülésén. Lásd TED Staff, „The Making of His Holiness Pope Francis’s Second TED Talk | TED Blog,” letöltve: 2020. december 10-én, https://blog.ted.com/the-making-of-his-holiness-pope-franciss-second-ted-talk/.

[2] Ferenc pápa szavainak és tetteinek vizsgálatához a koronavírus világjárvány idején, és ahhoz, hogy ezek a szenvedő világ számára a vezetés modelljét mutatják, lásd Agbonkhianmeghe E. Orobator, The Pope and the Pandemic: Lessons in Leadership in a Time of Crisis (New York: Orbis Books, 2021).

[3] Ferenc pápa: “Our Moral Imperative to Act on Climate Change -- and 3 Steps We Can Take,” TED Talks, 2020, https://www.youtube.com/watch?v=KHuwaKrHuR0. Kilenc nyelven, köztük magyarul is elérhető a képernyő jobb alsó sarkában található CC gomb segítségével. (Kiemelés a szerzőtől).

[4] Lásd Ferenc pápa, “Laudato Si’: a közös otthon gondozásáról,” 2015. május 24., https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=469. Az enciklika hasznos összefoglalásához lásd Ingrid Vorner, Wilfred Sumani, and Peter Knox, eds., Laudato Si′: Made Simple (Nairobi: Paulines Publications Africa, 2017).

[5] Lásd Ferenc pápa, “Fratelli Tutti: a testvériségről és a társadalmi barátságról,” 2020. október 3., http://www.vatican.va/content/francesco/en/encyclicals/documents/papa-francesco_20201003_enciclica-fratelli-tutti.html.

[6] Jeruzsálem lerombolása és a babilóniai száműzetés a Bibliában a hasadás egyik legmaradandóbb témája. Valójában a Biblia megírásának lendületét talán mindannak a rettenetes elvesztése adta, amely meghatározta az izraelita identitást. Lásd Peter Dubovský, Jean-Pierre Sonnet, and Dominik Markl, eds., The Fall of Jerusalem and the Rise of the Torah, Forschungen Zum Alten Testament 107 (Tübingen: Mohr Siebeck, 2016).

[7] Néhány ellentétes hangvételű példa tanulságos: (i) az olyan reakciókra, mint az eszkaton, a bűnbánat ideje és a vádaskodás. Wright „az életmódunk, gondolkodásunk és imádkozásunk megváltoztatásának szükségességére” hívja fel a figyelmet. Tom Wright, God and the Pandemic: A Christian Reflection on the Coronavirus and Its Aftermath (London: SPCK, 2020). A fülszövegben a következőket írják a könyvről: „Teljesen bibliai alapú... Ne habozzon! (Justin Welby érsek) Mit gondoljunk a koronavírus-válságról? Egyesek tudni vélik: »Ez a vég jele« – mondják. »Mindezt megjövendöli a Jelenések könyve.« Mások nem értenek egyet, de ugyanilyen egyértelműek: »Ez egy felhívás a bűnbánatra. Isten megítéli a világot, és ezen a betegségen keresztül azt mondja nekünk, hogy változtassunk.« Néhányan csatlakoznak a hibáztatás és az elítélés kórusához: »Ez a kínaiak, a kormány, az Egészségügyi Világszervezet hibája...«. Tom Wright megvizsgálja ezeket a vírusra adott reakciókat, és hiányosnak találja őket. Ehelyett arra hívja meg az olvasókat, hogy fontolják meg a látás és a válaszadás egy másik módját – egy olyan módját, amely a Szentírás tanításaira és példáira támaszkodik, és mindenekelőtt arra az élet-, gondolkodás- és imádkozási módra, amelyet Jézus mutatott meg nekünk.” Smith azonban azt sugallja, hogy a világ rohamosan halad az Armageddon, a világvége felé. Mike Smith, What the Bible Says about COVID-19: Are Worldwide Pandemics Foretold in Scripture? (Pilgrim’s Press, 2020).

[8] A tíz csapás a Kivonulás könyvében (7,14–12,36).

[9] A Texts @ Contexts sorozat célja, hogy „különböző kontextusokból és társadalmi helyekről érkező tudományos hangokat gyűjtsön össze, hogy a bibliai szövegek új vagy ismeretlen aspektusait tárja fel”. Lásd Athalya Brenner, Archie Chi Chung Lee, and Gale A. Yee, eds., Genesis, Texts @ Contexts (Minneapolis, MN: Fortress Press, 2010). Athalya Brenner and Gale A. Yee, eds., Joshua and Judges, Texts @ Contexts (Minneapolis, MN: Fortress Press, 2013). Athalya Brenner-Idan, Gale A. Yee, and Archie C. C. Lee, eds., The Five Scrolls, Texts @ Contexts (Bloomsbury T&T Clark, 2018). Hasonló értelmezési alapállást követve, a becsmérelt kisebbség agonisztikus indiai kontextusából az erőszak retorikájának egyik szövegét értelmeztem. Lásd Dominic S. Irudayaraj, “David Hates the Lame and the Blind: Towards An Inter(Con)Textual Reading of 2 Sam 5.6–9,” in Samuel, Kings, Chronicles, Ezra-Nehemiah, ed. Athalya Brenner-Idan and Gale A. Yee, vol. 2, Texts @ Contexts Series (London: Bloomsbury T&T Clark, 2021).

[10] Lásd William B. Brown, “Book of Job”, in Eerdmans Dictionary on the Bible, ed. J. D. G. Dunn and J. W. Rogerson (Grand Rapids, MI: Wm. B. Eerdmans, 2003), 716. Lásd még John H. Walton, Job, The NIV Application Commentary (Grand Rapids, MI: Zondervan Academic, 2012), 23–24.

[11] Jób könyvének néhány értehető bevezetőjéhez lásd Roland E. Murphy, “Job the Steadfast,” in The Tree of Life: An Exploration of Biblical Wisdom Literature, 3rd ed., The Anchor Bible Reference Library (Grand Rapids, MI: William B. Eerdmans, 1990), 33–48. (revidált és újra nyomtatott kiadásban: 1996; 2002); Brown, “Book of Job.” Stuart Weeks, “The Book of Job,” in An Introduction to the Study of Wisdom Literature, T&T Clark Approaches to Biblical Studies (London: T&T Clark, 2010), 49–70. Rebecca Raphael, “Job,” in Jerome Biblical Commentary, ed. John J. Collins et al., 2nd. rev. (London: Bloomsbury, 2021).

[12] Jób könyvének költői zsenialitásáról lásd Robert Alter, “Truth and Poetry in the Book of Job,” in The Book of Job, ed. Harold Bloom, Modern Critical Interpretation (New York: Chelsea House, 1988), 63–89. Arról, hogy a költői rész hogyan viszonyul a prózai prológushoz és epilógushoz lásd Aron Pinker, “The Core Story in the Prologue–Epilogue of the Book of Job,” JHS 6, no. 1 (2006): 1–27.

[13] Lásd Brown, “Book of Job,” 717.

[14] Elihu hirtelen színrelépése és távozása látványos. De még az Elihu-rész nélkül is értelmesen folyhat a könyv cselekménye!

[15] A rehabilitációról lásd Tremper Longman III, Job, Baker Commentary on the Old Testament Wisdom and Psalms (Grand Rapids, MI: Baker Academic, 2012), 460. Lásd még James A. Wharton, Job, Westminster Bible Companion (Louisville, KY: Westminster John Knox, 1999), 186. Továbbá Gerald Henry Wilson, Job, Old Testament Series New International Biblical Commentary 10 (Peabody, MA: Hendrickson, 2007), 474–77. Másutt a könyv problémás befejezésével foglalkoztam a kontextusorientált teológiai pedagógia szempontjából. Lásd Dominic S. Irudayaraj, “Mending the ‘Misplaced’ Ending of Job: A Further Note on Roncace’s Model,” SBL Central, November 23, 2019, https://www.sblcentral.org/conferencePaperDetails/50150. (A publikáláshoz szükséges szakértői véleményezés alatt)

[16] Átvéve Brown-tól: “Book of Job,” 717. Walton a költői részt párbeszédre és beszédre osztja, lásd Walton, Job, 28–29.

[17] A disputás szövegegységhez hasznos műfajközpontú osztályozását lásd a Függelékben, alább.

[18] Azonban a „Targum Jób feleségét, Dinát nevezi, arra az összefüggésre alapozva, hogy Dina is ostobán cselekedett (Ter 34,1–10). Jób testamentumában Jób feleségét Szitisznek nevezik. A Septuaginta sokkal hosszabb beszédet tulajdonít neki”. Lásd John E. Hartley, The Book of Job, NICOT (Grand Rapids, MI: Wm. B. Eerdmans, 1988), 83 n.7.

[19] Lásd Hartley, 83.

[20] „A héber barek főnév szó szerint azt jelenti: »áldás«: Lehetséges, hogy az írnokok olyan technikát alkalmaznak, hogy az »átok« helyett eufemizmust használnak (Jób 1,5.11; 2,5.9)”. Katherine Low, The Bible, Gender, and Reception History: The Case of Job’s Wife, Scriptural Traces: Critical Perspectives on the Reception and Influence of the Bible, 1 (LHBOTS 586) (London: Bloomsbury T&T Clark, 2013), 3. O’Connor azonban azt állítja, hogy „Jób felesége valójában azt mondja Jóbnak, [hogy] áldja Istent, ami után Jób békében halhat meg, tudván, hogy mindent megtett, amit csak tudott, hogy megőrizze integritását”. Donal O’Connor, “‘Bless God and Die’ (Job 2:9): Euphemism or Irony?,” in Proceedings of the Irish Biblical Association, ed. Martin McNamara (Dublin: The Irish Biblical Association, 1996), 48–65. Lásd még Donal O’Connor, Job: His Wife, His Friends, and His God, Maynooth Bicentenary Series (Columba Press, 1995), 21–38. Ahogyan idézi és kritikával illeti: Low, The Bible, Gender, and Reception History, 4 n.15.

[21] A tanulmányban szereplő bibliaidézetek, hacsak nincs másképp jelezve, a The New Revised Standard Version-ből származik. A magyar fordításban a Magyar Bibliatársulat új fordítású szövegét követjük.

[22] Lásd Hartley, The Book of Job, 83–84.

[23] Walton, Job, 106.

[24] James A. Wharton, Job, Westminster Bible Companion (Louisville, KY: Westminster John Knox, 1999), 28.

[25] Jób kirohanása, ha a Genezis könyve teremtéstörténetének hátterében olvassuk, a teremtés felbomlását jelenti.

[26] „A barátok beszédei lényegében vitatkozások.” Hartley, The Book of Job, 38.

[27] Így ugyanaz az olvasási stratégia megismételhető a Függelékben szereplő más szövegegységekkel is.

[28] Az olyan heurisztikus kategóriáink, mint a „misztikus”, „tradicionalista” és „racionalista” segítenek az Elifáz, Bildád és Cófár beszédeinek általános tónusának felvázolásában. Mindezek ellenére Walton és Longman III hozzáfűz egy idevágó árnyalatot: „Elifáz nagyobb súlyt ad személyes tapasztalatainak, Bildád a bölcsek bölcsességére támaszkodik, Cófár pedig hajlamosabb arra, hogy a megértést egy olyan gondolkodási rendszerben találja meg, amelyben minden fekete-fehér”. Lásd John H. Walton and Tremper Longman III, How to Read Job (Downers Grove, IL: InterVarsity Press, 2015), 67.

[29] Ahogy azt az 5. vers „most azonban” szavai kifejezik.

[30] Wharton ebben a kérdésben nem annyira közvetlen támadást lát, mint inkább azt, hogy „Jób feddhetetlenségére sunyi módon célozgatnak”. Wharton, Job, 1999, 29.

[31] Wharton, 29.

[32] Arról, hogy Bildád nézete hogyan egyeztethető össze az ősök bölcsességével, lásd Marvin H. Pope, Job, The Anchor Bible 15 (New York: Doubleday, 1965), 64.

[33] Pope, 65.

[34] A kifejezés szó szerint „a száj embere”. Ugyanez ugariti nyelven éneklést jelent. Lásd Pope, 81.

[35] A becsület/szégyen kulcsszerepéről az ókori közel-keleti kultúrákban, lásd Philip F. Esler, “‘By the Hand of a Woman’: Culture, Story and Theology in the Book of Judith,” in Social Scientific Models for Interpreting the Bible: Essays by the Context Group in Honor of Bruce J. Malina, ed. John J. Pilch (Leiden: BRILL, 2001), 64–101.

[36] Lásd Pope, Job, 81.

[37] Arról, hogy Jób hogyan mutat be egy szentírási karaktert a vetélkedésre, lásd Charles R. Swindoll, Job: A Man of Heroic Endurance, Great Lives Series 7 (Nashville, TN: Thomas Nelson, 2009).

[38] Daniel L. Migliore, “Barth and Bloch on Job: A Conflict of Interpretations,” in Understanding the Word: Essays in Honor of Bernhard W. Anderson, ed. James T. Butler, Edgar W. Conrad, and Ben C. Ollenburger, JSOTSup 37 (Sheffield, UK: JSOT Press, 1985), 268.

[39] „Jahve Jóbnak adott válasza (38–41. fejezet) [...] tele van a teremtésre való utalásokkal.” Brown, “Book of Job”, 717.

[40] „Jób mindhárom barátjának a maga módján válaszol. [...] Végül barátai elnémulnak (32,1).” Brown, 717.

[41] „Jahve művei többé nem antropocentrikusak, mint a Genezis könyvében olvasható teremtéstörténetben.” Migliore, “Barth and Bloch on Job: A Conflict of Interpretations,” 268.

[42] „A fenséges világ, amelyet Isten megmutat Jóbnak, végtelenül nagyobb, mint a saját megszokott világa.” Brown, “Book of Job,” 718.

[43] Ez a szakasz egy webináriumból származik, amelyet a COVID-19 részleges lezárása során szerveztek Nairobiban. Vö. Dominic S. Irudayaraj, “A Pandemic and the Bible: Some Eclectic Ruminations” (Webinar, St. Paul’s Chaplaincy, University of Nairobi, Kenya, May 28, 2020).

[44] Jean-François Caron, A Sketch of the World After the COVID-19 Crisis: Essays on Political Authority, The Future of Globalization, and the Rise of China (Singapore: Palgrave MacMillan, 2020), 8.

[45] Arundhati Roy, “The Pandemic Is a Portal,” Financial Times, April 3, 2020, https://www.ft.com/content/10d8f5e8-74eb-11ea-95fe-fcd274e920ca. Hasonló értékelést vázol fel találóan Ferenc pápa: „A válságból [COVID-19] egyikünk sem kerülhet ki ugyanúgy [...], a válságból soha nem kerülünk ki ugyanúgy.” Lásd Ferenc pápa: “Our Moral Imperative to Act on Climate Change -- and 3 Steps We Can Take.” 9 nyelven elérhető a képernyő jobb alsó sarkában található CC gomb segítségével. (kiemelés a szerzőtől)

[46] Lásd Charles E. Curran, Catholic Moral Theology in the United States: A History, Moral Traditions Series (Washington, DC: Georgetown University Press, 2008), 185. Lásd még Frans Maas, “Spiritual Guidance: What, Who and How?,” in Practical Theology and the Interpretation of Crossing Boundaries: Essays in Honour of Professor M.P.J. Van Knippenberg, ed. Bert Roebben and Leo van der Tuin (Münster: LIT Verlag, 2003), 275.

[47] Hartley, The Book of Job, 38–39.

Irodalomjegyzék

Alter, Robert. “Truth and Poetry in the Book of Job.” In The Book of Job, edited by Harold Bloom, 63–89. Modern Critical Interpretation. New York: Chelsea House, 1988.

Brenner, Athalya, Archie Chi Chung Lee, and Gale A. Yee, eds. Genesis. Texts @ Contexts. Minneapolis, MN: Fortress Press, 2010.

Brenner, Athalya, and Gale A. Yee, eds. Joshua and Judges. Texts @ Contexts. Minneapolis, MN: Fortress Press, 2013.

Brenner-Idan, Athalya, Gale A. Yee, and Archie C. C. Lee, eds. The Five Scrolls. Texts @ Contexts. Bloomsbury T&T Clark, 2018.

Brown, William B. “Book of Job.” In Eerdmans Dictionary on the Bible, edited by J. D. G. Dunn and J. W. Rogerson, 716–19. Grand Rapids, MI: Wm. B. Eerdmans, 2003.

Caron, Jean-François. A Sketch of the World After the COVID-19 Crisis: Essays on Political Authority, The Future of Globalization, and the Rise of China. Singapore: Palgrave MacMillan, 2020.

Curran, Charles E. Catholic Moral Theology in the United States: A History. Moral Traditions Series. Washington, DC: Georgetown University Press, 2008.

Dubovský, Peter, Jean-Pierre Sonnet, and Dominik Markl, eds. The Fall of Jerusalem and the Rise of the Torah. Forschungen Zum Alten Testament 107. Tübingen: Mohr Siebeck, 2016.

Esler, Philip F. “‘By the Hand of a Woman’: Culture, Story and Theology in the Book of Judith.” In Social Scientific Models for Interpreting the Bible: Essays by the Context Group in Honor of Bruce J. Malina, edited by John J. Pilch, 64–101. Leiden: BRILL, 2001.

Francis, Pope. “Fratelli Tutti: On Fraternity and Social Friendship,” October 3,2020. http://www.vatican.va/content/francesco/en/encyclicals/documents/papa-francesco_20201003_enciclica-fratelli-tutti.html.

———. “Laudato Si’: On Care for Our Common Home,” May 24, 2015. http:// www.vatican.va/content/francesco/en/encyclicals/documents/papafrancesco_20150524_enciclica-laudato-si.html.

Hartley, John E. The Book of Job. NICOT. Grand Rapids, MI: Wm. B. Eerdmans, 1988.

Irudayaraj, Dominic S. “A Pandemic and the Bible: Some Eclectic Ruminations.” Webinar presented at the St. Paul’s Chaplaincy, University of Nairobi, Kenya, May 28, 2020.

———. “David Hates the Lame and the Blind: Towards An Inter(Con)Textual Reading of 2 Sam 5.6–9.” In Samuel, Kings, Chronicles, Ezra-Nehemiah, edited by Athalya Brenner-Idan and Gale A. Yee, Vol. 2. Texts @ Contexts Series. London: Bloomsbury T&T Clark, 2021.

———. “Mending the ‘Misplaced’ Ending of Job: A Further Note on Roncace’s Model.” SBL Central, November 23, 2019. https://www.sblcentral.org/ conferencePaperDetails/50150.

Longman III, Tremper. Job. Baker Commentary on the Old Testament Wisdom and Psalms. Grand Rapids, MI: Baker Academic, 2012.

Low, Katherine. The Bible, Gender, and Reception History: The Case of Job’s Wife. Scriptural Traces: Critical Perspectives on the Reception and Influence of the Bible, 1 (LHBOTS 586). London: Bloomsbury T&T Clark, 2013.

Maas, Frans. “Spiritual Guidance: What, Who and How?” In Practical Theology and the Interpretation of Crossing Boundaries: Essays in Honour of Professor M.P.J. Van Knippenberg, edited by Bert Roebben and Leo van der Tuin, 263–78. Münster: LIT Verlag, 2003.

Migliore, Daniel L. “Barth and Bloch on Job: A Conflict of Interpretations.” In Understanding the Word: Essays in Honor of Bernhard W. Anderson, edited by James T. Butler, Edgar W. Conrad, and Ben C. Ollenburger, 265–80. JSOTSup 37. Sheffield, UK: JSOT Press, 1985.

Murphy, Roland E. “Job the Steadfast.” In The Tree of Life: An Exploration of Biblical Wisdom Literature, 3rd ed., 33–48. The Anchor Bible Reference Library. Grand Rapids, MI: William B. Eerdmans, 1990.

O’Connor, Donal. “‘Bless God and Die’ (Job 2:9): Euphemism or Irony?” In Proceedings of the Irish Biblical Association, edited by Martin McNamara, 48–65. Dublin: The Irish Biblical Association, 1996.

———. Job: His Wife, His Friends, and His God. Maynooth Bicentenary Series. Columba Press, 1995.

Orobator, Agbonkhianmeghe E. The Pope and the Pandemic: Lessons in Leadership in a Time of Crisis. New York: Orbis Books, 2021.

Pinker, Aron. “The Core Story in the Prologue–Epilogue of the Book of Job.” JHS 6, no. 1 (2006): 1–27.

Pope Francis: “Our Moral Imperative to Act on Climate Change -- and 3 Steps We Can Take.” TED Talks, 2020. https://www.youtube.com/watch?v=5aeEJotxI-U.

Pope, Marvin H. Job. The Anchor Bible 15. New York: Doubleday, 1965.

Raphael, Rebecca. “Job.” In Jerome Biblical Commentary, edited by John J. Collins, Gina Hens-Piazza, Barbara E. Reid, and Donald Senior, 2nd. rev. London: Bloomsbury, 2021.

Roy, Arundhati. “The Pandemic Is a Portal.” Financial Times, April 3, 2020. https://www.ft.com/content/10d8f5e8-74eb-11ea-95fe-fcd274e920ca.

Smith, Mike. What the Bible Says about COVID-19: Are Worldwide Pandemics Foretold in Scripture? Pilgrim’s Press, 2020.

Swindoll, Charles R. Job: A Man of Heroic Endurance. Great Lives Series 7. Nashville, TN: Thomas Nelson, 2009.

TED Staff. “The Making of His Holiness Pope Francis’s Second TED Talk | TED Blog.” Accessed December 10, 2020. https://blog.ted.com/the-making-ofhis-holiness-pope-franciss-second-ted-talk/.

Vorner, Ingrid, Wilfred Sumani, and Peter Knox, eds. Laudato Si’: Made Simple. Nairobi: Paulines Publications Africa, 2017.

Walton, John H. Job. The NIV Application Commentary. Grand Rapids, MI: Zondervan Academic, 2012.

Walton, John H., and Tremper Longman III. How to Read Job. Downers Grove, IL: InterVarsity Press, 2015.

Weeks, Stuart. “The Book of Job.” In An Introduction to the Study of Wisdom Literature, 49–70. T&T Clark Approaches to Biblical Studies. London: T&T Clark, 2010.

Wharton, James A. Job. Westminster Bible Companion. Louisville, KY: Westminster John Knox, 1999.

Wilson, Gerald Henry. Job. Old Testament Series New International Biblical Commentary 10. Peabody, MA: Hendrickson, 2007.

Wright, Tom. God and the Pandemic: A Christian Reflection on the Coronavirus and Its Aftermath. London: SPCK, 2020.

További elmélyülésre magyar nyelven:

Manfred Oeming – Konrad Schmid: Jób útja. A szenvedő ember stációi, L'Harmattan, Budapest, 2019.

A képek forrása:

medium.com; Wikipedia.