Az ókori Közel-Keleti és bibliai példák szerint a királyok betegségei gyakran kapcsolódnak a dinasztiák bukásához és a királyság problematikus természetéhez. De miben egyedülálló a Biblia? Isabel Cranz biblikus professzor írása erre a kérdésre is válaszol.
A királyok betegsége komoly problémát jelent a héber Bibliában és az ókori Közel-Keleten. A beszámolók szerint a királyok olyan betegségekben szenvedtek, mint az öregség, a mentális betegségek, vagy a lábakat, a bőrt és a beleket érintő rendellenességek. Azt is megtudjuk, hogy a királyok olyan sérüléseket szenvedhettek, amelyek végül a halálukhoz vezettek. Egyes esetekben a betegségeket és sérüléseket isteni beavatkozás okozhatta.
Mindazonáltal sok esetben a betegség forrása nem kerül nyilvánosságra.
Mind a bibliai, mind az ókori közel-keleti források a királyok betegségeit retorikai eszközként használják dinasztiák és egyes királyok elítélésére.
Ez a motívum azonban csak a héber Bibliában épül be egy szélesebb retorikai hálózatba, amely a királyság kudarcát és egy nemzet pusztulását örökíti meg.
Sulgi bronzfigurája az ur-i Dimtabba-templomból
Most az elején az ókori közel-keleti királyok felé fordulok, akiknek az élete több évszázaddal, ha nem évezreddel megelőzi a Bibliát. Ezekben a forrásokban a királyok betegségei jellemzően az egyes királyok és dinasztiáik kudarcához kötődnek. Az első királyok újbabiloni krónikája például azt sugallja, hogy az uri Sulgi (uralkodott i. e. 2029–1982 között) elvette az Eszagil templom és Babilon tulajdonát. Sulgi ennek következtében elme és testének elsorvadásával bűnhődött. A babiloni Weidner-krónika szerint hasonló sors várt Sulgi fiára, Amar-Színre (uralkodott i. e. 1981–1973). Miután megváltoztatta az eszagili Marduk-kultusz áldozati rendjét, Amar-Szín elüszkösödött, amire utal az az állítás, hogy „a cipő harapása” miatt halt meg.
Hengeres pecséttel ellátott ékírásos tábla. Kecskék átvétele, i. e. 2040 körül, Amar-Szín 7. éve.
A királyok betegségei nem csak az Ur városában okoz gondot, hanem a legendás Kirta királyt is érinti. Sulgihoz vagy Amar-Színhez hasonlóan Kirta is szentségtörés miatt betegedhetett meg. Az ugariti Kirta-eposzban azonban a király betegsége egy további jelentésdimenzióval egészül ki. Miközben Kirta a betegágyán haldoklik, gyermekei felvetik a kérdést, hogy miként részesülhet egy király isteni tulajdonságokban, amikor ő is a halandóságnak van kitéve.
Ezek a példák azt mutatják, hogy az ókori közel-keleti források hogyan használják a királyi betegség motívumát a dinasztiák elítélésére és a királyság intézményének megkérdőjelezésére. Ugyanezek a tendenciák azonosíthatók a héber Biblia történeti könyveiben is.
A bibliai források egyedi jellegéből adódóan azonban a motívum kibővül a királyság összetett kritikájával, amely a beteg királyi testet a nemzet pusztulásához és pusztulásához köti.
Sámuel és a Királyok könyvében többször találkozunk királyi betegséggel. Miután elvesztette az isteni támogatást, Saul királyt gonosz szellem szállja meg (1Sám 16,14–23; 18,10; 19,9). Saul rendellenessége több célt is szolgál.
- Egyrészt a gonosz szellem lehetővé teszi Dávid bemutatkozását, akinek lantjátéka állítólag megnyugtatja a király zaklatott elméjét.
- Másodszor, Saul orvosi rendellenessége rámutat a királyságban rejlő problémára. Bár Saul most már alkalmatlan a tisztségre, mégsem lehet leváltani, mert az az uralkodó, akit „JHVH felkent”, élethosszig tartó isteni védelem alatt áll.
Dávid lanton játszik, Nyikolaj Mihajlovics Pljusnyin (1848–1920).
Saul esete tehát felveti azt a problémát, hogy hogyan kell bánni egy olyan uralkodóval, aki képtelenné vált vezetői szerepének betöltésére. A vezetés, a betegség és a királyi visszaélés kérdései Dávid királyságával újra előkerülnek. Dávid és Betsabé első fia megbetegszik, mert Dávid bűnösnek érzi magát, amiért kihasználta Betsabét, és megölte a férjét (2Sám 12,14). Hasonlóképpen, a beteg uralkodó által jelentett probléma Dávid uralkodásának vége felé mutatkozik meg (1Kir 1,1–4). Dávid fizikai és szellemi leépülése lehetővé teszi, hogy Nátán és Betsabé manipulálja a királyt, hogy Salamon legyen az utódja, és lehetővé teszi Salamon riválisának, Adónijának kivégzését.
Abiság, Betsabé, Salamon és Nátán ápolják az öregedő Dávidot, 1435 körül.
A Királyok könyvének további részében a királyi betegséget a dinasztiák elítélésére vagy megerősítésére, illetve a nemzet pusztulásának előrejelzésére használják. Ez a tendencia az Illés és Elizeus próféták körüli történetekben is kimutatható. A 2Kir 1-ben Ahazjá (Ahaszja) sérülését és betegségét alkalomként használják fel az Omri-dinasztia kultikus politikájának bírálatára. Amikor Ahazjá a Baál-Zebubhoz fordul JHWH helyett, Illés a következő kijelentést teszi:
„Talán nincs Isten Izráelben, hogy ti Baalzebúbot, Ekrón istenét mentek megkérdezni? Ezért így szól JHVH: Nem kelsz föl többé abból az ágyból, amelyben most fekszel, hanem meg fogsz halni!”.
Ben-Hadad betegsége és halála egy másik példa arra, hogy a királyi betegségek alkalmat adtak arra, hogy bírálják a Baál-imádat omrida támogatását. A 2Kir 8 fejezetében Elizeus Ben-Hadad betegségét használja fel lehetőségként arra, hogy bejelentse Hazaél felemelkedését, aki fájdalmat és szenvedést hoz az izraeli népre, és összefüggésbe hozható az izraeli Baál-kultusszal (1Kir 19,17–18).
Az elítélés áll Abijjá halálos betegségének középpontjában (1Kir 14). Abijjá Jeroboám fia. Amikor fia megbetegszik, Jeroboám elküldi Ahijá prófétát, hogy érdeklődjön a gyógyulás esélyeiről. A próféta bejelenti, hogy a király fia meg fog halni, és ezt az üzenetet Jeroboám dinasztiájának közelgő pusztulásához és Izrael végső pusztulásához köti. Hiszkija (Ezékiás) számára néhány nemzedékkel később valamivel jobban alakulnak a dolgok (2Kir 20). Amikor egészségi állapota felől érdeklődik, Izajás próféta bejelenti, hogy Hiszkija meg fog halni. Mivel a király nem akarja elfogadni ezt a sorsot, imádkozik, és Isten válaszol, és meghosszabbítja Hiszkija életét, és Dávid és dinasztiája érdekében megmenti Jeruzsálemet az asszíroktól. Azonban nem minden jó, ha a vége jó. Miután hallottak Hiszkija betegségéről, a babilóniaiak követet küldenek, és Hiszkija túlságosan boldogan mutatja meg nekik minden vagyonát. Izajás próféta ezt annak jeleként értelmezi, hogy Júdát végül a babilóniaiak fogják elpusztítani, akik elviszik a gazdagságot, amelyet Hiszkija megmutatott nekik. Hosszú távon tehát Hiszkija betegsége a nemzet pusztulásához és dinasztiájának végéhez kapcsolódik.
Hiszkija pecsétje
A királyok betegsége a Krónikák könyvében is téma. Ászá király például lábbetegségben szenved, ami alkalmat ad arra, hogy bírálják önállóságát. Betegségében Ászá semmibe vette a prófétákat, és inkább az orvosok segítségét választotta, minthogy Istenhez forduljon (2Krón 16). Jórám király Júda történelmének egyik legbűnösebb királyaként szerepel, és egy bélbetegség miatt bűnhődik, amelynek következtében a belei kijöttek a testéből (2Krón 21). Hasonlóképpen, Uzija a beszámolók szerint bőrbetegségben szenvedett, miután szentségtörést követett el a templomban (2Krón 26). Ezeket az eseteket akár elrettentő példaként is felfoghatjuk, hiszen megtudhatjuk, hogy az uralkodók arroganciája és hatalommal való visszaélése hogyan vezetett végül a vesztükhöz. A krónikás azonban egy további szinten a prófétákkal szembeni tiszteletlenséget, a szentségtörést és a bűnt sorolja fel Júda végső pusztulásának okaként (2Krón 36,16). Mint ilyen, az egyes királyok bukásához vezető magatartás megegyezik azzal a magatartással, amely a nemzet pusztulását okozta.
A fenti példák azt mutatják, hogy a királyok betegségei gyakran kapcsolódnak a szentségtöréshez, a dinasztiák bukásához és a királyság problematikus természetéhez. Ezek a tényezők azonban csak a bibliai forrásokban épülnek be szisztematikusan a nemzet végső pusztulásáról és az őshonos királyság végleges megsemmisüléséről szóló beszámolóba.
Fordította: #BibliaKultúra
Forrás:
Isabel Cranz: Royal Illness in the Bible and the Ancient Near East, in: The Ancient Near East Today. Current News about the Ancient Past
A képek forrása:
Madain Project; theotherjournal.com; Wikimedia; Wikipedia,
További elmélyülésre:
A Special Thanks To Isabel Cranz!
