Tudtad, hogy Angliában egy zsoltársor recitálása megóvhatott egyeseket a bitófától?
A Miserere-zsoltárt, vagyis az 51. (latin számozásban az 50.) zsoltárt évszázadokon át az olvasási képesség bírósági tesztjeként használták bűncselekménnyel megvádolt papok esetében.
Ha például valaki azt állította, hogy pap, egyházi személy, akkor kizárólag a kánonjog, vagyis egyházi bíróság alá tartozott, ahol a tárgyalási módszerek és a kiszabott ítéletek enyhébbek voltak, mint a polgári bíróságok esetében. Az angol szokásjogban ez volt „a klérus javára” való hivatkozás.
Az olvasási képesség vizsgálatához hagyományosan az 51. zsoltár latin szövegét használták.
Miserere mei, Deus: secundum magnam misericordiam tuam.Et secundum multitudinem miserationum tuarum, dele iniquitatem meam.
Ám írni és olvasni nem tudók is megjelenhettek a bíróság előtt még egyházi öltözetben is és fejből elmondhatták a zsoltárt, hivatkozhattak „a klérus javára”.
Végső soron ez egyfajta életmentő műveltségi teszt volt, amit 1706-ban ugyan eltöröltek, de a rendelkezés 1827-ig érvényben maradt. Az 51. zsoltár így „nyakvers” (neck-verse) néven vált ismertté, mert a zsoltár hangos felolvasásával a vádlottak megmenthették életüket, elkerülhették az akasztófát.
A kép forrása:
psalmsinthesouth.files.wordpress.com
További elmélyülésre:
Susan Gillingham: Psalms Through the Centuries: A Reception History Commentary on Psalms 1–72, Volume Two, John Wiley & Sons Ltd., 2018, 304–316.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
