#BibliaKultúra

Dr. Miriam Benfatto, Ön a Gesù e la polemica ebraica. Un’antologia (secoli XII-XIV) [Jézus és a zsidó polémia. A XII–XIV. századi szövegek antológiája] című kötet szerzője, amely a Carocci Kiadónál jelent meg. Mikor és milyen összefüggésben jelenik meg Jézussal szemben egy rendszerezett zsidó kritika?

Amint a könyv előszavában is kifejtem: ha eltekintünk néhány, feltehetően keresztényellenes utalástól az ókori rabbinikus irodalomban, illetve Jézusról szóló parodisztikus elbeszélésektől – mint amilyenek a Toledot Ješu (Jézus életének története) különböző változatai –, akkor egy valóban rendszerezett zsidó kritika csak a 9. században jelenik meg, méghozzá iszlám környezetben. Különösen a Qiṣṣat Mujādalat al-Usquf (A pap vitájának története) című, anonim szerzőtől származó értekezésre gondolok, amely a 9. század közepéről származik, és valószínűleg Szíria vagy Irak területén íródott.

A 12. századtól kezdve – a keresztény többségű országokban fokozódó térítési nyomással párhuzamosan – megjelennek az első zsidó polemikus iratok. A keresztények ugyanis évszázadokon át próbálták meggyőzni a zsidókat, hogy hagyják el eredeti hitüket, és fogadják el Jézust, a názáreti ácsot a várt Messiásként.

A zsidó válaszok, illetve a nyomással szembeni ellenállás egyik formájaként jelentek meg az apologetikus és polemikus írások.

Könyvemben néhány ilyen, a középkorból (XII–XIV. század) származó példát mutatok be különféle földrajzi területekről. Az antológia első szövege maga a Qiṣṣat – pontosabban annak héber fordítása, a Sefer Nestor ha-komer (Nestor, a pap könyve), amely a 12. században készült el Észak-Spanyolországban vagy Dél-Franciaországban. A többi hat polemikus irathoz hasonlóan ebből is közlök – elsőként olaszul, az eredeti héber szöveggel együtt – olyan részleteket, amelyek Jézus és a mózesi törvény, valamint Jézus isteni mivoltának kérdéseivel foglalkoznak, s amelyek bőségesen merítenek az evangéliumok anyagából. A polemikus traktátusok születési közege eltérő, de a könyv elsősorban Spanyolországra, Franciaországra és Németországra összpontosít. Minden szöveg bemutatásakor külön figyelmet fordítottam a kulturális háttérre és a művek előszavaira is, amelyek – ha jelen vannak – fontos információkat nyújtanak a szerzőről és az írás motivációiról.

Egy lap a Toledot Yeshu kéziratából, amelyet Jacques Mosseri gyűjtött Fustatban (Egyiptom) 1909 és 1912 között. Fotó: Cambridge University Digital Library

Hogyan viszonyult Jézushoz a zsidó hagyomány?

Könyvemben a zsidó hagyománynak egy sajátos szeletével, a polemikus irodalommal foglalkozom, abból a célból, hogy képet adjak Jézus különböző ábrázolásairól. Ezek a képek a zsidók kereszténységről, annak szövegeiről és tanításairól alkotott felfogását tükrözik. Összességében elmondható, hogy a központi kérdés Jézus messiási mivoltának elismerése – vagy annak elutasítása – és ennek következményei.

Egyes polemisták például a héber Biblia keresztény-krisztológiai értelmezésére reagálnak, ami alapvető pillére a keresztény dogmatikának. A polemikus szövegekben Jézus alakja gyakran az isteni természetéhez és a zsidó törvényhez való viszonyához kapcsolódik. Kiemelt témák között szerepel Jézus istenvoltának kérdése, kapcsolata Istennel és a Tórával. A keresztényellenes polémia egyik fő célja éppen az, hogy cáfolja azt az elképzelést, miszerint Jézus isteni, vagy hogy Isten emberi tulajdonságokat ölthet magára. Hasonlóan lényeges a mózesi törvény érvénytelenítésének, egy „új szövetség” meghirdetésének gondolata, amelyet Jézus közvetített az Újszövetségben. Ez a tanítás ugyanis a kereszténység önmeghatározásához tartozó Verus Israel (az „igazi Izrael”) koncepcióját erősíti: eszerint a keresztények váltak az új, kiválasztott néppé, míg az eredeti zsidó nép már idejétmúlt és elutasított.

A polemikus irodalomban ezért az evangéliumok, az Újszövetség írásai maguk is vitairatokká válnak: a polemisták újraolvassák, kiforgatják, s így bírálják a kereszténység alapfeltevéseit.

Milyen különböző Jézus-képek rajzolódnak ki a zsidó polemikus irodalomban?

A keresztényellenes zsidó polemikus irodalom Jézusról alkotott képei sokrétűek és összetettek. Könyvem zárófejezetében azt próbálom bemutatni, miként jelenik meg Jézus különféle arculata a hét elemzett szövegben, főként két központi kérdésre összpontosítva: Jézus viszonya a mózesi törvényhez, illetve isteni mivolta.

A mózesi törvényhez való viszonya különösen érdekes, mivel gyakran ellentmondásos módon ábrázolják.

• A Sefer Nestor ha-komer például egyrészt úgy mutatja be Jézust, mint aki hűséges zsidóként nem kívánja eltörölni a Törvényt, másrészt viszont mint a mózesi előírásokat megszegő személyt.
• A Sefer milḥamot ha-Šem (Az Úr harcai) Jézust következetlennek ábrázolja, aki képtelen egyetlen következetes utat járni.
• A Sefer Yosef ha-meqanne (József, a buzgólkodó könyve) egyenesen úgy mutatja be, mint aki megszegi a Törvényt, és követőit is erre buzdítja.
• A Sefer niṣṣaḥon yašan (A régi győzelem könyve) élesen bírálja Jézust, de ugyanakkor felmutatja annak az ellenkezőjét is: egy olyan Jézus-képet, aki nem kívánja eltörölni a törvényt.

Különösen figyelemreméltó a Kelimat ha-goyim (A pogányok megszégyenítése / megfeddése), amely világosan megkülönbözteti Jézust az első követőitől és Páltól. Itt Jézus hithű zsidóként jelenik meg, aki tiszteli a mózesi törvényt, amelyet öröknek és sérthetetlennek tart. Hasonló Jézus-képet találunk az Ezer ha-emunah (A hit támasza) című műben is, ahol Jézus szigorú monoteistaként tűnik fel, aki nem kívánja eltörölni a Tórát.

Jézus isteni mivoltának kérdése – amely szorosan összefügg messiási voltával – gyakran a polemikus érvelés középpontjában áll. Az antológia bemutatja, miként használják fel a polemisták Jézus szavait emberi természetének alátámasztására. Ezekben az ábrázolásokban Jézust olyan emberként mutatják be, aki maga is tudatában van annak, hogy nem isteni – erre utal például „az ember fia” kifejezés, amelyet szó szerint és kritikusan értelmeznek.

Érdekes értelmezést kínál a Sefer niṣṣaḥon yašan, amely úgynevezett „negatív próféciákat” sorol fel, vagyis olyan jövendöléseket, amelyek szerint az Írások előre jelezték, hogy egyszer majd valaki Istennek mondja magát – utalva ezzel Jézusra. A héber Bibliában tehát Jézus alakja – a keresztény értelmezéssel szemben – éppen hogy negatív fénytörésben jelenik meg.

Milyen új perspektívákat kínál ennek az irodalomnak a vizsgálata a középkori vallásközi kapcsolatok megértéséhez?

Annak elemzése, hogyan viszonyult a zsidó hagyomány Jézus alakjához, fontos szempontokat kínál a zsidó–keresztény kapcsolatok történeti, vallási és kulturális dinamikájának megértéséhez. A zsidó polemikus irodalom tanulmányozása ugyanis számos Jézus-képet tár fel, amelyek a kereszténység zsidó olvasatát és megértését tükrözik. E kölcsönhatások révén jobban megérthetjük azokat a mélyebb összefüggéseket, amelyek e két vallás közötti kapcsolatrendszert jellemezték, különösen annak polemikus formáiban.

E szövegek nem csupán a középkori vallási-társadalmi környezetre jellemző feszültségek és konfliktusok lenyomatai, hanem fontos betekintést nyújtanak a két közösség egymásról alkotott percepciójába, az ellentétes értelmezésekbe és a különféle retorikai stratégiákba is. A polemikus irodalom vizsgálata így új nézőpontot ad a középkori vallásközi kapcsolatokhoz, különösen abban a tekintetben, hogy miként éltek a zsidók kisebbségi létben a keresztény többségű társadalmakban.

További elmélyülésre:

A szerzőről

Miriam Benfatto 2018-ban szerzett doktori fokozatot a Bolognai Egyetem Történelem, Kultúrák, Civilizációk Tanszékén, ahol jelenleg posztdoktori kutatóként dolgozik. Kutatási területei közé tartoznak a zsidó–keresztény kapcsolatok, az újkori polemikus irodalom, valamint a történeti Jézus-kutatás historiográfiája. Számos rangos folyóiratban publikált tanulmányai mellett 2022-ben jelent meg Jézus félreértve. A keresztényellenes zsidó polémia a Sefer ḥizzuq emunah-ban (Yiṣḥaq ben Avraham Troqi, kb. 1533–1594) című monográfiája a Viella Kiadónál.

Forrás: