#BibliaKultúra

Jóllehet neves régész, aki gyakran szerepel a televízióban, mint olyan szakértő, aki az ókori Jeruzsálemtől az ókori földönkívüliekig mindenben járatos, de Robert Cargill, az Iowai Egyetem bibliatudomány professzora leginkább a diákjaihoz kötődik, akiknek megválaszolatlan kérdéseik vannak. Az Iowai Egyetemen az a küldetése, hogy mindenkit képessé tegyen a tudományos és kritikus gondolkodásra (és ő tényleg mindenkire gondol).

Amikor Robert Cargill, az Iowai Egyetem klasszika-filológia professzora éppen nem a holt-tengeri tekercsekről, a hellenisztikus irodalomról vagy a bibliai héber nyelvről tart kurzusokat, akkor egyéves tanulmányi kirándulásra készülve Izraelben végez terepkutatást. Ha pedig egy világjárvány hirtelen meghiúsítaná ezeket a terveket, akkor a régészt a pincéje egy részének feltárásán találhatjuk, nem azért, hogy még mélyebbre ásson a múltban, hanem inkább azért, hogy a tudását közvetítse a külvilág felé és a jövő nemzedéke számára. Cargill és én nemrégiben egy nyári reggelen Iowa City keleti részén fekvő házának e távoli sarkában kalandoztunk.

Lesétálunk a lépcsőn, át a dolgozószobán, és az alagsor részben kialakított tárolóhelyiségébe lépünk, amelyet plafonig érő, átlátszó, műanyag dobozok borítanak. Lámpások bámulnak ránk, műfenyők nyomódnak a dobozok falaihoz. A családi ünnepi dekoráció túloldalán egy makulátlanul berendezett, digitálisan felszerelt iroda áll: Cargill kedvenc emléktárgyainak könyvespolca (kerámia Buddha, dedikált baseball-labdák, Route 66-os útjelző tábla, Indiana Jones-stílusú kés egy bőrtáskában), zöld vetítővászon, körfény és egy súgógép. Itt veszi fel Cargill a videókat népszerű YouTube-csatornájához, az XKV8R-hez, amely új, nyilvános folyóiratának, a Bible & Archaeology-nak ad otthont. Az Iowai Egyetem 2021 márciusában kezdte finanszírozni az online folyóiratot, és még ugyanezen év decemberében hivatalosan is elindította a kiadványt. A folyóirat, akárcsak tanításával kapcsolatos víziója az, hogy segítsen az embereknek felfedezni, hogyan vezethet a múlt ismerete egy felvilágosultabb és békésebb jövőhöz. 

„Az egész életen át tartó tanulás híve vagyok.

Pontosan olyan vagyok, amilyennek a diákjaimat szeretném, hogy legyenek. Soha ne hagyják abba a tanulást. Soha ne hagyják abba a kérdezősködést. Minden óra elején bemegyek, és azt mondom:

A nevem Bob. Dr. Cargill. Rád bízom, hogy melyiket használod. Ezek az órám szabályai: ez egy homokozó, egy biztonságos tér; itt kérdezhettek, és nem fogtok bajba kerülni érte, 

– lassít a hangsúly kedvéért.

Ne higgyetek el semmit, amit mondok. Ne bízzatok semmiben, amit mondok, amíg el nem mentek és nem ellenőriztétek magatok. Ha mondok valamit, és te azt mondod, hogy »uhhh… «, akkor bizonyítékokat fogok neked felmutatni. [...] Aztán azt akarom, hogy menj haza, és próbálj megcáfolni.

Próbálom megtanítani őket arra, hogyan gondolkodjanak kritikusan, hogyan gondolkodjanak önállóan. Nem arra, hogy összeesküvés-elméleteket gyártsanak, hanem arra, hogy mindent megkérdőjelezzenek.”

Cargill meggyőződése az oktatás erejéről kézzelfogható; amikor erről beszél, előrehajol a székében, a hangja olyan komolysággal szólal meg, amely megerősíti a mondanivalót. Meg tudom mondani, miért ő az a fajta professzor, akivel az iowai diákok szívesen beszélgetnek: az órákon az empátia hangján beszél; és megtestesíti azt az empátiát, amikor a hallgatók négyszemközt beszélgetnek vele.

„Olyanná akarom tenni az előadásaimat, hogy azok elérjék őket, olyanná, ami egy olyan srácot is elér, aki egy farmon nőtt fel, akinek a szülei azt mondták, hogy ezt kell tenned, és most jön az egyetemre, és most éppen tőlem hallja. Ez az, amit én is akartam, amikor gyerek voltam. Olyan valakit, aki valódi és hiteles, és akiben megtanulhatok bízni. És akinek egy nap, egy fél félév után bemehetek az irodájába, és azt mondhatom: Hé, nagyon élvezem az órát. Feltehetek egy kérdést? És aztán megkérdezhettem azt, amit tényleg tudni akartam. Ez az, amit szeretnék.”

A legközvetlenebb dolog, amit Cargillről megértettem a házában tett látogatásból, az az, hogy ő egy apa. Délelőtt 10 óra van, de a gyerekei már órák óta fent vannak, és a lépcsőházban a reggeli Among Us játékról szóló eszmefuttatások zengnek. Cargill elégedetten mutatja meg nekem az acéltetős faházat, amelyet a hátsó kertben épített. Valósággá vált álom. Tizenöt vagy húsz láb magasra nyúló ágak ölelésében fekszik, vinil burkolattal, ablakokkal, világítással, ventilátorokkal, egy 2000 wattos napelemes inverterrel és egy hálószobával, ahová egy matracot tettek – a tökéletes gyerekméretű bungaló, ahová a 10 éves MacLaren, a 9 éves ikrek, Quincy és Rory-Kate, valamint a 6 éves Judah elmenekülhet.

Cargill életének mozgatórugója itt Iowa Cityben a családja, méghozzá szó szerint. 2011-ben Cargill elfogadta az Iowai Egyetem állásajánlatát a bibliai tudományok professzoraként, a Public Humanities in a Digital World kari klaszter részeként. Felesége, Roslyn terhes volt MacLarennel; a házaspár épp akkor kötött szerződést egy házra; és Cargillnek a városban kellett lennie, hogy birtokba vehesse az ingatlant. Roslyn rábeszélte a szülész-nőgyógyászát, hogy a pontos szülés időpontjában indítsa be a szülést, hogy Cargill a szülés idejére Kaliforniában lehessen, majd a költöztető teherautót időben Iowába vezethesse, hogy az új házukat bebiztosítsa. Ezután Roslyn és az anyósa három napon át egyenesen Kaliforniából Iowába vezetett, amikor MacLaren még csak egyhetes volt.

A UCLA hallgatójaként Cargill segített megalkotni a világ első 3D-s számítógépes modelljét Qumránról, a holt-tengeri tekercsek lelőhelyéről.

Cargill a kaliforniai Maderában nőtt fel, egy kisvárosban, a tengerparttól távol, Fresnótól északra, egy hívő, vallásos családban, amely a helyi Christ Church gyülekezetéhez tartozott. Édesanyja tanítónő volt, apja és nagyapja pedig mindketten kisebb ligás baseballjátékosok voltak (Cargill apja a sportágból való kilépése után rendőr lett), akik azt akarták, hogy a fiú a főligába kerüljön. A kezére ragasztott baseballkesztyűvel nevelkedett Cargill játszott, és úgy fizette ki a Fresno City College két évét, hogy heti 40 órát dolgozott a helyi Walgreens éjszakai műszakjában. Nagyjából ugyanabban az időben, amikor eldöntötte, hogy nem osztja az apai álmot az MLB-ben való érvényesülésről, Cargill azt is felismerte, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre választ szeretne kapni, olyan kérdések, amelyeket tanulással szeretne megválaszolni.

Ebben a konzervatív, keresztény hagyományban nevelkedtem, de az agyam mindig is érezte ezt a feszültséget. A gondolataim sokszor ezt játszották – mondja két összezárt öklét egymásnak ütve.

Cargill úgy érezte, hogy meg kellett tanulnia, hogyan navigáljon egyedül az akadémiai pályára lépés zűrzavaros útján. Miután a Fresnói Állami Egyetemen elvégezte az alapdiplomát humán fiziológiából, tudta, hogy az atlétikán kívüli pályát akarja követni, de nem volt biztos benne, hogy mi következik. A neveltetését a szellemi vizsgálódás és elkötelezettség katalizátoraként használva Cargill a lelkészi, majd a teológia mesterszakot végezte el, mindkettőt a kaliforniai Malibuban található Pepperdine Egyetemen. Feleségül vette első feleségét, és 2000-ben született egy lányuk, Talitha.

Elkezdte tanulmányozni a régészetet és az ókori közel-keleti kultúrákat, és 1999-ben és 2000-ben Cargillt meghívták ásatásokra Banias-ba, egy történelmi és vallási jelentőségű helyre a Golán-fennsíkon, a Jordán folyó eredése mellett. „Egy végtelen sárgödörnek tűnő helyen” ásott, és szeretett volna találni valamit, bármit, hogy sikeres ásatásnak nevezhesse, de napokig csak egyre több sarat ásott ki. Egy nap a felettesének hatására Cargill helyszínt váltott, hogy az ásási és csákányolási technikákat megossza a helyi palesztinok egy csoportjával, akiket szintén az ásatásra béreltek fel.

„Körülbelül a délelőtt felénél elképesztő felfedezést tettünk – egy körülbelül 8 éves, fonott hajú lány márványfejet – egy két évezreddel ezelőtti, gazdag római hercegnő szobrát. A kislány egyenesen rám nézett. Az arcára még mindig hústónusú festék volt festve. Azonnal elneveztem őt Tali-nak, a kislányom után. Ezen a ponton akadtam rá. A föld szaga. A remény, hogy minden egyes fejtéssel felfedezhetek valamit, amit 2000 éve senki sem látott.

Ekkor már tudtam, hogy ezzel fogok foglalkozni, és ezt fogom kutatni egész életemben” – írta egyszer Cargill az ásatással kapcsolatban. „Ma az említett mellszobor a jeruzsálemi Izrael Múzeumban látható.”

Hazatérve Kaliforniába, Cargillt 2002-ben felvették a Pepperdine Egyetemre, hogy a héber Bibliáról és az Újszövetségről tartson kurzusokat. Ugyanakkor Malibu közelsége miatt mindennapjai során összefutott a korszak hírességeivel: Madonna, Minnie Driver, Tia és Tamera Mowry, Tom Selleck, Barbara Bush, Ben Stein és Danny DeVito, hogy csak néhányat említsünk.

„A fresnói munkásosztályból eljutottam oda, hogy mindenféle hírességeket és filmsztárokat láttam. Meg kellett tanulnom: Amikor Steven Spielberget látod a boltban kenyeret venni, menj tovább. Hiszen egyszerűen csak próbálja élni az életét” – mondja Cargill.

Azonban azt is hamar megtanulta, hogy ha egy híresség megszólítja, soha ne utasítsa vissza a lehetőséget. Miközben az ószövetségi bevezető kurzusán tanított, egy hallgató egy nap odament hozzá az óra után, és megkérdezte Cargillt, hogy nem érdekelné-e, hogy magánórát adjon az egyik barátnőjének.

„Én az a fajta ember vagyok, akinek mindig van ideje arra, hogy plusz pénzért még egy kis munkát végezzen” – mondja Cargill büszkén.

A következő eseményre már 2004-ben került sor, amikor is Nicole Kidman színésznő mellett ült a lakókocsijában a Földre szállt boszorkány című film forgatásán, hogy korrepetálja őt az Ószövetségből. Kidman hihetetlenül figyelmes és kedves volt, mondja Cargill, és semmi mást nem tanított neki, mint amit a Pepperdine hallgatóinak, bár kitartóan csodálkozott, hogy mi késztette a színésznőt arra, hogy részt vegyen ezen az à la carte tudományos órán a Bibliáról.

A következő tavasszal Kidman, a Tom Cruise-tól való válását követően, egy sor nyilvános interjút adott, amelyekben elmondta, hogy a Pepperdine magántanárával tanulja a bibliai történelmet. Ennek hatására Cargill telefonját az ország összes bulvárlapja hívogatni kezdte, akik bár csak felsorolásszerűen is, de azt feltételezték, hogy ő lehet a férfi a kulisszák mögött. Kidman publicistáinak útmutatására Cargill csak annyit erősített meg, hogy ő a professzor. Még ezzel a korlátozott információval is, Cargill telefonja ismét megcsörrent, ezúttal egy helyi dokumentumfilmes részéről, aki interjút akart készíteni vele egy, a Bibliáról szóló filmhez. Cargill igent mondott, és mire észbe kapott, elutazott egy malibui műemlékházba, hogy először üljön kamera elé, és közönség előtt beszéljen arról, amit tud. Egy dolgot akkor még nem tudott megjósolni: azt, hogy hirtelen ajánlatok sora érkezik majd más filmesektől és televíziós producerektől, akik ezt a magas, sportos tudóst szerették volna filmjeikben szerepeltetni, hogy betöltse a kritikus tudós szerepét, aki megcáfolja az ábrahámi hit keletkezéséről szóló szenzációs mítoszokat.

Ugyanakkor egyre inkább előtérbe kerültek Cargill számára a baseballban tanult elemzői képességek és a fiatalkori „a kemény munka kifizetődik” mentalitás, ahogy a kereszténység alapjai iránti érdeklődése egyre jobban elmélyült.

„Rájöttem, hogy görögül és héberül akarok tanulni, méghozzá tudományos megközelítésben. A feladatom az volt, hogy figyeljek, de aztán kérdezzek. Mindig is elemző voltam; elkapó voltam a baseballban, ami olyasmi, mint a hátvéd, én voltam az a játékos, aki az összes döntést meghozta. És elég hamar megtanultam, hogy ha egy munkásvárosban nősz fel, keményebben kell dolgoznod. Azt akarom, hogy a diákjaim tudják: Csak azért, mert nem vagy gazdag, még nem jelenti azt, hogy nem tudsz nagy dolgokat elérni”, mondja Cargill.

Cargill ismét visszaült az iskolapadba. Ösztöndíjjal a Kaliforniai Egyetemre járt, és ókori közel-keleti civilizációkból szerzett mesterdiplomát, majd doktori címet, a második templom korabeli régészet és bibliai tanulmányok témakörében. Disszertációs munkája Khirbet Qumran régészeti maradványaira összpontosított, a holt-tengeri tekercsek felfedezésével összefüggésbe hozott helyszínre.

A holt-tengeri tekercsekkel és Qumránnal kapcsolatos munkája a régi és az új lenyűgöző összefonódásához vezetett. 2007-ben Cargill egy többéves projekten dolgozott, amelynek célja a qumráni maradványok tájképének digitalizálása volt, hogy a tudósok és a nagyközönség számára virtuálisan hozzáférhetővé váljon. Ezzel egy időben a San Diego-i Természettudományi Múzeum (San Diego Natural History Museum) egy interaktív kiállításra készült a tekercsekről. A múzeum hallott Cargill munkájáról a qumráni tekercsek digitalizálásával kapcsolatban, és megkérdezte, hogy egy éven belül elkészülhet-e a digitalizálás – virtuális valóság-filmként a múzeum látogatói számára. Cargill hezitált, hogy több évnyi munkát egyetlen naptári évbe sűrítsen, de aztán a múzeum elég pénzt szerzett Steven Spielberg alapítványától (Righteous Persons Foundation) ahhoz, hogy teljes egészében finanszírozza a folyamatot és a doktori disszertációjának befejezését. A visszautasíthatatlan ajánlattal szembesülve Cargill az összes digitális modellező számítógépes berendezést a házába költöztette, és minden este ébredéstől lefekvésig a qumráni digitalizáláson dolgozott.

Végül a kiállításra időben el tudta készíteni a filmet, amelyből 2009-ben megjelent első könyve, a Qumran through (Real) Time: A Virtual Reconstruction of Qumran and the Dead Sea Scrolls (Qumrán a [valós] időben: A virtuális rekonstrukció Qumránról és a holt-tengeri tekercsekről). A könyv Cargill Qumránt digitalizáló munkáját felhasználva támasztja alá hipotézisét, miszerint a helyszín nemcsak a tekercsekért felelős zsidó telepesek otthona volt, hanem korábban a hasmoneus-katonák erődje is. Ez az elemzés tette Cargillt e vitatott tudományos terület befolyásos tudósává, miközben egyúttal növelte televíziós és dokumentumfilmes megjelenéseit. Mára ez a szám több mint harmincra rúg. Cargill szakértőként szerepelt olyan műsorokban, mint a National Geographic Channel Writing the Dead Sea Scrolls (A holt-tengeri tekercsek írása), a Finding Jesus (Jézus megtalálása) és a Jerusalem: City of Faith and Fury (Jeruzsálem: A hit és a düh városa) című műsorokban a CNN-en, idén pedig a History Channel Colosseum című dokumentumfilm-sorozatában szerepel, amely a római Colosseumot és a gladiátorjátékokat mutatja be.

Valószínűleg a legellentmondásosabb szereplése a History Channel Ancient Aliens (Ősi idegenek) című műsorában volt. Itt Cargill a lehető legteljesebben kihasználta képességeit, mint a józanul gondolkodó tudós, aki szemben áll a földönkívüliek fanatikus, szélsőséges hiedelmeivel. A folyamat megtanította Cargillt valamire arról, hogy milyen erőt tud kifejteni a tudományos kutatás, ha olyan csatornákon keresztül jut el a hétköznapi emberekhez, nem csak más professzorokhoz.

„Több visszajelzést kapok a chipset evő, füvet szívó, és néhány történelmi helyről először halló srácoktól (mint bárki mástól), amikor szerepelek ezekben a műsorokban”, mondja Cargill. Imád könyveket írni és tudományos munkákat publikálni, de elismeri, hogy az emberek nagy többsége nem feltétlenül fogja kézbe venni ezeket a könyveket. Be fogják azonban kapcsolni a tévéjüket, és valami olyan műsorra kapcsolnak, amely valami vitatott témát érint. Ha Cargill szerepel, akkor lehetővé teszi az egyetemen kívüli emberek számára, „ami a legtöbb ember”, hogy a „földönkívüliek tették” alternatívájaként valódi tudományos ismeretekkel találkozzanak, és hiteles elméleteket halljanak.

„Már korán eldöntöttem, hogy nyilvános tudományos munkát fogok végezni. A közéleti tudomány ugyanolyan fontos, és ebben jó vagyok” – Cargill.

Amikor elkezdett ötletelni egy második könyvhöz, Cargillnek eszébe jutott egy kérdés, amelyet Nicole Kidman tett fel neki egy évtizede. A filmforgatáson együtt töltött idő alatt, amikor a Teremtés könyvét olvasták, Kidman megkérdezte: „Honnan származik a Biblia?” 2016-ban Cargill megpróbált válaszolni erre a kérdésre, amikor megjelentette a The Cities That Built the Bible (A városok, amelyek felépítették a Bibliát) című könyvet, amely a vallástudományok területén kívüli olvasónak éppúgy tetszene, mint a szakterületen belüli professzornak. A könyv (és Kidman kérdése) jól jelképezi azt a fajta munkát, amelyet Cargill a legszenvedélyesebben végez. Elmondta, hogy otthon érzi magát Iowában, a Középnyugaton, a Kaliforniától való különbözősége ellenére, mert az itteni diákok gyakran fordulnak hozzá olyan kérdésekkel, amelyekre fiatalon nem talált választ.

Szenvedélyesen végzi ezt a munkát az Iowai Egyetemen, mert rokonságot érez a munkásosztályból, az első generációból és a vidéki településekről származó diákjaival, akikben van potenciál és lendület, de még nem igazán tudják, hogyan tegyék fel a megfelelő kérdéseket, amelyek segítenek nekik a boldogulásban.

A professzor több mint 20 különböző kurzust tart az UI Klasszika tanszékén, köztük a „Globális vallási konfliktusok és sokszínűség” és a „Túlvilági utazások mitológiája” című kurzusokat. Még ilyen magas szintű specializáció mellett is azonosul azokkal a diákokkal, akik a Kirkwood Community College-ba vagy a Des Moines Area Community College-ba jártak, majd átkerültek Iowába. Úgy érzi, hogy van értelme, amikor egy kisvárosi diák bejön az irodai órájára, és megkérdezi: „Lehetséges-e melegnek és kereszténynek lenni?”

„Az lehetsz, aki csak szeretnél, ezt mondogatom nekik. Nem csak a neveltetésetek terméke vagytok, annak, amit kaptatok, amit mások akartak, hogy legyetek”, vallja. „Amikor elváltam, elhatároztam, hogy az leszek, aki lenni akarok, és ekkor találkoztam Roslynnal.” Akkoriban a Pepperdine egyetemen tanult és dolgozott az ifjúsági lelkészi szolgálatban. Hat hónappal később összeházasodtak. Úgy tűnik, a belső nagylelkűségnek ez a pillanata adta meg Cargillnek azt a fajta kegyelmet, amelyre az embernek szüksége van ahhoz, hogy újra és újra a diákjai helyzetébe tudja magát képzelni.

Cargill nappalijában ülünk, és a fia, Quincy mesél nekem a digitális projektekről, amelyeket ő készít: animált, mémalapú videók, amelyek az internetes humort követik. A világ minden udvariasságával és türelmességével közli velem, hogy egy nap ő is olyan menő virtuális projekteket szeretne csinálni, mint az apja. A gyerekek azért találkoznak Cargill digitális munkájával, mert – nem úgy, mint amikor a UCLA-n Qumránt digitalizálta, és nagyrészt a világjárványnak köszönhetően – a munkák nagy részét otthon végzi. Minden összefügg az életében: attól kezdve, hogy neveltetését döntő befolyásoló tényezőnek tekinti a tudományos munkásságára, egészen addig, ahogyan értékeli a múlt feltárását és archiválását, hogy megőrizze azt a jövő számára. Cargill aprólékos és gondos; úgy tűnik, mintha az életében minden egyes dolgot értékesnek tartana.

Visszatérve digitális stúdiójába, Cargill átnyújtja nekem a Cities that Built the Bible című könyvének egy példányát, amelyből kiesik az Anamosa Állami Büntetés-végrehajtási Intézet börtönlelkészének levele, amelyben megköszöni Cargillnek, hogy időt szánt rá. Néhány évvel ezelőtt a börtön egyik tanulmányi csoportja átvette a könyvet, és Cargill vendégelőadást tartott.

„25 fickó volt ott, kezeslábasban, akik tényleg olvasták a könyvemet, és szakmai-teológiai kérdéseket tettek fel. A bűnbánó latorra gondoltam a kereszten, Jézus mellett. Sírva fakadtam” – mondja. „Olvassák a könyvemet, és megpróbálnak jobbá válni.”

Cargill hozzáállását nevezhetjük valamiféle atyáskodó magatartásnak, nevezhetjük a jó tanári magatartás egyik formájának. Mindkettő az és egyben egy olyan ember munkája, aki korán megtanulta, hogy a körülötte lévő ideákat nem sorsának előfutáraiként, hanem neveltetésének műtárgyaiként tudja felhasználni, amelyeken felépíthet magának és az általa szeretett embereknek egy új otthont, amely őt szolgálja, és amelyet, reméli olyan hellyé tud alakítani, elszigetelve és nyitottan, a fák között és a felhők között, amely az utána jövőket is szolgálja.

„Én egy olyan túravezető vagyok, aki már végigjárta az utat. Próbálom tartani a lámpást” – mondja.

„Ez nem egy kiút. Ez egy átvezető út.”

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

Brittany Borghi: Iowa Archaeologist and Bible Expert Robert Cargill Digs for Meaning, in: Iowa Magazine, 2022.09.21.

A Special Thanks To the Iowa Magazine editor!