Az Athena Nova projekt célja az ókori világgal kapcsolatos ismeretek terjesztése. Milyen szerepet szán a latin és az ógörög nyelveknek a Twitter és a Facebook korában?
A kérdés alapvető fontosságú. Sokak számára a görög és a latin nyelv tanulmányozásának a mai társadalmakban már nincs értelme.
Az ilyen nyilvánvaló lejáratással szemben azok, akik továbbra is csodálják a klasszikus irodalmak szövegeit, küzdenek azért, hogy igazolást találjanak szenvedélyüknek: a görög és a latin lehetővé teszi a jó tanulási módszer elsajátítását, növeli a kritikai képességet, és felfedezteti velünk európai gyökereinket.
Úgy vélem, hogy ahelyett, hogy aggodalmasan keresnénk a választ arra a kérdésre, hogy „Mit kezdjünk ma a görög és latin nyelvvel?”, először magával a kérdéssel kell foglalkoznunk, mert ez korántsem olyan ártatlan vagy semleges, mint amilyen lehet a „Ma esni fog eső vagy süt a nap?” kérdés. Éppen ellenkezőleg, ez a kétely egy pontos gondolatot rejt: a modernitás gyökeresen különbözik a múlttól, és nem profitál a klasszikus világ tanulmányozásából. Vagyis: ami más, mint mi (a görögök és a rómaiak!), az nem érdemli meg, hogy tanulmányozzuk, és mindenekelőtt, ami nem hoz „hasznot”, és nem eredményez anyagi gazdagodást, az nem érdemli meg a mi elkötelezettségünket.
Amint a „Mire való?” kérdés feltevései lelepleződnek, könnyebb megfogalmazni a választ. A görög és a latin egyszerűen nem „valamire való”, abban az értelemben, hogy nem szolgál anyagi vagy társadalmi hasznot. És éppen emiatt arra kényszerítenek bennünket, hogy elgondolkodjunk egy tényen: miért vesznek részt egyes emberek hatalmas erőfeszítéseket, hogy olyan dolgokat tanuljanak, amelyekre nincs „szükségük”?
Valójában senki sem találja furcsának, ha valaki azért fáradozik, hogy diplomát szerezzen vagy továbbképzésben vegyen részt, mivel ez a fáradozás jobb társadalmi pozíciót eredményezhet. Ez igaz és helyes, de nem elégséges. A jó munka szükséges feltétele a kiteljesedés érzésének, de nem elég. Akik azt mondják, hogy „műveltséggel nem jutsz élelemhez”, azt akarják elhitetni velünk, hogy csak táplálkozó lények vagyunk, és hogy csak egy teli tányér előtt lehetünk boldogok. Ehelyett gondolkodó és képzelő lények is vagyunk, és ha ezt elfelejtjük, akkor rosszul járunk.
Az én szememben a görög és a latin nyelv a kultúra gyarapításának egyik módja. És a kultúra alatt nem olyasmit értek, amivel rendelkeznünk kell ahhoz, hogy nagyobb megbecsülésben részesüljünk, hanem egy belső, intim teret, amely képekből, eszmékből és szépségből áll. Tanulmányozom a klasszikus nyelveket, hogy visszatérjek az Iliász verseinek ritmusához, hogy elképzeljem az athéniak zavart állapotát Euripidész Bakkhánsnői előtt, hogy Senecával beszélgessek az élet és a halál nagy témáiról.
„Az antik nyelvek növelik a képzelet és a személyes örömök intim terét”
Hogyan indult az Athena Nova projekt?
Az egész egy 2017 szeptemberi estén kezdődött, amikor az az ötlet villant át az agyamon, hogy talán vannak olyan emberek, felnőttek és tudatos felnőttek, akik este, munka után szeretnének ógörögül tanulni. Két héten belül feltettem egy kis weboldalt a netre (az volt a neve, hogy Corsi Greco Antico, vagyis Ógörög nyelvtanfolyamok), és kinyomtattam néhány szórólapot. Így októberben elindult az első tanfolyam hat, harminc és hatvanöt év közötti diákkal, akik csütörtök esténként összegyűltek a milánói otthonomban, hogy görögül tanuljanak.
Ekkor döntöttem úgy, hogy az online tanításra fogok összpontosítani, és decemberben két további tanfolyam indult, Olaszország minden részéből érkező diákokkal. Az ezt követő hónapokban a diákok száma egyre szaporodott, és segítségül hívtam egy régi barátomat, Narno Pinottit, akit az ókori történelemből szerzett doktori címe óta ismertem. Narno viszont bemutatott egy barátjának, Enrico Tancának, a klasszikus nyelvek középiskolai tanárának, aki ugyanazt a nem szokványos tanítási megközelítést osztotta meg velünk. Együtt kezdtünk el élvezettel együttműködni, latin kurzusokat vettünk fel, és 2018 augusztusában „Athena Nova” névre kereszteltük az új tanulmányi központot.
Az Athena Nova célja az volt és marad, hogy bárki, aki erre vágyik, a legjobb tanárok támogatásával és a legmodernebb technológiával tanulhasson meg egy ókori nyelvet. Valójában szinte minden kezdeményezésünk online zajlik.
Hogyan gondolta újra az Athena Nova az ógörög és latin nyelv oktatásának hagyományos módszereit?
A nem beavatottak nem tudják, hogy sok klasszikus tantervű gimnáziumban harc folyik a latin és görög tanárok között. Az egyik oldalon ott vannak a hagyományos módszer védelmezői (leegyszerűsítve: először a nyelvtant tanulják, és a fordítást használják tesztként a nyelvtani tudás ellenőrzésére), és az úgynevezett „természetes” vagy „Ørberg” módszer hívei, amely egy dán latinológusról kapta a nevét, aki 1955-ben sikeres tankönyvet adott ki, egyfajta regényt, amelyben az ember elmerül egy olyan környezetben, amelyben csak a latin nyelvet használják.
A tanárok közötti nézeteltérések néha valóságos ideológiai összecsapásokba torkollnak, amelyekben az Athena Nova soha nem akart részt venni.
A mi álláspontunk egyszerű: a klasszikus szövegeket szerzőik azért írták, hogy olvassuk őket (és nem azért, hogy órákig tartó verejtékezéssel fordítsuk őket!), tehát ha azt akarjuk tenni, amit kérnek tőlünk, azaz olvasni akarjuk őket, akkor meg kell tanulnunk görögül és latinul, mint bármely más idegen nyelvet, amit olvasni akarunk. Ez magában foglalja a „teljes elmélyülés” fázisait, a nyelvi párbeszédeket és a klasszikus nyelvek aktív használatát. Mindez mindig a szövegek közvetlen megközelítésére irányul, fordítás nélkül.
Ezért egy induktív módszert alkalmazunk, amely közel áll az „Ørberg-módszert” valló tanárokhoz, anélkül azonban, hogy a dán könyvet egyfajta didaktikus bibliának tekintenénk, és mindenekelőtt anélkül, hogy szem elől tévesztenénk azt a célt, amiért görögöt és latint tanulunk: célunk továbbra is az, hogy Hérodotoszt vagy Tacitust olvassuk, nem pedig az, hogy latinul beszéljünk egy futballmeccsről.
A hagyományos ógörög és latin nyelvoktatás mellett az önök iskolája az ógörög nyelvtanfolyamok igazán széles skáláját kínálja: bibliai héber, arámi, sumér, ókori egyiptomi és hettita nyelv; kik az önök diákjai?
Diákjaink húsz és nyolcvan év közötti emberek: irodai dolgozók, vállalkozók, hallgatók, tanárok, egyetemi oktatók, nyugdíjasok. Vannak, akik Mongóliából vagy Santo Domingóból csatlakoznak hozzánk, hogy ógörög vagy egyiptomi kurzusokat vegyenek.
Az első pillanattól kezdve úgy döntöttünk, hogy nem korlátozódunk a klasszikus nyelvekre. Az ókori világ lehetővé teszi az összehasonlítást több tucat különböző kultúrával, amelyek fontos nyomokat hagytak maguk után, és párbeszédet tesznek lehetővé számunkra a több ezer évvel ezelőtt élt emberekkel. Az azokkal az emberekkel való hasonlóságok és különbségek felismeréséből, de abból az egyszerű ámulatból is, hogy újra felbukkan a sumérok vagy hettiták nyelve, nagy személyes gazdagodás származik.
A tanári kar az ókor témáiban tekintélyes önéletrajzzal rendelkező fiatal tudósokat tömörít: kik a tanárok?
Ma huszonhét tanár dolgozik együtt az Athena Novával, akik mindannyian a saját szakterületük specialistái. Többnyire egyetemi kutatók (de a római Sapienza Egyetem egykori görög irodalomtanára is van köztük), akik különböző európai egyetemeken dolgoznak, Madridtól Rotterdamig, Milánótól Berlinig.
Milyen szerepet játszhatnak az ókori nyelvek egy multikulturális társadalomban?
Bármely, a sajátunktól eltérő nyelv tanulmányozása, legyen az ókori vagy modern nyelv, megköveteli, hogy szembesüljünk a gondolkodás, vagy legalábbis a nyelv és az írás szervezésének a miénktől eltérő módjaival.
Már ez is arra nevel bennünket, hogy ne tekintsük magunkat „normálisnak”, másokat pedig „idegennek”. Ez a világra való nyitottság még erősebb az antik nyelvek esetében, amelyek a miénktől gyakran távol eső kultúrák kifejezői. A babiloni vagy a szanszkrit nyelvek tanulmányozása olyan társadalmakat fedez fel bennünk, amelyeknek van némi hasonlóságuk és sok különbségük velünk. Ha elmerülünk ezekben a gondolatrendszerekben, akkor jobban megismerjük önmagunkat, és ugyanakkor nem esünk abba a tévhitbe, hogy úgy érezzük, mi vagyunk az egyetlenek a Földön, térben és időben egyaránt.
Mik a legnagyobb kihívások egy ilyen projekt esetében?
A legnagyobb kihívás a tanulmányi központunk jellegéből fakad: az általános bizalmatlanság ellenére (kit érdekelne egy ókori arámi nyelvtanfolyam?) meg akarjuk mutatni, hogy sok ember számára ma is van értelme szabadidejét egy olyan tevékenységgel lekötni, amely nem könnyű, elkötelezettséget és türelmet igényel, és nem garantálja a karrierépítést. Egy olyan tevékenység, amely azonban lehetővé teszi, hogy az ember ápolja emberi természetét. 2018 óta folyamatosan növekszünk, és elértük, hogy évente ezerötszázan iratkoznak be tanfolyamainkra. Az Athena Nova a bizonyíték arra, hogy a közhiedelemmel ellentétben sokan egyáltalán nem mondtak le a „kultúrájukról”, vagyis, ahogy fentebb említettem, a képzelet és a személyes örömök intim teréről.
Fordította: #BibliaKultúra
Fabio Copani, a pisai egyetem ókori történelemből doktorált, az Athena Nova (https://www.athenanova.it/) alapítója, amely egy olyan tanulmányi központ, amely az ókori nyelvekről és civilizációkról szóló tanfolyamokat kínál vezető szakemberek által tartott, minden korosztályú érdeklődőknek. Ő maga ógörög szakos tanár, 2018 óta irányítja a központ tevékenységét, amelyben különböző európai egyetemek kutatói oktatnak.
További elmélyülésre:
Forrás:
