Az ékszerek szinte egyidősek az emberiséggel. Viselésük az ember különleges kognitív képességeiről tanúskodik. Sokáig úgy gondolták, hogy az első ékszereket a Homo sapiens készítette, de a legkorábbról ismert ékszereket a neandervölgyi emberek készítették: Spanyolország délkeleti partján (Cueva de los Aviones) kisebb tengeri kagylókból fúrt gyöngyöket; a horvátországi Krapinában pedig saskarmokat. Kenyában (Enkapune Ya Muto) strucctojásból nyert gyöngyökre bukkantak a kutatók, amelyek több mint 40.000 évesek. Hasonló korú a képen is látható, Szibéria egyik barlangjában talált zöld színű kőkarkötő és márványgyűrű is. Később az első európai emberek csontból, fogakból, növényi magvakból és bogyókból, valamint kövekből készítettek nyakláncot és medálokat.
Az első bibliai utalás az ékszerekre a Teremtés könyvében olvasható, amikor Izsák szolgája ezüst- és aranyékszereket ajándékoz Rebekának (Ter 24,53). Az Egyiptomból való kivonuláskor is ügyeltek arra, hogy magukkal vigyék saját és másoktól szerzett ezüst és arany ékszereket (Kiv 11,2). Amikor később adományokat gyűjtöttek a szent sátorra, ezek az ékszerek mind előkerültek (Kiv 35,22: („fülbevalók, gyűrűk, nyakláncok és mindenféle arany ékszer”). Különböző drágaköveket találunk a főpapi öltözeten is (Kiv 28,17–20: rubin, topáz és smaragd, karbunkulus, zafír és jáspis, opál, agát és ametiszt, krizolit, ónix és nefrit). Az Istennek való felajánlásba sokszor kerültek ékszerek is (Szám 31,50: arany ékszerek, bokaláncok és karperecek, gyűrűk, fülbevalók és nyakláncok).
Izajás könyvének egyik szakasza szépen árulkodik arról, hogy a Júdában élő nők adtak a külcsínyre (Iz 3,16–23):
„Sion leányai büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak, kényeskedve lépegetnek, és lábpereceikkel csilingelnek […] Az Úr azonban eltávolítja ékszereiket: a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat, a függőket, karpereceket és fátylakat, a fejdíszeket, lábláncokat, díszes öveket, az illatszeres szelencéket és a talizmánokat, a gyűrűket és orrpereceket, a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és tarsolyokat, a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és a vállkendőket.”
A férfiak feladata volt földíszíteni kedveseiket ékszerekkel, karperecekkel, lánncal, orrpereccel, fülbevalóval (vö. Ez 16,11–12).
Az ékszerek azonban nemcsak a nő ékesítésére szolgálhattak, amelyek jelezték társadalmi, gazdasági státuszát, hanem gonoszt távol tartó (apotropaikus) szerepük is lehetett.
Klikk a galériára:
Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Csípőd vonalai ékszerekhez hasonlóak, művészi kéz alkotásai.(Énekek éneke 7,1)
Klikk a videóra:
Forrás és további tájékozódásul:
Katharina Galor: Jewellery: The Archeological Evidence, in Catherine Hezser (ed.): The Oxford Handbook of Jewish Daily Life in Roman Palestine, Oxford University Press, Oxford, 2010, 393–402.
Philip J. King – Lawrence E. Stager: Life in Biblical Israel, Westminster John Knox, Louisville, 2001, 276–280.
Robin G. Branch: Jewelry, in Edwin M. Yamauchi – Marvin R. Wilson (eds.): Dictionary of Daily Life in Biblical & Post-Biblical Antiquity, Hendrickson, Peabody, 2017, 930–944.
Tziona Grossmark: Jewellery: The Literary Evidence, in Catherine Hezser (ed.): The Oxford Handbook of Jewish Daily Life in Roman Palestine, Oxford University Press, Oxford, 2010, 382–392.
A képek lelőhelyei: Philip J. King – Lawrence E. Stager: Life in Biblical Israel, i. m. 275–279.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
