Régészeti szempontból is termékeny a decemberi esőzés Izraelben. Bét-Seán ókori temetőjében két, a régióban is egyedülálló temetkezési mellszobrot hozott felszínre az esőzés.
Bét-Seán a mai Izrael egyik legnagyobb régészeti lelőhelye. A csiszoltkő-korszak végétől lakott település mindig is stratégiai fontosságú volt, mivel a Jordán-folyó völgye és a Jezréel-völgy csomópontjában fekszik. Így aki Jordániából és az ország belsejéből akart a tengerpart felé menni, vagy Jeruzsálemből tartott Galileába, annak át kellett haladnia a városon. Stratégiai fontossága miatt már III. Thotmesz is említi az egyiptomi szövegekben.
Az ókori Bét-Seán látképe
Az esőzések következtében felszínre került temetkezési mellszobrok a Kr. u. 3-4. századba kalauzolnak el bennünket. Az ókori temetőben sétáló hölgy csupán egy, talajból kikandikáló fejet vett észre, ám a terepre kiérkezett régészek egy másik mellszobrot is felszínre hoztak. Mindkét szobor súlya kb. 30 kg.
A szakértő szerint a mészkőből készült temetkezési mellszobrok Izrael földjének egy bizonyos részén fordultak elő, a 2-3. században tűntek fel és egészen a 4. századig faragtak ilyen szobrokat. Az akár férfi, női, gyerekeket is ábrázoló szobrok ruházata, hajviselete megfelel a kor és a régió stílusainak.
A korábban felfedezett szobrok mellett voltak görög, latin vagy héber/arámi feliratok is, amelyek elárulták az elhunyt korát és nevét. Ezekkel a szobrokkal azonban nem ez a helyzet. Annyit tudunk, hogy a 4. századi városban éltek zsidók, samaritánusok, rómaiak és keresztények. A Dekalógus ábrázolási tilalma (vö. Kiv 20,4) miatt azonban zsidók és samaritánusok nem jöhetnek szóba.
A temetkezési mellszobrokra eddig két városban bukkantak: Bét-Seánban és Sebastéban. A szobrok elemzése azt sugallja, hogy a környéken több kőfaragó műhely is volt, és a szobrok nem a klasszikus, hellenisztikus, hanem a keleti stílushoz igazodnak. A kutatók szerint a város alsóbb osztályának tagjai is átvették a szoboremelés szokását.
A híradás forrása: https://www.haaretz.com
