#BibliaKultúra

Bevezető gondolatok

A bibliai kronológiában közbülső időben járunk: az izraelita törzsfőnökök patriarchális államformája és a királyság közötti időben. A történetek szerint a törzsi csoportokat valamelyik kánaáni városállam fenyegette, de az egyes törzsek körében időről-időre akadt olyan férfiú, aki képes volt a nemzetsége(ke)t vagy éppen több törzset is összefogni és az ellenség elleni harcban felvonultatni. Karizmatikus vezetést látunk: nem intézmények biztosítják a kereteket, hanem Isten, aki időről-időre elhív férfiakat és nőket is a szabadításra. Bizony: nőket is.

A Bírák könyvében bátor férfiakat és bátor nőket látunk. A könyv hősei és hősnői visszavernek támadásokat, féken tartanak idegen uralkodókat, vagy legalábbis megkérdőjelezik hatalmukat. A nők is beállnak ebbe a sorba, így Debora is, aki kiérdemli az „Izrael anyja” címet: egyszerre próféta és bíró, akitől az izraeliták igazságszolgáltatást várnak, bár nem tudja Izraelt harcba vinni (de arra ott van Bárák).

Debora története

A Bibliában a Bírák könyvének negyedik és ötödik fejezete foglalkozik Deborával.

Debora Isszakár törzséből származik. Bírói hatalmát Efraim törzsének déli részén gyakorolja: ítéleteket hoz és mint prófétanő isteni útmutatásokat közöl. Így üzen Báráknak és megbízza, hogy vezesse az izraelita sereget. Bárák azt válaszolja a megkeresésre, hogy csak akkor vonul harcba, ha Debora is vele tart. Debora elmegy vele, de ennek egyik következménye, hogy nem Báráké lesz a dicsőség, mert az Úr női kézre adja az ellenséges Sziszerát: Jáél fog „szöget ütni a fejébe”.

A történet folytatásaként Isten pánikba kergeti az ellenséges kánaánitákat. A Kisón patak áradása is akadályozta a harci szekereket és arra kényszerítette az ellenséges Sziszerát, hogy elhagyja kocsiját. A győzelem után – akárcsak a választott nép vörös-tengeri átkelését követően – olvashatunk egy győzelmi éneket, amit sokan a Biblia legősibb részei között tartanak számon.

A szöveggel szemközti világ: mi és Debora

Debora alakjában nem csak egy bírót, egy prófétát tár elénk a Biblia, hanem egy olyan nőt, aki átveszi egy hadsereg vezetésének feladatát, amikor a nép veszélyben van és amikor a hadsereg férfi vezetője is kudarcot vall egyedül. Végső soron ő ad Báráknak erőt és biztonságérzetet. Milyen ismerős helyzet ez a mai világban is, hiszen sok nő vállal felelős vezető beosztást. De vajon mi a női vezetők titka, máshogy irányít egy férfi, mint egy nő?

A kérdés igazából nem az, hogy ki tud jobban vezetni, hanem, hogy hogyan teszik azt. A férfi vezető egy ideált követ, egy célt akar jól megvalósítani, minden döntése ezt szolgálja. A nőnek viszont fontos, hogy rendbe legyenek a körülötte lévő viszonyok, mert tudja, hogy csak így tudja elérni a célját. Fontos számára a „vállalati kultúra”, amely a sikert nem megcélozza, hanem felnő hozzá.

Milyen tulajdonságait ismerjük meg Deborának? Kezdeményező, nem panaszkodik, hanem megragadja a probléma gyökerét és bátran szembenéz azzal, előre tekintő. Őszinte is, mert megmondja Báráknak, hogy a győzelem dicsősége nem őt fogja illetni, hanem egy nőt, aki egy csellel Sziszera vesztét fogja okozni.

Látnunk kell, hogy a jó női vezető nemcsak erővel uralkodik, hanem fondorlatot is használ, amihez szükséges, hogy ügyesen a dolgok mögé lásson, érezze, mi a jó megoldás. Tudja, mikor kell cselekedni, és mikor bölcsebb várni. Az okosság és a megérzés elengedhetetlen kellékek.

A nők nem csak a gazdaság, a tudomány vagy a politika terén válhatnak vezetővé, hanem a családi élet szintjén is, betölthetik a családban a vezető szerepét. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy Bárák vezeti a csapatokat, ahogy manapság sokszor azt látjuk, hogy a férfi keresi meg a pénzt, talán ő tervezi meg azt is, hogy milyen legyen a ház, de a lényegi dolgokat mégis a nő hozza magával: ő neveli a gyerekeket, ő rendezi be a házat, de nem egymás ellen hatnak, együtt kormányoznak. Ezért fontos mindkettőjük lénye. A nő segíti kibontakoztatni a férfi erősségeit.

Vannak persze férfiak, akik kifogásolják a nő domináns viselkedést, nem látják, hogy sokszor a helyzet kényszeríti rá őket erre a viselkedésre. Elképzelhető, hogy az ilyen típusú férfiak azt viszik tovább, amit gyerekkorukban megtapasztaltak, hogy az édesanyjuk határozta meg, mit tegyenek, és felnőttként éppen ezt a tulajdonságot hívják elő a partnerükből is. Minden nőnek egyenlően erős partnerre van szüksége, hogy jól vezethessen. Báráknak is Debora oldalán kell lennie, nem pedig mögötte kullognia. Ebben áll a „bírói szerepének” szabad választása: nem belekényszeríteni kell a nőt ebbe a szerepbe, hanem előhívni belőle. Debora sem állt kész helyzet előtt, végig a történetben kettejük teljesítményét látjuk kibontakozni, amely végül sikerhez vezet.

Debora jó példa arra is, hogy a nők miként kezeljék a férfiak félelmeit. Debora komolyan vette Bárák félelmeit, de nem tartotta gyengének emiatt, ezért bizalommal el tudta mondani, mi bántja. Nem mondja meg, mit csináljon, inkább visszaadja az önmagába vetett hitét, hogy férfiként tudjon cselekedni. Mennyi példát ismerünk az életünkből, a környezetünkből, a családunkból, amikor a családfő elgyengül egy munkahely elvesztése vagy egy tragédia miatt és egyedül a nő az, aki tartja az egész családban a lelket, aki segít a megküzdésben, aki visszaadja az elvesztett erőt!

Biblikus reflexió 

A szakemberek egy-egy bibliai könyv keletkezése esetén mindig hosszú előállási folyamattal számolnak. Az írásbeliség elterjedése után a Bírák könyvének első változatát a Kr. e. 8. században készíthette el egy izraelita szerző, amit aztán más szerkesztők tovább dolgoztak és a törzsi elbeszéléseket kibővítették egész Izraelt érintő narratívákká. A Bírák könyvének végső formáját a fogság utáni időszakban kapta: nemcsak visszatekintés a történelmi múltra, hanem a szabadító alakokban egyszersmind az elbukott királyság legjobb alternatíváját látták.

Egy amerikai biblikus, Peter Craigie a Bír 5,20 verse kapcsán („az égbolt Sziszerával hadba lépő csillagai”) Debora történetét összehasonlítja az Anat istennőről szóló ugariti szövegekkel. 

Craigie felvetése, hogy Debora portréját – apologetikus céllal – Anat istennő alakja inspirálhatta. Lényeges különbség, hogy a bibliai elbeszélő számára a kánaánita népek erőszakos istennőjének tulajdonított erő semmiség: ezzel még egy héber nő is rendelkezhet.

Egyesek Deborában a nomád arab törzsekből ismert kahin (vagy kahina) alakját látják, aki egy megszentelt helyen igazságot szolgáltató bíró, mágus és jövendőmondó, aki énekkel tüzeli fel csatára a harcosokat.

Hatástörténet: ókeresztény kor

A keresztény ókor egyházi írói furcsán tekintettek Deborára: nehezen békültek ki azzal, hogy nő létére hatalmi pozíciót töltött be, élen járt az igazságszolgáltatásban és prófétaként lépett fel. Azt ugyan elismerték, hogy hősies erővel rendelkezett, de csupán azért, mert korának férfiai képtelenek voltak feladatuk betöltésére. Deborát nem is húsvér személynek látták, hanem valamilyen elvont vallási valóság (például: a prófétaság) megtestesítőjének, ősmintájának. Történtét is allegorikusan közelítették meg: megvívott csatáját a hit küzdelmének, győzelmét az egyház diadalának tekintették. A Milánóban működő szent Ambrus szerint a Deborához kapcsolódó elbeszélés arról akarja meggyőzni olvasóját, hogy a nőket – bár a „gyengébbik” nemhez sorolják –, nem szabad visszatartani a hősiességtől, hiszen nem a nemük, hanem a bátorságuk teszi őket erőssé.

Hatástörténet: rabbinikus zsidóság

A rabbik önteltsége miatt kritizálják Debórát, mert hívatta Bárákot, nem pedig ő járult elé, továbbá, mert azt állította, hogy Izrael anyjaként lépett fel (vö. Bír 5,7). Szerintük ezért érdemelte ki a nem éppen hízelgő "méhecske" (דְּבוֹרָה) nevet. Azt is mondják, hogy miközben énekelt, a prófétai lélek eltávozott tőle. Mindenesetre a Zohár szerzői felismerték, hogy Hanna mellett (vö. 1Sám 2,1–10) ő a másik nő, akinek Istent magasztaló énekét feljegyzi az Írás, ami nem hasonlítható azokhoz a dicséretekhez, amiket férfiak írtak. 

Folytatásos sorozatunk következő része Eszter, a királynő.

Forrás és további tájékozódásul:

Linda Jarosch – Anselm Grün: Königin und wilde Frau. Lebe, was du bist!, Vier-Türme-Verlag, Münsterschwarzach, 2004, 13–24.

Naftali Kraus: Nők a Bibliában és a Talmudban, PolgArt, Budapest, 2005, 72–79.

Joy A. Schroeder: Deborah’s Daughters. Gender Politics and Biblical Interpretation, Oxford University Press, Oxford, 2014.

Ficsor Gábor Andor: Történelem és költészet: Debóra énekének magyarázata, KGRE HTK Bibliai és Judaisztikai Kutatóintézete, Budapest, 1999.