Mennyiben járulhat hozzá a bibliai szövegkritika a korai kereszténység társadalomtörténetének tanulmányozásához? Kiknek állt érdekében, hogy elhallgassa a nők kiemelkedő szerepét a korai kereszténységben? Elizabeth Schrader alig észrevehető másolói változtatásokra mutat rá.
Elizabeth Schrader, aki a napokban védte meg doktori értekezését, a negyedik evangélium egyik legősibb, görög szövegtanújának (P66) digitális képét vizsgálva érdekes felismerésre jutott. Úgy látta, hogy a másoló a János evangélium 11–12. fejezetében a Mária szót megváltoztatta: a névben szereplő iótát (ι) ugyanis kikaparta, majd thétává (θ) alakította, és így a nevet Mártává alakította. Egy későbbi versben a nő nevét pedig „a nővérek” szóval helyettesítette. A 11. fejezet egyes verseiben ez a változtatás öt helyet érint. Ennek következtében a történet kibővült: Márta új szereplőként került be történetbe, és egyes versekben az egyetlen néven nevezett női alakból két névtelen női figura született.
A kutatónő szerint az alig észrevehető változtatás Mária Magdolna ellentmondásos alakjának szándékos háttérbe szorítására utal. Mária Magdolna Jézus tanítványa volt, tanúja a názáreti tanító halálának, temetésének és feltámadásának.
A P66 jól mutatja a μαριας és a μαρθας szavak korrekcióját a Jn 11,1 versében (piros körben).
Jól látszik a törlés (μαρια) és a korrekció (μαρθα) a Jn 11,3 versben.
Schrader egy korábbi tanulmányában amellett érvel, hogy a negyedik evangélium szövegén elég korán, a 2. században változtattak, ezt tanúsítja az a 12. századi kézirat is, amely a Duke Egyetem Rubenstein Könyvtárában található, ahol a Mária nevet Mártáéval helyettesítették (vö. Jn 11,21). Mártát a Lukács-evangéliumból ismerjük: egy alkalommal házába fogadta a Jeruzsálembe tartó Jézust.
Ha Lázár Mária nevű nővére Mária Magdolna volt, akkor ő a negyedik evangéliumban egy óriási tekintélyi figura. De ha Márta is belekerül ebbe a történetbe, akkor Lázár Mária nevű lánytestvére már nem Mária Magdolna, hanem egy másik Mária a Lukács evangélium 10. fejezetéből.
Az biztos, hogy a negyedik evangélium kiemelkedő szerepet szán Mária Magdolnának, ám ezt egy későbbi másoló máshogy gondolta, neki talán az ő alakja túl sok volt, de éppenséggel az is lehet, hogy harmonizálási szándék állt a későbbi szöveghagyományozást meghatározó változtatás mögött.
Az is érdekes, hogy a második században élő Tertullianus egyházi író szerint azt történetben szereplő hitvalló szavakat (Jn 11,27: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.”) nem Márta mondta, hanem Mária.
A szöveg legkorábbi változata Mária Magdolnának kedvez. A másolóknak problémájuk lehetett egy ilyen erős nővel.
A fontos és kérdéseket is felvető szövegváltozat bekerülhet a Nestle-Aland kiadású görög nyelvű Újszövetség szövegkritikai apparátusba is.
Antifeminista tendenciák a szöveghagyományozásban?
Schrader meglátását magunk mögött hagyva azt kell mondanunk, hogy bizony az Újszövetség szöveghagyományozása kapcsán egyes szövegváltozatok a korai kereszténység tanulmányozásához nagy segítséget nyújthatnak.
Bruce Metzger és Bart Ehrmann például rámutat arra, hogy a Béza-kódex másolója Lukács írásaiban a szövegvariánsaival háttérbe szorította a nőket.
- Az ApCsel 17,4-ben a tesszaloniki megtérők nála nem „előkelő asszonyok”, hanem „előkelő férfiak feleségei”.
- A szerző máshol is csökkenti a nők jelentőségét: utalásokat szúr be az asszonyok fiúgyermekeire (1,14)
- vagy a tekintélyes férfiakra (17,12),
- nem említi Damariszt (17,34).
- A „nők és a férfiak” szófordulat sorrendjét minden esetben megcseréli, előre helyezve a férfiakat, így tesz például Priscilla és Akvila említésekor is.
A biblikusok egyenesen nőellenes tendenciáról beszélnek.
Forrás és további tájékozódásul:
Elizabeth Schrader: Was Martha of Bethany Added to the Fourth Gospel in the Second Century?, Harvard Theological Review 110 (2017/3) 360–392.
Bolyki János (szerk.): Az Apostolok cselekedetei a D-kódexben. Szöveg és tanulmányok, KGRE HTK, Budapest, 1995.
Bruce M. Metzger – Bart D. Ehrman: Az Újszövetség szövege. Hagyományozás – szövegromlás – helyreállítás, Harmat, Budapest, 2008, 322–323.
Ernest C. Colwell: Method in Evaluating Scribal Habits: A Study of P45, P66, P75, in Uő: Studies in Methodology in Textual Criticism of the New Testament, Brill, Leiden, 1969, 106–124.
James R. Royse: Scribal Habits in Early Greek New Testament Papyri, Brill, Leiden, 2008.
A papiruszok képei a http://thetextualmechanic.blogspot.com oldalról valók.
