#BibliaKultúra

A Második Törvénykönyv 16:20 előírja:

„Az igazságosságra és csakis az igazságosságra törekedj!”

A héberben az igazságosságra használt kifejezésnek, a cedeknek (צדק) ugyanaz a gyöke, mint az „igaz mivoltra” használatos szónak és ugyanez a gyöke annak a kifejezésnek is, amit általában „jótékony adománynak” fordítunk. A zsidó hagyomány szempontjából a másokról való gondoskodás igazságosság kérdése, ez az igazságosság pedig nem ismeri sem az osztályok közötti, sem a nemek közötti megkülönböztetést, sem pedig az etnikai különbségeket. A Második Törvénykönyv 27:19 előírja, hogy az idegennek, az árvának és az özvegynek biztosítani kell az igazságos bánásmódot, mert az igazságos társadalmat annak alapján ítélik meg, hogy az miként foglalkozik legsebezhetőbb tagjaival. Izrael ismeri ezt, mivel a törvénykönyv a saját tapasztalataira épül: „Szeressétek hát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban!” (Második Törvénykönyv 10:19; vö. Leviták könyve 19:34).

az igazságos társadalmat annak alapján ítélik meg, hogy az miként foglalkozik legsebezhetőbb tagjaival

A hegyi beszédben Jézus utasítja tanítványait: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Szemet szemért, fogat fogért.« Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is!” (Máté evangéliuma 5:38–39). Ezek a versek képezik annak az általános keresztény vélekedésnek az alapját, hogy a judaizmus a könyörtelen, büntető igazságosságot tanítja, míg Jézus a könyörületet és a helyreállító igazságszolgáltatást mozdítja elő. Ez a vélekedés téves. A zsidók nem vágják le a végtagokat, mint a keresztények, még akkor sem, ha Jézus azt is mondja, hogy „Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le!” (Márk evangéliuma 9:45).

A zsidó hagyományban a „tálió” (megtorlás) törvénye vagy a bűncselekményhez illeszkedő büntetés-végrehajtás (Kivonulás könyve 21:24; Leviták könyve 24:20; Második Törvénykönyv 19:21) nem a fizikai megcsonkítást akarja legitimálni, sokkal inkább egy jogi alapelv. A Tórában való elhelyezése a fizikai sérülés két általános megközelítését vitatja. Az első, amely az i. e. 18. századi babiloni Hammurapi törvénykönyvében található, az anyagi károkat a társadalmi osztályok szerint értékeli: a büntetés attól függ, hogy a bűncselekményt elkövető fél nemes volt-e, közember vagy rabszolga. Mivel a Teremtés könyve azt tanítja, hogy minden ember istenképmású és Istenhez hasonló, a zsidó törvény egyenlő védelmet követel. A második a Teremtés könyv 4,24 versére utal és a fokozódó erőszakra vonatkozik. Az ilyen jellegű megtorlást a törvénykönyv megakadályozza.

A Biblia egyetlen izraelitát sem ábrázolt úgy, hogy az a szemet szemért megtorlást követelte volna, a posztbiblikus zsidó törvénykönyvek pedig egyenesen tiltják. A zsidók felismerték, hogy az igazságosság irgalom nélkül elfogadhatatlan, de a könyörület igazságosság nélkül éppúgy elfogadhatatlan. Ezért kidolgoztak egy olyan rendszert, amellyel az áldozatok kártérítést kapnak a testi sértésért. A Misna például kijelenti (Bává Qámmá 8:1):

„Aki megsebesíti embertársát, az öt vádpont alapján köteles kártérítést fizetni: (1) sérülés, (2) fájdalom, (3) orvosi költségek, (4) bevételtől való elesés (szó szerint: időveszteség), és (5) megaláztatás.”

Ez előrelépés a római Tizenkét táblás törvényhez képest, amely kimondja (7. tábla, 2. törvény): „Ha az egyik ember eltöri a másik végtagját, az áldozat ugyanazt a sérülést okozhatja a bűnelkövetőnek, de csak akkor, ha nem születik megállapodás.”

A későbbi rabbinikus magyarázók kifejtik, hogy a Biblia értelmében, miért pénzbeli térítést követel meg és nem testi sértést: „Előfordulhat olyan eset, amikor egy vak ember okozza egy másik embernek szeme világa elvesztését, vagy egy levágott végtagú ember vágja le embertársa végtagját, vagy egy béna ember okoz másiknak megbénulást. Ebben az esetben hogyan tudom beteljesíteni a »szemet szemért« szó szerint, amikor már hiányzik az a végtag, amin sérülést kell okozni?”

Jézus igazából nem a testi sértésekkel foglalkozik, hanem témát vált. Az arcul ütés nem ugyanaz, mint a szem elvesztése. Jó zsidó módjára tanít a fokozódó erőszak ellen, mert egy pofon ökölcsapáshoz vezethet, ami még nagyobb sérülést okozna.

Az igazságosságra való törekvés arra vezet, hogy az illető igaz ember legyen. Igaz embernek lenni azt jelenti, hogy valaki az igazságosságra törekszik. Az igazságosság pedig a zsidó hagyományban azt jelenti, hogy mindenkire úgy tekintek, hogy ő Isten gyermeke, az ő képmására alkotott lény. Ezért hangsúlyozza Mikeás próféta: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy cselekedj igazságosan, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (6,8).

Forrás:

Amy-Jill Levine: Stessa radice di rettitudine e carità, Donne Chiesa Mondo 80 (2019/6) 21–22.

A Special Thanks To Amy-Jill Levine! 

Köszönetünket fejezzük ki a szerzőnek, Amy-Jill Levine professzor asszonynak, illetve a Donne Chiesa Mondo főszerkesztőjének, Rita Pincinek, akik nagylelkűen hozzájárultak az írás blogunkon való megjelenéséhez. Egy másik bejegyzésünkben Amy-Jill Levine arról beszél, hogy mit jelent számára, hogy zsidó kutatóként tanulmányozza az Újszövetséget, miért tartja fontosnak és mit tanult belőle.