#BibliaKultúra

Miért dönthettek úgy emberek az évszázadok során, számtalan kultúrában, hogy tetováltatják testüket?

Az embereket mindig is foglalkoztatta testük „festővászna”. A testi megjelenés megváltoztatásának számos módja közül az egyik éppen a test megjelölése. Már az ókor legelején, még az írásbeliség megjelenése előtt az emberek világszerte tetoválással ruházták fel testüket, hogy széles körűen közvetítsenek kulturális információkat:

• jelezzenek vallási hiedelmeket,
• különleges csoporthoz való tartozást vagy
• mágikus hatalmakat.

A tetoválások a szimbólumteremtés leghatékonyabb eszközei, ennyiben fontos gondolatokat jelenítenek meg. Mint általában a szimbólumok, a tetovált szimbólumok is egy komplex asszociációs sorozatot képviselhetnek, amelyek felfedhetik, de éppen el is rejthetik a jelentést. Az efféle szimbólumok rejtett vagy elvont jelentésének értelmezése egy állandó kommunikációs folyamat a tetovált személy(ek) és a kulturális csoport többi tagjai között.

Milyen gondolatok kísérték a test megjelölésének gyakorlatát az ókori társadalmakban?

Mezopotámiában a Kr. előtti második és első évezredben szokásban volt a billoggal, bőrbe történő égetés, amellyel az állatoknál, például a szarvasmarháknál a tulajdont jelölték; de embereket is megjelöltek, hogy jelezzék: melyik úrhoz (gazdához) tartoznak, vagy éppen melyik istenségnek a szolgálában állnak. Néhány jelet, amiket tetoválásoknak minősíthetünk, tűvel vagy késekkel metszettek. Egyes esetekben a rabszolgákat, hogy tudják róluk, hogy szökevények, egy további, állandó jelöléssel látták el: jól láthatóan az arcukra írták, hogy ő egy szökevény és el kell fogni. Más esetekben a gyermekrabszolgákat jelölték meg uruk vagy úrnőjük nevével, hogy megakadályozzák szökésüket vagy törvénytelen elrablásukat.

Egy másik elterjedt gyakorlat a templomi szolgák megjelölése volt az istenség szimbólumával. Az újbabiloni és perzsa időszakban (a Kr. e. első évezredben) például a templomi tisztviselők egy osztálya, akik egy meghatározott istenségség szolgálatára szentelték magukat, férfiak és nők egyaránt, tetoválásokat viseltek az istenség szimbólumával, amely jelezte, hogy különleges kapcsolatuk van patrónus-istenségükkel. A csillag például Istár istennőt jelenítette meg. Ezek a tisztviselők nem a szokásos értelemben vett rabszolgák voltak, hanem egy tiszteletben tartott, saját tulajdonjoggal rendelkező osztály volt.

Kiknek volt még tetoválásuk?

Az ókori Egyiptomban, ahonnan a tetoválás legkorábbi bizonyítékai származnak, úgy tűnik, hogy szinte kizárólag csak a nőknek volt, főleg a vendéglátók és kultikus személyzet körében. A régészek már a Kr. e. negyedik évezredből származó olyan női figurákra bukkantak, amelyeknek testét különböző minták (csíkok, geometriai alakzatok és állatok) díszítették.

A tetoválás gyakorlatának első bizonyítékát a Kr. e. második évezred elején találták három, királyi sírokban elhelyezett múmián. Az egyik, Amunet, Hathor (a szerelem istenének) papnője, aki a „Király kedvence” állandó jelzőt is viselte, pontokkal és kötőjelekkel tetoválta a karját, a combját és az alhasát.

A két másik múmiát – nevük ismeretlen, de ruhájuk alapján táncosok lehettek – gyémánt mintás tetoválás volt a karjukon és a mellükön, valamint sebhely- (forradás-) jelek az alhasukon.

Az egyiptológusok ezeket a tetovált nőket általában „prostituáltaknak” tartják vagy legalább is az alacsony státuszú vendéglátósok kategóriába sorolják, mivel előkelő származású tetovált nőkről nincs tudomásunk. Az a tény azonban, hogy a tetovált múmiákat az elithez tartozó sírokban fedezték fel, azt jelzi, hogy ezek a nők társadalmilag nem voltak alacsony státuszúak. Némelyikük királyi és magas rangú tisztviselők ágyasai lehettek, vagy táncosként, zenészként dolgozhattak a palotában.

A nők voltak tehát az elsők, akiknek tetoválásuk volt a régióban?

Nem mindenhol. Líbiában a tetoválás gyakoribb volt a férfiak körében. Egy I. Széthi fáraó (Kr. e. 13. sz. elején) sírjából származó festmény a líbiai vezető férfiakat úgy ábrázolja, mint akiknek lábain és karjain különféle minták vannak, közöttük egy téglalap antennaszerű végződésekkel, amely Néithnek, a líbiai-egyiptomi teremtés istennőjének a szimbóluma. Néith – a nap szűz anyja – tetovált attribútumainak viselése azt jelezte, hogy illető az istennő híve és számít az istennő védelmére.

Mit tudunk az izraeliták tetoválásairól?

Számos bibliai szöveg tartalmaz utalásokat a testjelölésekre, amelyeket tetoválásként vagy billogként minősíthetünk. A Leviták könyvében csak egyetlen törtvény tiltja a tetoválás jellegű testjelölést. Az összes többi bibliai utalás a tetoválást pozitív fényben tünteti fel.

A tetoválás milyen pozitív példáit látjuk a Bibliában?

A Teremtés könyve 4,15-ben a következőket olvassuk: „Az Úr jelet (héberül ’ôt) tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje.” Ez az állandó jelzés, tetoválás vagy billog mentette meg Kaint a bosszúállóktól és más, veszélyt jelentő emberektől.

Az Izajás 44,5-ben a próféta hangsúlyozza Isten szövetségi hűségét Jákob/Izrael iránt, illetve az emberek hűségét Jahve iránt Jeruzsálem pusztulása és a babiloni fogság után. A próféta elmagyarázza, hogy az egyik módja, hogy a hívek bizonyítsák Isten iránti hűségüket az, hogy a kezükre írják: lyhwh, vagyis: Jahvéhoz tartoznak.

Később az Izajás 49,14–16 versekben a próféta a júdeaiaknak, hogy Isten semmiképpen sem hagyja el őket. Bizonyítékul azt mondja, hogy Isten tenyerébe „véste” őket, amely az újjáépített Jeruzsálem szimbóluma, és egyaránt jelöli a városlakókat és a várost. Így igazolja Izrael és Isten örök szövetségét. Ez a vésés egy fontos jele Isten állandóságának és a száműzetésben élő nép restaurációs reményének.

Az Ezekiel 9,4 versében a próféta előre látja Jeruzsálem lerombolását. Hat Istentől kinevezett embert lát, aki a városban élő bűnös júdeaiak haláláért felelősek. Az egyiknek azt mondja, hogy minden igaz ember homlokát jelölje meg egy tavval, vagyis egy x-szel. Akik így meg vannak jelölve, azok megmenekülnek a vérengzéstől. Itt a test megjelölése/tetoválása különbözteti meg az egyéneket a nagyobb csoporttól, hogy isteni védelemben részesüljenek. Végső soron a megjelölés ugyanazokat a célokat szolgálta, mint Kain jele és az Egyiptomban élő izraeliták ajtófélfáin a véres jel az utolsó csapásnál. Sőt, mivel az ókori Izraelben a tav betű a tulajdont jelölte, egy istenséghez való kapcsolódást, és/vagy kiterjesztve jelölhetett vallási tisztséget, ezek a „Jahvéhoz tartozó” személyek úgy jellemezhetők, mint akik különleges kapcsolatban állnak Istennel.

Elképzelhető, hogy ezek a tetoválásra vonatkozó bibliai hivatkozások pusztán irodalmi eszközök, de még így is csak olyan közönség érthette ezeket a bibliai verseket, akik ismerték a tényleg gyakorlatokat.

A tetoválás egyetlen negatív szemlélet a Leviták könyvében jelenik meg (19,28):

Ne vagdossátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást.

Hogyan kell érteni ezt a tetoválás elleni tilalmat, amely ellentmondásban áll az Ön által hivatkozott bibliai utalásokkal?

Meg kell vizsgálnunk a tilalom paramétereit. Mivel a tetoválás minden más bibliai példája az egyént vagy egy csoportot úgy jelölt meg, mint akik Isten tisztelői vagy, mint akik az ő védelme alatt állnak, a Leviták könyvében olvasható tilalom valószínűleg csak bizonyos típusú jelölésekre vonatkozott, amelyek az idegen kultuszokra emlékeztettek. A Biblia törvénykezési anyaga egyértelművé teszi, hogy az izraeliták istentisztelete kizárólag Jahvére korlátozódik. Más istenségek képeit vagy akár szimbólumai sem szabad megtűrni. Ezért a tetoválásokat, amelyek egy másik istenség iránti tiszteletre utaltak, legalább is az olyan konzervatív Jahve-hívők, mint például a papok, akik a Leviták könyvében a Szentség törvényét írták, megtiltották.

Meglepő az is, hogy a tetoválás pozitív bibliai példái mind a száműzetés körülményeire vonatkoznak. Lehetséges, hogy az ilyen szélsőséges körülmények különleges azonosítási jeleket és hűségjelzéseket igényeltek, hogy az idegen földön szétszórt izraelitákat biztosítsák Isten védelméről. Miután azonban visszatértek Izrael földjére, ezt a szokás pogány szokásként elutasították a vallási törvényt szabályzó hatalmak.

Miközben a kutatók továbbra is igyekeznek, hogy megértsék azt az összetett helyzetet, ami a tetoválás körül forog az ókori Közel-Keleten, addig a modern zsidók viaskodnak a Leviták könyvében olvasható tilalommal.

Forrás:

Reform Judaism Magazine

Fordította: #BibliaKultúra

A képek forrása: silveranttattoo.com, media.swncdn.com, i.pinimg.com

A szerzőről:

Nili S. Fox biblikus professzor a Hebrew Union College zsidó vallásintézetben, valamint a bibliai világ ruházkodásáról és öltözködéséről szóló számos tanulmány szerzője.