Egyik írásában Joy A. Schroeder arról vall, hogy mit tanult a kávézókban azoktól a középkori, latin nyelvű bibliamagyarázóktól, akinek a műveit éppen fordította.
Joy A. Schroeder a 2010-es évek óta szabadidejének nagy részét kávézókban töltötte, a digitális technikai vívmányoknak köszönhetően ugyanis online konzultálhatott latin nyelvű forrásszövegekkel, szótárakkal – és kávés csészével a kezében nekiláthatott meditatív, fordítói munkájának. A Teremtés és Jeremiás könyvéhez készült antológiája a Bible in Medieval Tradition sorozatban jelent meg újrafordított középkori bibliakommentárokat adni a kortárs olvasók kezébe.
A Teremtés könyvéhez írt latin nyelvű kommentárok fordításgyűjteménye a 9–15. századból, hat férfitól és egy nőtől (Bingeni Hildegárd látnok apácától) válogat.
A bibliai értelmezés sokféle megközelítését képviselik, megfigyeléseik között pedig vannak éleslátó, furfangos, jámbor, rigolyás, nagy tudásról tanúskodó, nyugtalanító és megalapozott kijelentések is.
Szentviktori András (1110–1175) angol-normann apát egyike volt azoknak „fehér hollóknak”, akik jól ismerték a héber nyelvet, így tisztázhatta azokat a részleteket, ahol Jeromos latin bibliafordítása zavaró volt. Bátran szembe szállt azokkal az írásmagyarózókkal, akikről úgy érezte, hogy tévednek és kijelentette, hogy „csak egy idióta” értelmezheti ilyen furcsán a szöveget. Kifigurázta azokat, akik túlságosan szó szerint próbálták értelmezni a Vulgata latin szövegét. Egy helyen például Jeromos fordításában azt olvashatjuk, hogy Rebeka családja megmosta volna a tevék lábát is (Ter 34,22: lavandos pedes camelorum). Szerzőnk elmagyarázza, hogy a héber szöveg azt akarja mondani, hogy a szolga és kíséretének lábát mosták meg, hiszen semmi értelme nem lett volna megmosni a tevék patáit!
Auxerre-i Remig, francia szerzetes, nyelvtudós és teológus. A Karoling korban élt szerző például azon is töprengett, hogy milyen volt a világ, mielőtt a föld elválasztatott a vizektől. Úgy képzelte, hogy az ősi teremtés hasonlatos volt az óceán homokos fenekéhez vagy a folyók torkolatainál található iszapos vízhez. Megkérdőjelezte a kukacok és férgek létét az Édenkertben, hiszen némelyikük holttestekkel és romlásnak indult testekkel táplálkoztak – de még jóval a halál megjelenése előtt. De akkor mit ettek?
Bingeni Hildegárd pedig arra kereste a választ, hogy az Ábrahámot felkereső, nála vendégeskedő angyalok gyomra hogyan dolgozta fel az ételt másképpen, mint az emberek. Arra is magyarázatot ad, hogy miért kérte Ábrahám és Jákob az egyes embereket arra, hogy az esküt, kezüket a pátriárka combjai közé téve tegyenek.
Lyrai Miklós ferences szerzetes, a nagy zsidó írásmagyarázó, Rási szövegmagyarázatának ismeretéről tanúskodik. Kiemeli, hogy például József úgy tett, mintha ezüst serlegét jóslásra használta volna, amikor a tizenegy testvért születési sorrendben ültette le, és harangként csendítette meg a serlegét, valahányszor leültette egyiküket (Ter 43,33; 44,5). József úgy tett, mintha természetfölötti ismereteket szerezne ezüstpoharából.
Megkocogtatta a serlegét: »Ruben, Simon, Lévi, Júda, Iszáhár és Zebulon, ְakik ugyanannak az anyának a fiai vagytok, üljetek ebben a sorrendben, mert ez születéstek sorrendje.« Így tett mindnyájukkal. Amikor Benjaminhoz ért, így szólt: »Neki itt nincs anyja [ti. anyja halála utána nélküle nevelkedett], és nekem sincs anyám, üljön akkor ide mellém.«
Vannak azonban furcsa és gyűlölködésről tanúskodő kommentárok is. Joy A. Schroeder sokat töprengett azon, hogy adjon-e teret válogatásában antiszemita gondolatoknak. Végül azonban arra jutott, hogy szemléltetni kell, hogy mennyire mélyen beágyazódott a zsidóellensség a középkori keresztény gondolkodás számos területébe.
Rupert von Deutz, bencés szerzetes, skolasztikus teológus (1075–1129) az allegóriát használja ugródeszkául nézete kifejtéséhez. A Noé bárkából kiküldött hollóról elmélkedve számára nyilvánvaló, hogy a holló az özönvízba fulladt állatok tetemeivel táplálkozott. Számára a holló azokat a zsidókat jelképezi, akiket kivetett a pátriárkák és a próféták gyülekezete, most pedig a szabadban vándorolnak.
„Miközben szájtátva állnak a régi áldozatok tetemeinél, üres bőbeszédűséggel büszkélkednek ősi atyáik testi származásával.”
Joy A. Schroeder arra is rádöbbent, hogy a középkori kommentátorok gyakran ugyanazokhoz a részekhez vonzódtak, amelyek felkeltették a modern kutatók figyelmét is. Észrevették például, hogy
- a Ter 5. és 11. fejezete nemzetséglistáinak némileg eltérő mintázata van;
- a teremtéstörténet (Ter 1) és az özönvíz-történet (Ter 6–9) stilisztikai részletei azonos (papi) szerzőségről árulkodnak;
- Jákob nemzetségtáblája (Ter 46) nem teljesen egyezik meg a későbbi, vonatkozó nemzetségtáblákkal (1Krón 7–8).
A szerzőt talán az döbbentette meg a legjobban, hogy az, amit a középkori kommentátorok „szó szerinti” bibliaértelmezésnek neveztek, némileg eltér attól, amit most szó szerinti vagy literális értelmezés alatt értünk.
A »szó szerint« vagy »betű szerint« (ad litteram) olvasó középkori ember többek között arra törekedett, hogy megértse a szerzői szándékot és azt, hogy a szöveg mit jelent történelmi összefüggéseiben. Ez azt jelentheti, hogy az esemény vagy a párbeszéd nem pontosan úgy történt, ahogy a Biblia beszámol róla. […] A középkori ember számára a szó szerinti értelmezés nagy rugalmasságról tett tanúbizonyságot.
Joy A. Schroeder azzal zárja reflexióját, hogy a középkori bibliamagyarázóknál is azt látja, amit a 21. századi bibliaértelmzőknél: mindannyian küzdenek (küzdünk) az ókori szövegek jelentésével és használják (használjuk) a rendelkezésre álló eszközöket. Mindannyian ki vannak (vagyunk) téve előítéleteknek: a vakfoltok ugyanis nemcsak a középkori embereket, de a ma élő embereket is korlátozhatják.
Megfigyeltem azt is, hogy legjobb esetben a biblikusok – akár középkori, akár modern biblikus szakemberek – csodálatra méltó szorgalomról, gondos kutatásról, kreatívitásról és bölcsességről tettek tanúbizonyságot az írásértelmezés méltó feladata során.
Ian Boxall biblikus professzor szerint a patrisztikus és középkori írásmagyarázók sokkal gazdagabb szentírási „emlékezetbankkal” rendelkeztek, mint a legtöbb kortárs írásmagyarázó, és ez a gazdag szellemi háttér összetett bibliai kapcsolódások megfontolására késztette őket. Sokat tanulhatunk, ha fellépünk a középkori kommentátorok vállára – messzebbre láthatunk…
Forrás és további tájékozódásul:
The Book of Genesis, Wm. B. Eerdmans Publishing Co, 2015.
A felhasznált képek forrásai:
eerdmans.com; i.pinimg.com; images.unsplash.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
