Israel Finkelstein az ókori Izrael régészetének és történetének vezető alakja. Több mint 40 évnyi terepmunka és kutatás áll mögötte. Egy 24 részes beszélgetős sorozatban társául szegődhetünk és tanulhatunk a Biblia értelmezéséről és Izrael történetéről, amelyek rekonstrukcióra szorulnak. Az ismeretbővítésen túl bepillanthatunk abba is, hogy egy életen át tartó munka mit árul el az ókori Izrael történetéről. Israel Finkelstein beszélgetőtársa Matthew J. Adams, a jeruzsálemi W.F. Albright Institute of Archaeological Research igazgatója.
Matthew J. Adams: Ma belevágunk az ókori Izrael régészetéről és a Bibliáról szóló videó sorozatunba. Szeretném, ha a legelején kezdenénk és bevezetnénk az egész témát, amely felvet egy halom kérdést. Az ókori Izraelről folytatott vitának mi a kezdete? Hol kell kezdenünk?
Israel Finkelstein: Ez nagy kérdés, mert két lehetőségünk van.
- Kezdhetjük a Bibliával. A Biblia rendkívül egyértelmű elképzeléssel rendelkezik az ókori Izrael történetéről: a pátriárkákkal kezdődik, aztán a kivonulással, majd a pusztai vándorlással, a honfoglalással, a bírák időszakával, aztán jön a monarchia időszaka, a két héber királyság kezdete, és természetesen a megsemmisülés. Ez az egyik út.
- A második út az ókori Közel-Kelet, Kánaán-Izrael történelmi rekonstrukciójának perspektívája, és amit a régészet elmondhat.
Mi a második utat járjuk.
Matthew J. Adams: Nagyszerű. Vagyis azzal szeretnénk kezdeni, amit a külső forrásokból tudunk, és szükség szerint behozzuk a bibliai szövegeket.
Israel Finkelstein: Kritikusan. Az alapgondolat, hogy három eszköz segítségével mutatjuk be az ókori Izrael történetét. Az első természetesen a bibliai szöveg kritikai olvasata. A második a régészet, szintén kritikus olvasta, és természetesen az ókori Közel-Kelet feljegyzései.
Matthew J. Adams: Szóval melyik időszakkal kell kezdenünk?
Israel Finkelstein: Azt gondolom, hogy a kései bronzkortól kell elindulnunk, mert a kései bronzkor az ókori Izrael felemelkedésének színtere. Úgy értem, ha az ókori Izrael kezdetéről szeretnénk beszélni, akkor régészeti szempontból ismernünk kell mondjuk az i.e. 12. századot, talán még 13. század végét is a felvidékeken. Vissza kell tehát lépnünk az időben és át kell néznünk a korábbi, kánaáni helyzetet. Feltételezem, hogy először is meg kell említenünk Kánaán Egyiptom általi elfoglalását, amikor a késő bronzkorban, I. Thotmesz fáraó az i.e. 15. században elfoglalta a területet. Ez a kezdet, mert abban az időben a fáraók, Egyiptom uralkodói rendszerét állították fel Kánaán felett. Valójában Kánaán az egyiptomi birodalom tartománya volt, és az egyiptomi birodalom ezen tartományában régészeti szempontból és Biblián kívüli szövegekből is elegendő információval rendelkezünk a történelmi helyzet rekonstruálásához.
Matthew J. Adams: Nagyszerű. Tehát egy olyan időszakkal kezdünk, amelyben Egyiptom és a Dél-Levante bonyolultan kapcsolódnak egymáshoz.
Israel Finkelstein: Így van. Amikor rekonstruáljuk az ókori Izrael történetét, nagyon kell vigyáznunk arra, hogy Kánaán-Izrael történetét ne szakítsuk ki az ókori Közel-Kelet és különösen Levante nagyobb perspektívájából.
Az ókori Közel-Kelet térképe az Amarna-korszakban
Matthew J. Adams: Ezek alapján hogyan jellemeznéd a késő bronzkori Kánaánt?
Israel Finkelstein: Úgy gondolom, hogy amikor a késő bronzkori Kánaánról beszélünk, két tényezőt kell figyelembe vennünk. Az első a kánaáni városállamok rendszere. Ez a késő bronzkor előtt kezdődik, már a harmadik évezredben vagy a második évezred elején, de a késő bronzkorban valamiféle tetőpontról van szó. Először is ott van a városállamok rendszere, a második dolog pedig, hogy jobban meg kell értenünk, hogyan uralkodtak az egyiptomiak Kánaánban, Kánaán felett, vagyis hol voltak a központok, milyen volt a részvételük katonai, adminisztratív szempontból, és ha úgy tetszik, gazdasági szempontból. Nem kevésbé fontos Kánaán társadalmi struktúrája a késő bronzkorban.
Matthew J. Adams: Ez nagyszerűen hangzik, de honnan vesszük ehhez az információt?
Öt amarnai levél
Israel Finkelstein: Azt gondolom, hogy pontosan meg kellene határoznunk az i.e. 14. századot. Hogy miért? Mert az i.e. 14. században lehetőségek tárháza nyílik meg előttünk. Itt utalok az Amarna-levelekre, a 18. dinasztia Kánaánban töltött idejére. Ezekhez az információkhoz a Tell el-Amarna táblák Egyiptomban történt véletlenszerű leletéből jutunk. Arról van szó, hogy a 19. század végén kincsre bukkantak, hogy úgy mondjam, majdnem 400 agyagtáblára. A fáraók, III. és IV. Amenhotep és a híres Ehnaton diplomáciai levelezésére. Egyiptom ugyanolyan hatalommal bírt a régióban, mint például Asszíria, Babilónia és Hatti stb. Kánaán, vagyis a fáraók uralma alatt álló városállamokat uraló kiskirályok napi szintű levelezést folytattak a fáraókkal. Ebből a levelezésből ismerjük a városállamok neveit, és nagyon fontos információkhoz jutunk nemcsak a diplomáciai helyzetről, hanem teljesebb képet kapunk a geopolitikai helyzetről és hozzájutunk Kánaán városállamainak térképéhez. Ez pedig elengedhetetlenül fontos annak megértéséhez, ami ezután történt.
Matthew J. Adams: Ez egy kulcsfontosságú lelet, a fáraó és a területén alárendelt királyságok levelei a birtokunkban vannak!
Israel Finkelstein: Csodálatos dolog! Tényleg elolvashatjuk a leveleket és sok mindent megérthetünk. Néhány levelet földrajzi szempontból könnyű megfejteni, mert megadják a helység nevét, ahonnan az illető kiskirály, bármilyen néven is írt a fáraónak. Tehát itt-ott hallunk Biridiyáról, akit mindketten ismerünk a Megiddóban végzett ásatásainkból. Megiddóból ír, és ez nagyon nyilvánvaló. Vannak azonban olyan agyagtáblák, amelyek sérültek, vagy olyanok, amelyek már írásukkor sem adták meg a város nevét, csak az uralkodó nevét, és kihívásként áll előttünk az uralkodó helyének azonosítása és az akkori Kánaán térképének elkészítése. Vagyis az elvégzendő munka a 20. század elejére nyúlik vissza. Az első nagy könyv Amarnáról a 20. század elejéről való, több mint egy évszázaddal ezelőtt jelent meg, és azóta véget nem érő viták folytak a kánaáni városállamok elhelyezkedéséről. Mintegy 20 évvel ezelőtt a Tel-Avivi Egyetemen, egy kutatócsoport, arra a következtetésre jutottunk, hogy megkerülhetjük az uralkodók helyéről folytatott hagyományos vitát.
De mégis hogyan?
Feltételeztük, hogy az agyagtáblákat egy adott uralkodó helyéről küldték ki. Arra gondoltunk, hogy foghatjuk a táblákat és megkereshetjük az agyag összetételét, amelyből azokat készítették. Ez azt jelenti, hogy segítségül hívjuk a petrográfiát, megvizsgáljuk a tábla agyagának kőzettanát. Ennek megfelelően ténylegesen azonosíthatjuk azt a helyet, ahonnan az agyagot vették. Bizonyos esetekben akár 20 vagy 200 méteres pontossággal meghatározhatjuk a helyet. Emlékeztetlek arra, hogy a Biridiya-levelek agyagának származási helye Megiddó lejtőjén azonosítható. Vagyis tényleg pontosan meghatározhatjuk a helyet.
Yuval Gorennel, aki elvégezte az agyagtáblák tesztjeit, és Nadav Naaman barátommal, aki törénész, az Amarna-korszak kutatója, valamint én, mint régész, összefogtunk, és sikerült is megfejteni vagy azonosítani e helyek többségét. Nem mindegyiket, de a legtöbbet, és elkészítettünk egy megbízható Kánaán-térképet a késő bronzkorról. Talán reklámként hangzik, de a legfontosabb, hogy megértsük: dimorf, két alakban kikristályosodó helyzetről van szó.
Ez azt jelenti, hogy az alföldön sok, sűrűn lakott, kis területű városállam volt, de a felföldeken egészen más volt a helyzet: ott több, területileg nagy városállam létezett: az egyik Jeruzsálem – most itt ülünk Jeruzsálemben –, Sekem (a mai Nablusz), és a Galilea nagy része fölött uralkodó Hácór.
Ez a helyzet: viszonylag lakatlan felföldek eltérő társadalmi struktúrákkal. Erről még beszélünk, mert nagyon fontos, hogy később megérsük az ókori Izrael felemelkedését.
Matthew J. Adams: Az Amarna-levelek jól értésünkre adják, hol vannak ezek a helyek és uralkodóik hol vannak. Adott ez a városállami helyzet, felföld és alföld, de az egyiptomiak felügyelik. Hogyan igazgatták ezt a területet?
Israel Finkelstein: Tehát Kánaán az egyiptomiak felügyelete, hatalma alatt állt, az ő hivatalnokaikkal és kisebb katonai egységeikkel, helyőrségeikkel több helyen. Hat adminisztratív központról tudunk az agyagtáblákról és természetesen a régészetből is. Gáza volt az egyiptomi uralom központja Kánaánban. Jaffa is nagyon fontos hely volt. Rendelkezünk régészeti információkkal is. Bét-Seán egy másik központ volt, amelyről szintén rendelkezünk régészeti információkkal.
Bazalt sztélé Bét Seánból, amely I. Szeti fáraó győzelmét ábrázolja, aki megerősítette az egyiptomi uralmat i.e. 13. században Kánaán felett.
Van továbbá három központ északabbra, Levante északi részén, tehát összesen hat központ. Látjuk, hogyan uralkodtak az egyiptomiak, és érzékelhetjük, hogy könnyebb uralkodniuk a főbb útvonalakon, a nagyobb központokban, a kikötőknél, és így tovább, de a felföldön élőkkel meggyűlt a bajuk. A felföldiek voltak a bajkeverők az amarnai levelezésben, ezt fontos szem előtt tartanunk.
Matthew J. Adams: Nagyszerű. Tudnál példát mondani a városállamok uralkodóinak néhány tevékenységére? Mivel foglalkoztak ezek a felvidéki emberek?
Israel Finkelstein: Először is mind panaszkodtak egymásra. De mire panaszkodtak? Az egyiptomiaknak panaszkodtak Kánaán bizonyos erőinek veszélyéről. Tény, hogy bizonyos királyok, kiskirályok azt tervezték, hogy szembeszállnak az egyiptomi adminisztrációval. Valójában azonban ezek a panaszok kissé üresek, mert magukból a levelekből tudjuk, hogy amikor ténylegesen segítséget kértek, akkor 50 vagy 100 katonát kértek, hogy jöjjenek és enyhítsenek a kialakult helyzeten. Ez valójában nem okozott túl nagy nehézséget az egyiptomiak számára. Vannak azonban kérdések. Láthatjuk, hogy alapvetően azzal vádolják egymást, hogy együttműködtek egy bizonyos csoporttal, az apiru nevezetű népséggel. Ez az apiru egy nagyon jól ismert cím. A kutatás kezdetén voltak olyan tudósok, akik egyenlőség jelet tettek az apiruk és a héberek között. Ilyen etnikai megegyezés azonban nem létezik. A leírása alapján az apiruk egyfajta kitaszítottak. Ők a Kánaán fő adminisztratív helyzetén kívüli rendbontók, és azzal vádolják őket, hogy bizonyos városokkal együttműködnek a fáraók ellen. Tehát a nagyobb városokon kívül élnek, fogalmazzunk így, de nem nomádok, ahogy egyesek szokták mondani, talán banditák, útonállók, a kánaáni kiskirályok egyfajta zsoldosai.
Van még itt egy fontos csoport: a soszu-k. Ezek nyilvánvalóan beduinok, félnomád csoportok. Amikor az ősi Izrael felemelkedéséről beszélünk, meg kell határoznunk, nagyon alaposan meg kell vizsgálnunk ezt a két csoportot, amelyek az akkori Kánaán fő hatalmi központjain kívül éltek.
Matthew J. Adams: Értem. Tehát az Amarna-levelek képet adnak nekünk az egyiptomi uralom alatt lévő városállamok helyzetéről. Más populációkra utalnak, amelyek úgy tűnik, nincsenek más irányítása alatt. Az apiru szinte olyan kifejezés, amelyet a szervezett városlakók olyan kívülállók számára használnak, akik nincsenek mások irányítása alatt. Valószínűleg nem egységes csoportról van szó.
Israel Finkelstein: Így van. Az i.e. 14. századi Kánaánban senkinek nem volt a homlokán olyan matrica, hogy „Én egy apiru vagyok”.
A sumér ékírásos SA.GAZ és megfelelő nyugat-szemita ha-bi-ru
Matthew J. Adams: Igen.
Israel Finkelstein: Az apiru egy olyan helyzet, ahol vannak csoportok, akiket X vagy Y azzal vádol, hogy összeesküsznek és szembe mennek Kánaánban az egyiptomi érdekekkel. Az apiruk azért érdekesek, mert rámutatnak bizonyos csoportok valamiféle nyugtalanságára az ókori Izrael felemelkedése előtti időszakban. Itt vannak, de természetesen nem mondhatjuk, hogy ők izraeliták. Annyit mondhatunk, hogy az ókori Izrael valószínűleg magában foglalta őket, olyan csoportokat, amelyek, ha tetszik, apiru háttérrel rendelkeztek, de ugyanakkor a késő bronzkori Kánaán más hátteréből is származtak.
Matthew J. Adams: Most azon vagyunk, hogy bizonyos szempontból megalapozzuk az ókori Izrael színterét. Sok szempontból a késő bronzkor alatti városállamok interakciója egyfajta modellt alkot, hogy a régióban az emberek hogyan léptek egymással kapcsolatba. Van olyan modell, amely alkalmazható az ókori Izrael felemelkedésére?
Israel Finkelstein: Teljes mértékben. Meg is mondom, hogy miért. Mert nagy híve vagyok longue durée-nek, és úgy gondolom, hogy te is az vagy. A longue durée, a hosszú időtartam, hosszabb távon veszi figyelembe a történelmi folyamatokat, a települési mintákat és az anyagi kultúrát. Nagyobb, tágabb társadalomtörténeti folyamatokat vesz számításba. Ebből a szempontból az Amarna-levelek valóban elengedhetetlenek ahhoz, hogy megértsük az ókori Izrael felemelkedését. Hadd mondjak neked két példát, vagy inkább hármat.
Az első példa az a tény, hogy a bronzkorban, a második évezredben két felvidéki központtal van dolgunk, az egyik Jeruzsálemben van, a másik pedig Sikemben. Ha alaposan szemügyre veszed a bibliai idők helyzetét a két héber királyság idején, akkor mi is a két héber királyság? Pontosan Jeruzsálem és Sikem városállamokról szól, ami azt jelenti, hogy Jeruzsálem = Júda, és Sikem talán már a legelején, a kezdetek kezdetén az Északi Királyság fővárosa volt. Sőt, azt hiszem, hogy itt többet is láthatunk. Valójában, amikor kritikusan szemléljük a régészetet, a bibliai anyagot és a Biblián kívüli szövegeket, azt hiszem, arra a következtetésre juthatunk, hogy a két héber királyság elején például Júda alapvetően városállam volt. Nem nagyon különbözött az i.e. 14. századi Abdi-Hepa Jeruzsálemétől.
Abdi-Hepa egyik levele
De eljött egy pillanat, amikor Júda annyira megnövekedett, hogy területi királysággá válhatott, és ugyanez vonatkozik Izraelre is. Tehát valójában azt mondom, hogy nagyon alaposan meg kell vizsgálnunk a felvidékeket, hogyan alakultak két városállamból két területi királysággá. A lényeg az, amikor a felvidék városállamai kibővülnek, hogy átvegyék az alföldi területeket, csak ekkor válnak igazán területi királyságokká. De a kezdet Jeruzsálem és Sikem két amarnai központjában van.
A másik példához vegyük rendkívül alaposan szemügyre Sikemet. Sikemnek nagyon sajátos helyzete van az Amarna-táblákon. Van itt egy uralkodó is: Labayo. Megtudjuk, hogy Labayo intrikát sző, tudjuk, talán a terjeszkedés érdekében szeretné kihasználni az egyiptomi ellenőrzés kissé gyengülő helyzetét. És amikor ténylegesen nyomon követjük terjeszkedési terveit saját levelei alapján és még inkább azok levele alapján, akik panaszkodnak rá, és alaposan szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy Labayo, Sikem uralkodója az amarnai levelek korszakában nem sokban különbözik az északiak terjeszkedésétől, hogy megalapítsák az Északi Királyságot, szintén Sikemből kiindulva a Jezréel-völgybe és azon túl az i.e. 10. század végén.
Természetesen vannak olyan speciális helyzetek is, amelyek érdekesek az amarna-korszakban. Az egyik nagyon híres példa Keila városának hovatartozásával kapcsolatos vita, amely nagyon emlékeztet egy Dávid királyhoz kapcsolódó bibliai történetre Sámuel könyvében (1Sám 23), ahol a város megmentésre kerül. Tehát valóban eljuthatunk konkrét esetekig is az amarnai agyagtáblákkal.
Matthew J. Adams: Hoppá! Hamarosan megvitatjuk a késő bronzkori társadalom teljes összeomlását a Földközi-tenger egész térségében és a Közel-Keleten. Azt gondolom, hogy a térségben folytatott tudományos kutatás hosszú története törést mutat a késő bronzkori élet és a vaskori bibliai élet között. Van tehát itt egy igazi újítás azzal az érveléssel, hogy a késő bronzkori városállamok motívumai és érdekei megegyezhetnek az izraeli városállamokkal és a területi igényekkel.
Israel Finkelstein: Igen, bizonyára. Tudod, most az ókori izraeliták származásának nagyon kritikus kérdéseit érinted, hogy kik is ők valójában. De egyben olyan kérdést is érintesz, amelyet a sorozat későbbi részében fogunk megvitatni: Kánaán helyzetét a vaskor első időszakában, amely alapvetően a késői bronzkor folytatása volt. Igazad van, paradigmaváltásban vagyunk, és látjuk az elmozdulást: Kánaánban az egyiptomi uralom alatt álló városállamok felbomlását az i.e. 12. században és egy kicsit későbbi helyzetet, a kánaáni kultúra végleges pusztulását és egy kis idő múlva a területi átrendeződést is, már a vaskorban.
III. Ramszesz fáraó szobra Bét Seán kánáni időszakából
Matthew J. Adams: Tehát mennyit mondhatunk ezen a ponton? Ismeri a Biblia vagy emlékeznek a bibliai szerzők a késői bronzkorra?
Israel Finkelstein: Ez azért is döntő fontosságú, mert valójában milyen helyzetet írtunk itt le? Egyiptom fennhatósága alatti városállamok. A Biblia erről nem tud. A Bibliában nincs nyom arról, hogy Egyiptom valóban uralkodott volna Kánaán felett. A Bibliában nincs emlékezet az i.e. 14. századról. És mivel tudjuk, hogy az egyiptomi uralom Kánaánban a 13. században is folytatódott, sőt még erőteljesebb lett, talán például éppen II. Ramszesz fáraó uralkodása alatt, majd a 12. századig, egészen az 1130-as évekig, és a Biblia még ezekről sem tud. A Bibliában tehát nincs emlékezet az i.e. 12. századról, és ezt később beszélgetéseink során figyelembe kell vennünk.
Matthew J. Adams: Nagyszerű. Köszönjük, hogy háttér-információkat adtál a késői bronzkorhoz. Úgy gondolom, hogy a következő beszélgetésünkben részletesebben rápillanthatunk a késői bronzkor összeomlására.
Israel Finkelstein: Teljes mértékben.
Fordította: #BibliaKultúra
Magyar nyelvű kiegészítő, ajánlott olvasmány:
Balogh Csaba: Jeruzsálem a dávidi királyság kialakulása előtt, az Amarnai levelek tükrében, in Studia Doctorum Theologiae Protestantis 4 (2013) 9–38.
A képek forrása:
Ancient Origins, archaeology.org; Wikimedia.
A következő beszélgetés témája: a krízis évei, a késői bronzkor összeomlása.
