Ez a beszélgetés Megiddó vaskori történelmének utolsó két évszázadát vizsgálja, különös tekintettel az asszír hódítást (i. e. 732) követő időszakra. A régészeti rétegek hiányosságai ellenére az új ásatások új fényt vetnek az asszír, egyiptomi és babiloni uralom alatti településtörténetre. Kiemelkedő jelentőségűek az itt talált kelet-görög és egyiptomi kerámiák, amelyek az i. e. 7. századi geopolitikai és katonai kapcsolatokra – köztük görög zsoldosok jelenlétére – utalnak. A helyszín különösen fontos a bibliai Jozija (Jósiás) király halálának kontextusában, amely esemény a zsidó-keresztény eszkatológiai hagyomány egyik alappillérévé vált. Megiddó így nemcsak történelmi és régészeti jelentőséggel bír, hanem vallás- és eszmetörténeti értelemben is meghatározó.
Matthew Adams: Nos, Israel, a végéhez értünk – szó szerint és átvitt értelemben is.
Israel Finkelstein: De nem a „keserű véghez”.
Matthew Adams: Természetesen nem.
Israel Finkelstein: A végén mindig van remény.
Matthew Adams: Mindig van remény a végén. Remélem, ez lesz az az üzenet, amivel zárhatunk.
Israel Finkelstein: Rendben.
Matthew Adams: Tudjuk, hogy Megiddó története a perzsa korig folytatódik, de ezekhez a rétegekhez már nincs hozzáférésünk. A Chicagói Egyetem mindezt eltávolította. Szóval erre az epizódra azt javaslom, hogy beszéljünk azokról az anyagokról, amelyekhez még hozzáférünk. Különösen menjünk vissza az asszírok, III. Tiglat-Pileszer általi pusztításhoz, és beszéljünk Megiddó utolsó két évszázadáról.
Israel Finkelstein: Igen, rendben. Térjünk vissza egy kicsit az előző beszélgetésünkhöz, amely az északi királyság 732-es elpusztításával zárult. Ez a fordulópont jelentős változást hozott az Asszír Birodalomban, amely III. Tiglat-Pileszer uralma alatt sokkal agresszívebbé vált, mint korábban. Meghódította az összes északi területet, nemcsak az északi királyságot, hanem Szíriát is. Átvette az uralmat Galilea felett is, amely az északi királyság része volt – mindez i. e. 732-ben történt.
Ez azt jelenti, hogy az északi királyság még tíz-tizenkét évig fennmaradt, egészen addig, amíg a főváros, Samária is el nem esett valamivel később. De i. e. 732 volt az első nagy csapás. És igazán érdekes, hogy nincs nyoma a város teljes pusztulásának. Itt-ott találunk ugyan pusztításra utaló jeleket, de más helyeken – talán épp itt mögöttünk is – a bizonyítékok kevésbé egyértelműek. Ez nem is meglepő, hiszen amikor egy birodalom elfoglal egy ilyen helyet, azt általában előre megtervezi. Tudják, mire van szükségük – és
ha ki akarják használni a területet, és később be akarják illeszteni a birodalmi közigazgatásba, akkor miért is rombolnának le mindent?
Valamennyire életben kell tartaniuk a helyet, hogy hasznosítani tudják. Pontosan ezt látjuk. Az izraelita város megszűnik – erről már beszéltünk – és létrejön az asszír Megiddó. Egyelőre nem tudjuk biztosan, hogy ez az asszír város azonnal, közvetlenül i.e. 732 után épült-e meg – talán csak II. Szargon idejében, a 8. század végén. A pontos időpontot nem ismerjük. Amit viszont tudunk, az az, hogy teljesen átalakították Megiddó szerkezetét, és a várost egy közigazgatási körzet központjává tették.
Amit ma a Chicagói Egyetem ásatásainak köszönhetően a felszínen látunk, az tulajdonképpen a teljes város alaprajza. És ez egészen lenyűgöző, mert teljesen más, mint amit korábban ismertünk. Ez egy újabb forradalom. Az előző részekben többször is beszéltünk a történelmi „forradalmakról” – pontosabban városszerkezeti forradalmakról – Megiddó történetében. Ez az utolsó ilyen. Amit hippodamoszi tervnek nevezünk – ez az i. e. 7. század „kis Manhattanje”.
A lényeg az, hogy az utcák derékszögben keresztezik egymást, és egységes tömböket – úgynevezett insulákat – hoznak létre. Minden így van kialakítva – akárcsak egy amerikai belvárosban, rácsszerű szerkezetben. Ez igazán lenyűgöző. Itt, Izrael földjén most látjuk ezt először. Sok mindenről lehetne beszélni ezzel kapcsolatban, de most térjünk rá a többi részletre. Építettek egy új városkaput, és hatalmas feltöltéseket hoztak létre, hogy megemeljék a város szintjét – ez egy birodalmi szintű újraszervezés volt Megiddóban.
Két palotát is emeltek. A nagy kérdés, hogy ezek a paloták ugyanabból a korszakból származnak-e, vagy két különböző építési fázist képviselnek. Ugyanabban az időszakban készültek-e? Ezen sokat vitatkozunk. Mindkettő rendelkezik bizonyos mezopotámiai alaprajzi jellemzőkkel, és egyértelműen felismerhetők bennük az asszír építészet jegyei. Már 1994-ben, az ásatásaink legelső szakaszában is igyekeztünk megérteni a paloták szerkezetét, és több asszír jellegű elemet publikáltunk – olyanokat is, amelyek teljesen megegyeznek a Mezopotámiában, például Khorszabádban talált darabokkal, ami az asszír birodalom egyik fontos fővárosa volt északkeleten.
Tehát ez az asszír város képe. Most jön az érdekes rész: sajnos nincs semmilyen nyomunk az asszír közigazgatásról. Ez egyébként meglepő. Joggal várnánk el, hogy találjunk legalább néhány ékírásos agyagtáblát. Vannak ilyen táblák ebből az időszakból más helyszíneken – például Gézerben néhány, Tel Hadidban egy-kettő, és más lelőhelyeken is – de Megiddóban semmi.
Szóval hogyan lehet ezt megmagyarázni?
Nagyon nehéz. Próbálok valamiféle magyarázatot találni, és látom magam – tudod – az álmomban látom az asszír város parancsnokát, amint azt mondja az embereinek:
„Tudjátok, fiúk, mennünk kell. Eljött az idő, mert új ellenségünk van északon, és ott kell helytállnunk. Szóval evakuáljuk a gyönyörű Jezréel-völgyet. Összepakoljuk az összes dokumentációt.”
– Mindent felraknak a szamarak hátára, és elindulnak. Ez az Asszír Birodalom helyzete.
Nos, az asszírok körülbelül egy évszázadon át voltak itt, i. e. 732-től kezdve. Talán 720 körül építkeztek. A kivonulás – a mai kutatók egybehangzó véleménye szerint – i. e. 630 körül történt. 630, esetleg egy-két évvel később. És ez a kivonulás azért is érdekes, mert összefügg valakivel, egy birodalommal, amely örökli az asszír területeket: az egyiptomi birodalommal. A 26. dinasztia – a Szaíszi-dinasztia – ifjú-öreg-ifjú birodalma.
Az első híres uralkodó Pszammetik, természetesen, aztán jönnek a többiek. Nékó az, aki ehhez a helyhez is kapcsolódik. Akárhogy is, ők öröklik ezt a területet. És az egész helyzet érdekes, mert – úgy értem – olyan, mint a mai Közel-Kelet. Tudod, mi itt Izraelben egyik évben ellenségek vagyunk Egyiptommal, aztán húsz év múlva barátok, valaki más ellen. És új szövetségek jönnek létre. És tudod, mindez az „amerikai birodalom” ernyője alatt történik. Szóval, hát... a dolgok a Közel-Keleten akkoriban is ugyanolyanok voltak. Mert Egyiptom az asszírok ellensége volt – és viszont –, korábban. Az asszírok még Egyiptom egyes részeit is elfoglalták, az egész deltavidéket, ugye?
Aztán megjelent egy új ellenség – egy közös ellenség. Így összefogtak a közös új ellenség, Babilon ellen. Az egyiptomiak tehát békésen örökölték meg a területet az asszíroktól. És ezután következik a babiloni szakasz. Szóval ez a történelmi háttér, ami i. e. 732 után történt:
Asszíria, Egyiptom, Babilon.
Matthew Adams: Hogyan fordítható le ez a történelmi áttekintés Megiddóra?
Israel Finkelstein: A lelőhelyre, a terepre? Így van – régészet. Igen, le kell hoznunk ezt a föld szintjére. És itt egy komoly problémával szembesülünk. Vissza kell utalnunk az első videónkra, az ismerkedésre Megiddóval. Azt mondtuk, hogy ennek az expedíciónak, ennek a programnak a célja az volt, hogy újra feltárjuk Megiddót – az alapkőzettől egészen a felszínig –, beleértve ezeket a későbbi korszakokat is, ugye?
A probléma az, hogy amikor a Chicagói Egyetem itt dolgozni kezdett, az ő elképzelésük az volt, hogy rétegről rétegre hántják le a lelőhelyet. Tehát amikor ma a felszínre nézünk – itt is, amit a kamera mutat –, a későbbi rétegeket már nem látjuk.
Szóval problémába ütköztünk, mert szeretnénk megérteni a későbbi korszakok anyagi kultúráját is.
És van még valami: nemcsak Megiddóban, hanem az egész északi területen keveset tudunk az i. e. 7–6. század anyagi kultúrájáról – beleértve a kerámiát és más tárgyakat is. Júda esetében viszont tökéletesen ismerjük, mert ott egyértelmű fázisok vannak: a Szanhérib-féle pusztítások és az i. e. 6. század eleje között, beleértve Jeruzsálem elpusztítását is. De itt egy nagy kérdőjel van. És ez valójában egyfajta hiátus – mondhatni „fehér folt” – Izrael vaskori régészetében. Még az általános kép szintjén is. Úgyhogy azt mondtuk magunknak: valamit hozzá kell tennünk ehhez – mindenekelőtt a megértésünkhöz Megiddóval kapcsolatban, másrészt pedig a határvidék kérdéséhez.
Elkezdünk hát keresni egy helyet. Az első hely az úgynevezett Q terület volt – ott. De nagyon gyorsan rájöttünk, hogy ott már nincs semmi – azt a Chicagói csapat már eltávolította. Voltak ugyan csodálatos leleteink a Q területről, és sok cikk született is ezekről – de nem erről.
Aztán Assaf Kleiman, aki itt mögöttünk ezt a területet vezeti, leült velem, és együtt átnéztük a Chicagói Egyetem csodálatos légi felvételeit, amelyeken minden apró részlet látható.
És észrevettük, hogy van itt egy kis domborulat. Azt mondtuk, talán ez a kiemelkedés őrizte meg ezeket a későbbi leleteket. Talán egyszerűen megfeledkeztek róla, hogy ezt eltávolítsák. Itt kezdtünk el ásni. Ezért ülünk most itt, hogy ezt lássuk, ami mögöttünk van.
Szóval itt kezdtünk 2016-ban, aztán 2018-ban, és most újra. És valóban szerencsések vagyunk. Itt egy csodálatos rétegsorozatot találtunk az Izrael pusztulása utáni időszakból, ami talán magába foglalja az asszír szakaszt is, de mindenképp kiterjed a későbbi időszakra – a 7. századra és a 6. század elejére. És haladunk előre. További leletek fognak előkerülni, és ezek lenyűgözőek.
Jelenleg öt réteget különítettünk el.
És talán mind az öt (vagy legalább négy) ehhez az i. e. 732 utáni időszakhoz tartozik. Ez nagyszerű – padlók, és anyag a padlókon – így ezeket fel tudjuk használni Megiddó jobb megértéséhez.
De ennél is többről van szó: ez segíthet abban is, hogy jobban megvilágítsuk az egész térség régészetét, anyagi kultúráját – és ezáltal a történelmét is. Mondok egy apró példát. Az 1970-es években felmérések zajlottak itt, Galileában, és a felmérő – Zvi Gal – nagyon jó szakember volt. Akkori ismeretei alapján azt javasolta, hogy a galileai terület gyakorlatilag elnéptelenedett.
Az embereket deportálták, és az asszír hódítás után jelentős demográfiai és településtörténeti visszaesés következett be.
De lehet, hogy ezt újra meg kell vizsgálni. Assaf is szeretné újra megvizsgálni – és igaza van. Ezt tényleg újra kell értékelni annak fényében, amit itt, mögöttünk látunk. Szóval jelenleg már rendelkezünk az i. e. 732 utáni anyagi kultúra, a régészet rétegsorozatával is.
Matthew Adams: Mondanál néhány példát az érdekesebb leletekre, amiket említettél?
Israel Finkelstein: Természetesen. Szóval, néhány lelet nem különösebben látványos, de mégis fontos – mert ezek mutatják a változásokat, például a kerámiakészítési hagyományokban, és így tovább. De van itt egy réteg, ami különösen izgalmas. Itt mögöttünk öt rétegről beszélünk.
Ez az X terület. Tehát van egyre lejjebb X1, X2, X3, X4, X5. Az X3 különösen fontos, mert egy igazán érdekes „koktélt” tartalmaz a leletek között. Már 2016-ban azonosítottunk itt olyan kerámiát, amelyet mindannyian kelet-görögként írunk le. Tipikusan az i. e. 7. század második felére jellemző – tehát nagyjából i. e. 650 és 600 közé tehető. Ezt nem lehet nem felismerni, ha az ember egyszer látta.
Ez a kerámia ismert több más lelőhelyről is, de általában a partvidékről – a szárazföld belsejében ritkábban fordul elő. Számunkra meglepetés volt, hogy itt bukkantunk rá.
Elvégeztünk egy neutronaktivációs elemzést a kerámia eredetének megállapítására. A kerámia Milétoszból származik – tehát valóban „kelet-görög” az Égei-tenger ázsiai partvidéke értelmében. Milétosz Kis-Ázsia nyugati partján fekszik, Lídia területén. Amikor a lídiaiakról beszélünk, amikor az ókori, klasszikus kor előtti görög világról és Anatóliáról beszélünk, ezt érdemes észben tartani, rendben? Mert vissza fogunk még térni rá. És aztán – ugyanebben a rétegben – a kelet-görög kerámia mellett, mit ad isten – egyiptomi kerámiát is találtunk.
Matthew Adams: Ah, wow!
Israel Finkelstein: Igen! Ezért hívom én ezt a réteget „csodálatos koktélnak”. Gondolj csak bele: egyiptomi kerámia kelet-göröggel együtt. Na most, miért olyan fontos ez? És miért olyan érdekes?
Pontosan azért, mert vannak történeti forrásaink, amelyek arról tanúskodnak, hogy abban az időben görög zsoldosok szolgáltak az egyiptomi hadseregben. Például Asszurbanipál beszámol Lídia királyáról, Gügészről, aki zsoldosokat küldött Egyiptomba. Ráadásul tényleges régészeti bizonyítékunk is van ezekről a zsoldosokról Egyiptomból – ez különösen érdekes. Van például egy lelőhely Izrael partvidékén, Tel-Avivtól kissé délre, amely szintén kapcsolódik ehhez (מיצד חשביהו Meṣad ḥashavyahu) – az egyiptomi erőkhöz és talán, talán a görög zsoldosokhoz is. A „görög” itt ismét Kis-Ázsia görögjeit jelenti.
És ott van Hérodotosz is. Ő persze később írt – az i. e. 5. században –, de visszatekint az i. e. 7. századra, és beszámol erről az időszakról. Ez is nagyon érdekes. Szerintem – az én véleményem szerint – a Bibliában is vannak olyan helyek, amelyek utalnak erre a görög zsoldos-jelenségre. Talán görög hoplitákra utalnak – akiket ismert a bibliai szerző, például a Királyok könyvét szerkesztő deuteronomista történetíró. Mondok egy példát.
Góliát páncélzatának leírása Sámuel könyvében nagyon emlékeztet egy görög hoplitára – sokkal inkább, mint egy mükénéi harcosra vagy hasonlóra.
Hogyan magyarázható az a jelenség, hogy ez a görög kerámia megjelenik itt, a Levante területén?
Az egyik magyarázat az lehet, hogy egyszerűen kereskedelem révén került ide, ugye?
Matthew Adams: Igen.
Israel Finkelstein: De van egy másik megközelítés is – épp a tőlünk délre, Tel-Aviv közelében talált lelőhely miatt (Meṣad ḥashavyahu), és más érvek alapján is –, amely szerint ez a kelet-görög kerámia összefüggésbe hozható az egyiptomi szolgálatban álló görög zsoldosokkal az i. e. 7. század végén. Szóval most már kezd kirajzolódni a kép – geopolitikai szempontból is.
Matthew Adams: Ez nem igazán az én műfajom, hogy rögtön a bibliai szövegekkel kezdjek... de most egy kicsit mégiscsak kísértésbe esem, hogy összekössem ezt a görög zsoldosokhoz köthető kerámiát, meg az egyiptomi kerámiát Józija (Jósiás) király történetével a Bibliában.
Israel Finkelstein: Igen, kedves Matt, ezt nem lehet megkerülni. Van a Bibliában egy lenyűgöző hagyomány – két helyen is – amely arról szól, hogy Júda királyát, Józiját megölte itt Megiddóban, i. e. 609-ben, Egyiptom 26. dinasztiájának fáraója, Nékó. Mármint időrendileg pontosan ugyanabban az időszakban járunk.
Matthew Adams: Pontosan.
Israel Finkelstein: Tehát a 7. század végén. Erről beszéltünk korábban is. Ez a hagyomány pedig igazán fontos. Néha azt szoktam mondani azoknak, akik eljönnek ide Megiddóba:
Felejtsétek el Salamont, felejtsétek el – nem is tudom – Tirhákát, Biria harmadik királyát, Megiddó késő bronzkori uralkodóját...mert a legfontosabb esemény Megiddó történetében, legalábbis a 21. századi kulturális szemszögből az a pillanat, ami i. e. 609-ben történt.
Mert ez az esemény kapcsolódik az eszkatológia és a messiásvárás kezdeteihez a zsidó-keresztény hagyományban. Szóval ez valóban fontos. A történet így szól. Két változata is van. Az egyik a Királyok könyvében, a másik a Krónikák könyvében. Érdekes módon a kettő eltér egymástól.
A Királyok könyve nagyon visszafogottan fogalmaz – ha figyelmesen olvassuk, azt látjuk, hogy Nékó idehívja Joziját Megiddóba. Valami félresikerül, és megöli őt. Egyszerűen kivégzi itt, Megiddóban, i. e. 609-ben.
A Krónikák viszont egy csatáról számolnak be, hogy Jozija sereggel jött, összecsapás történt Nékóval, és Jozija a csatában halt meg, majd eltemették a Dávid-házi királyok sírjába.
Matthew Adams: Igen, ez nagyon hősiesnek hangzik.
Israel Finkelstein: Csakhogy, tudjuk jól, Júdea nem igazán tudott volna ellenállni Egyiptomnak, különösen a 26. dinasztia idején. És talán még ennél is fontosabb, hogy a Krónikák könyvét jóval később írták le. Egyesek szerint az i. e. 4. vagy 3. században. Én pedig azt mondanám, hogy azok a részek, amelyek nem szerepelnek a Királyok könyvében, talán már az i. e. 2. századból származnak, és teljesen más ideológiát tükröznek, más igényeket szolgálnak.
Ezért a Királyok könyvéhez kell tartanunk magunkat.
Jozija idejött, és itt helyben kivégezték. Ez valóban érdekes. Most már kezd összekapcsolódni először is a földdel. Jozija talán még nem teljesen, de kezd kapcsolódni a földhöz. Mindjárt elmondom, miért. Emlékszel, néhány perccel ezelőtt beszéltünk arról a „koktélról”, ahol egyiptomi és kelet-görög kerámia fordul elő együtt? Talán a görög zsoldosokkal hozható összefüggésbe, akik az egyiptomi hadseregben szolgáltak – itt, Megiddóban?
Pontosan abban az időkeretben vagyunk, ami illik i. e. 609-hez – valamilyen módon. Legalábbis úgy tűnik. Ezt persze még tovább kell vizsgálni. De keretként már most is azt mondhatjuk – és a Biblia is ad erre utalásokat Ezekielnél és Jeremiásnál – hogy görög katonák, valamilyen formában, köthetők Jozija meggyilkolásához Megiddónál.
És talán – ha jól értjük, bár ez elég homályos – van egy fejezet Jeremiás könyvében, amely konkrétan Lídiáról szól, a lídiaiakról. És a Gógról és Magógról szóló hagyomány is talán összeköthető Gügésszel, és így Lídiával, és így a zsoldosokkal. Persze, sok a „ha”, és sok értelmezést igényel. És tudod, mi, tudósok néha menekülünk az értelmezéstől. De néha azt is mondanunk kell magunknak:
„Várj. Mondd ki a dolgokat, aztán majd meglátjuk, hogyan állnak össze”, igaz?
Oké, akkor mondjuk ki a dolgokat. Talán itt van a kapcsolat. Összefoglalva: lehet, hogy Joziját azért ölték meg, mert valami félrement. Idejött, valószínűleg felszólították, hogy esküdjön hűséget az új hűbérúrnak, Nékónak, miután az asszírok kivonultak. De neki más elképzelései voltak. Nem értette meg jól a geopolitikai helyzetet. Ez gyakran előfordul a Közel-Keleten, hogy nem látják át a nagyobb összefüggéseket. Hibázott és az életével fizetett érte.
Matthew Adams: Azt mondtad, hogy Jozija halála rendkívül fontos a modern zsidó–keresztény gondolkodás és kultúra szempontjából. Ezt hogy értetted?
Israel Finkelstein: Igen. Úgy értem ezt, hogy ez az esemény i. e. 609-ben történt. Már Zakariás könyvének későbbi rétegében, a Héber Biblia egyik prófétai könyvében találunk egy utalást, ami talán egy eszkatológiai csatára utal.
Mi az eszkatológia?
Az Isten erői harcba szállnak a gonosz erőkkel. Az Isten erői győzedelmeskednek, és mindannyian megváltást nyerünk.
Ez egy alapgondolat a zsidóságban, a korai zsidóságban. Ez már világosan látható, talán épp Zakariásnál kezdődik, a babiloni fogság utáni időszakban, majd megjelenik az i. e. 2–3. századi apokrif iratokban, később a Holt-tengeri tekercsekben is. És természetesen eljutunk végül az újszövetségi Jelenések könyvéhez.
Itt tehát egy olyan eszme bontakozik ki, amit én így fogalmaznék meg: létezik az armageddoni csata gondolata. „Armageddon” a görögösített formája a „Hár Megiddónak”, azaz Megiddó hegyének.
És hirtelen – Gondolj csak bele! – Megiddó, amely akkorra már évszázadok óta elhagyatott volt, amikor János Patmosz szigetén írta a Jelenések könyvét az 1. században... Szóval Megiddó egyszer csak újra előkerül – mint az eszkatológia és a messianizmus középpontja. Miért? Ő találta ki? Nem, nem ő találta ki. Lehet, hogy ez a hagyomány már közvetlenül Jozija halála után kialakult. A Biblia úgy írja le Joziját, mint a legigazabb királyt Izrael és Júdea összes királya közül. Ő a legigazabb uralkodó. Igazabb, mint Dávid – figyelj csak. Ha megnézed a részleteket... tudod, Dávid – ma hozzáadnád a lányodat feleségül?
Matthew Adams: Nem.
Israel Finkelstein: Ugye, hogy nem. Jozija? Talán. Jozija igen. Azt írja róla a Biblia, hogy az Úr útján járt, nem tért le se jobbra, se balra. Sőt, bizonyos értelemben Mózessel hasonlítják össze, ő az egyetlen király, akiről ilyet írnak.
Lehet tehát, hogy a gondolat valahogy így szól:
A jövőben, arról a helyből, ahol a Dávid-házból való legigazabb király, Dávid leszármazottja meghalt… ugyanonnan fog majd elindulni egy eszkatológiai ütközet. Az Isten erői győzni fognak. És egy új, Dávid-házi király fog megjelenni, aki segít, aki megment minket, aki megvált minket.
Szóval, ha emlékszel, ezzel kezdtük ezt az epizódot, és mondtam, hogy egy kis reménysugarat is szeretnék adni...
Matthew Adams: Ez nem hangzik túl reménykeltően.
Israel Finkelstein: Pedig az. A végén minden rendben lesz.
Matthew Adams: Rendben.
Fordította: #BibliaKultúra
Forrás:
