#BibliaKultúra

Szöveg mögött - Kövek alatt

A falak, amelyeket Nehemiás épített: Jeruzsálem városa a perzsa korszakban
Margreet L. Steiner régész írása

stgeorge_hotel_jerusalem_1558540150_28.jpg

A bibliai Nehemiás könyvének 2–3. fejezete Nehemiás útját meséli el a lerombolt Jeruzsálem városában, valamint az erődítmények újjáépítésének történetét. A falak és kapuk részletes leírása ellenére a kutatók vitatják a település tényleges kiterjedtségét a perzsa korban, sőt még azt is megkérdőjelezik, hogy a falakat valóban újjáépítették-e. Ez a tanulmány a tényeket vizsgálja „a terepen”. Feltártak-e valaha is a perzsa korszakból származó városfalakat? Mekkora volt a Nehemiás korabeli Jeruzsálem, és hogyan működött a perzsa birodalomban? Falakkal körülvett város volt, központi szentéllyel, kormányzói székhellyel, a közigazgatás, a vallás és a gazdaság központjával, vagy csupán egy kis, védtelen település, ahol csak a helyi templomnak volt jelentősége? Spoiler veszély! Ahány tudós, annyi vélemény és a régészeti bizonyítékok is minimálisak.

Nehemiás

„Miután megérkeztem Jeruzsálembe, és ott voltam három napig, elindultam éjszaka néhány emberrel. De senkinek sem mondtam meg, milyen cselekedetre indítja szívemet az én Istenem Jeruzsálemért. Még állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen lovagolni szoktam. Kimentem tehát éjjel a Völgy-kapun a Sárkány-forrás felé, majd a Szemét-kapuhoz, és megvizsgáltam Jeruzsálem várfalait, amelyeken rések voltak, és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg. Azután tovább mentem a Forrás-kapuhoz meg a Király-tóhoz. De mivel nem volt elég hely arra, hogy továbbmenjen az állat, amelyen ültem, ezért még akkor éjjel gyalog mentem föl a völgyből, és megvizsgáltam a várfalakat. Azután visszatértem, bementem a Völgy-kapun, és hazatértem.”

A fent idézett Neh 2,11–15 elbeszéli, hogy a próféta megérkezik Jeruzsálembe, és néhány emberével azonnal útrakel éjszaka, hogy megvizsgálja a városfalakat. A települést a Völgy-kapun keresztül hagyja el, majd szamárháton lovagol a Sárkány-forrás és a Szemét-kapu irányába. Az út a Forrás-kapu és a Királyi-tó felé folytatódik. Végül a Völgy-kapun keresztül tér vissza. Amivel találkozik, az félelmetes. A falakat lerombolták, a kapuk hamuvá váltak. Néhány helyen lehetetlen továbbmenni a lejtőn lévő törmelék miatt. Nehemiás úgy dönt, hogy az erődítményeket újra kell építeni.

Nehemiás könyvének 3. fejezete még konkrétabb. Családok és szakmai csoportok vállalják a falszakaszok javítását, a kapukat padlásszobákkal, ajtókkal, reteszekkel és rácsokkal látják el, a tornyokat pedig újjáépítik. Eljásib főpap például paptársaival együtt újjáépíti a Juh-kaput, míg Hasszenáá fiai a Hal-kapuval foglalkoznak.

Egyetlen más bibliai szöveg sem szól olyan egyértelműen Jeruzsálem falairól, mint a Neh 3. fejezete. Nemcsak a kilenc kaput említi, hanem a város egyéb jellegzetes részeit is, mint a Százak tornya és a Hanaél tornya, a széles fal, a Siloám tava, a Király kertje, a Dávid városából lefelé vezető lépcső, Dávid sírjai, a mesterséges tó, a Vitézek háza és még sok más.

Micsoda információgazdagság Jeruzsálem perzsa kori alaprajzáról! Mivel a projekt régebbi építmények helyreállításával járt, ez a szöveg a vaskor végén, közvetlenül a babilóniaiak által i. e. 586-ban történt pusztulása előtt a városról is tájékoztat.

Sok bibliakutatót csábítottak ezek a szövegek arra, hogy az ott leírtak alapján felvázolják a város térképét. Lásd például alább:

terkep.jpeg

Ezen a térképen a falak csak a délkeleti dombot és a Templomhegyet veszik körül; feltételezhető, hogy a késő vaskori város más részeit nem rekonstruálták.

Sajnos a bibliai szövegek homályosak maradnak ezeknek az építményeknek a pontos helyét illetően. Az, hogy az épületek sorrendje a szövegben megegyezik a „terepen” található sorrenddel, valószínű, de nem biztos. Egy másik probléma: ha ez a lista csak a délkeleti dombot és a Templomhegyet körülvevő falakat tartalmazza, akkor kilenc városkapu túlzásnak tűnik egy ilyen kis területhez képest. Talán inkább Jeruzsálem összes lerombolt városkapuját magában foglalja, beleértve a nyugati domb körül lévőket is.

De vajon hihető-e, hogy ezeket is megjavította az a kis csoport, amely a száműzetés után a városban élt?

Ezek a szövegek egyértelműen olyan emberek számára íródtak, akik Jeruzsálemben éltek, és pontosan tudták, hogy az említett építmények hol helyezkednek el, nem pedig a várost nem ismerő későbbi nemzedékek számára. Ezek a kétértelműségek bizonytalanná teszik a rekonstrukciókat, és ezzel együtt a perzsa kori Jeruzsálemről alkotott képünket is.

A régészek sem maradtak csendben. A perzsa kori Jeruzsálemről szóló publikációk egész sora látott napvilágot. A közelmúltban többek között Finkelstein 2008, Lipschits 2009, Ristau 2016 és Ussishkin 2006. Nem könnyű azonban kideríteni, hogy pontosan mit is tártak fel, és hogyan viszonyulnak egymáshoz a bibliai szövegek és a régészeti leletek. A perzsa korból nagyon kevés anyagot tártak fel, és amit találtak, azt nehéz pontosan datálni. Az anyaghiány miatt az értelmezések egyre fontosabbá válnak. Ezek az értelmezések pedig igen változatosak lehetnek.

Jeruzsálem legősibb települése nem a mai óvárosban, hanem a tőle délkeletre fekvő dombon volt. Ezt a dombot ma általában Dávid városaként emlegetik, de ez egy meglehetősen új keletű elnevezés (Steiner 2019).

fig_1.jpg

Jeruzsálem vaskori alaprajza. (Az Ancient Jerusalem Project jóvoltából).

Csak a 19. század vége óta tudjuk, hogy a bronz- és vaskori város, nagyjából az i. e. 3200–600 közötti időszakból, a környék egyetlen természetes forrása, a délkeleti domb keleti lejtőjének lábánál lévő Gihon-forrás közelében épült (Steiner 2014). E domb tetején, valamint keleti és nyugati lejtőin a bibliai Jeruzsálem maradványait találták meg. A település csak a vaskor végén terjeszkedett a nyugati dombra. Ezt a várost a babilóniaiak i. e. 586-ban lerombolták, és lakói közül sokan száműzetésbe kényszerültek. E pusztítás után a tágabb terület nagyrészt, de nem teljesen elhagyatottá vált. A falvak továbbra is szállítottak gabonát és más termékeket, kormányzókat neveztek ki, akik előbb Micpában, majd Jeruzsálemben laktak, és sokak számára az élet a hagyományos kerékvágásban folyt.

A bibliai források nagyrészt hallgatnak arról, hogy mi történt Júdában és Jeruzsálemben a babiloni pusztítás után. A hangsúly a száműzötteken van, és az ősi földre való visszatérésen, miután a perzsák i. e. 539-ben meghódították Babilont, és Júdát birodalmukba foglalták. A perzsa királyok számos országból lehetővé tették a száműzöttek számára, hogy visszatérjenek a saját országukba, és egyesek éltek is ezzel, mások nem; sok júdeai továbbra is Babilóniában élt. Hogy a bibliai történetek hűen ábrázolják-e ezt a visszatérést, az egy olyan probléma, amely felett itt most átsiklunk. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy alig van régészeti bizonyíték a bevándorlás következtében bekövetkezett nagymértékű népességnövekedésre.

Régészet és Jeruzsálem falai

Jeruzsálem a pusztulás után elnéptelenedett. Falait lerombolták, házai összedőltek, a híres templomot kirabolták és felgyújtották, a közigazgatási elit és a kézművesek nagy részét pedig száműzetésbe hurcolták. Ebben a tekintetben a Neh 3 fejezetben leírtak helytállóak. Aki az ősi városfalak között bolyongott, annak kőtömegeken kellett átmásznia, és néha egyáltalán nem tudott továbbmenni; hatalmas törmelékhalmok állták el az utat. Nyilvánvalónak tűnik, hogy Nehemiás helyre akarta állítani a falakat, hogy a város ismét lakhatóvá váljon.

De vajon sikerült-e neki? Jeruzsálem a perzsa időkben vált fallal körülvett településsé, vagy ez valószínűtlen elképzelés? A régészek valóban megtalálták a perzsa városfalakat?

Az első, aki bejelentette, hogy megtalálta a perzsa városfal egy részét, Kathleen Kenyon angol régésznő volt. Ő 1960 és 1967 között végzett ásatásokat Jeruzsálemben. A Gihon-forrás fölött egy hosszú árkot ásott fentről lefelé, hogy az ókori város lakóhelyének minden rétegét elemezze. A lejtő alján megtalálta a középső bronzkorból (i. e. 18. század) és a késő vaskorból (i. e. 700 körül) származó városfalakat. A lejtő tetején egy nagy tornyot és egy városfalszakaszt talált a késő hellenisztikus korból, amelyet a makkabeusok építettek az i. e. 2. században. A késő vaskor és a makkabeusok kora két virágzó időszak volt a város történetében, amikor a délkeleti domb körül szilárd városfalakat emeltek.

Északabbra a dombon Kenyon egy kisebb tornyot talált egy falrészlettel, amely szerinte a perzsa korból származik. Az általam talált leletek pontos elemzése azonban azt mutatja, hogy a torony és a fal a késő hellenisztikus korból származik, és a fent leírt erődítmény része (részletes elemzését lásd Steiner 2011).

fig_2_2.jpg

Kathleen Kenyon ásatásai. Előtérben a perzsa korból származó fal, mögötte a kis torony.
(Az Ancient Jerusalem Project jóvoltából).

Bár arra a következtetésre jutottam, hogy Kenyon tévedett, és hogy a fal és a torony nem a perzsa korból származik, nagyon is lehetséges, hogy egykor perzsa fal épült itt, amely most a későbbi makkabeusi építmények alatt rejtőzik. A torony és a fal lábánál vastag kőtörmelékréteg volt, amely babiloni és perzsa kerámiákat tartalmazott. Az én értelmezésem (és másoké is) az volt, hogy ezekben az időszakokban a domb tetején egy épület állt, amelynek maradványait a cserépedényekkel együtt lesöpörték a lejtőről, amikor egy erődítményt építettek ezen a helyen. Ha az eredeti fal a késő hellenisztikus időszakban épült volna, akkor a törmelékben a babiloni, a korai és késő perzsa és a korai hellenisztikus időszakból származó kerámiára számíthatnánk. A törmelék azonban csak a babilóniai és a korai perzsa korszakból származó kerámiát tartalmazott. Ez arra utal, hogy a törmeléket a késő perzsa időszak kezdete előtt söpörték le, és hogy ekkor épülhetett ott egy városfal. A késő hellenisztikus időszakban aztán ezt az építményt újjáépítették vagy helyreállították, és a régebbi fal már nem volt látható. Tisztában vagyok azzal, hogy ez csak közvetett bizonyíték.

A közelmúltban Eilat Mazar izraeli régésznő ásatásokat végzett a domb tetején, ahol megtalálta az úgynevezett „Dávid palotáját” (Mazar 2009; ennek az értelmezésnek a cáfolatát lásd Steiner 2009). A Kenyon által feltárt kis torony az összeomlás szélén állónak tűnt, ezért csapata lebontotta és újjáépítette. Ez lehetőséget adott arra, hogy a torony alá és mögé nézzenek. Az ott talált kerámiák a perzsa korból származnak, ami szerinte azt bizonyította, hogy maga a torony perzsa korú, tehát a Neh 3-ban említett erődítmény része volt.

Ez azonban módszertani hiba. Ha a torony alatt perzsa kerámiát találtak, az azt jelenti, hogy maga a torony később épült. Ez lehet két évvel később, száz évvel később vagy ezer évvel később. A perzsa kerámia a torony alatt csak egy terminus post quem-et ad, egy dátumot, amely után történhetett valami. A torony tehát épülhetett a perzsa korban vagy (sokkal) később. A leletek nem cáfolják a torony makkabeus kori datálását.

Mindent egybevetve, a régészeti kutatások nem tártak fel tényleges perzsa erődítményeket, csak legfeljebb közvetett bizonyítékokat az építésükre. Ez nem teszi azonnal valótlanná a Neh 3 fejezetében szereplő történetet, de nem is lehet alátámasztani.

Jeruzsálem a perzsa időszakban

Egy másik pont Jeruzsálem mérete és funkciója a perzsa korszakban. Falakkal körülvett város volt-e központi templommal, a helytartó székhelye, a kormányzat, a vallás és a gazdaság központja? Vagy egy jelentéktelen, védtelen település volt, amelyben csak a helyi templomnak volt még jelentősége?

I. e. 586-ban a babilóniaiak egy nagyrészt elpusztított várost hagytak maguk után. Kineveztek egy helytartót Júda fölé, aki nem Jeruzsálemben, hanem Micpában székelt. Júda és fővárosa nagyrészt romokban hevert, lakossága megtizedelődött, gazdasága tönkrement. A babiloni korszak Júdájáról szóló egyik könyvnek találó az alcíme: A pusztulás régészete (Faust 2012).

Hogy Jeruzsálem valójában mennyire volt elhagyatott, az értelmezés kérdése. Sokan sötét helyzetet festenek le, ahol csak az ország csak néhány lakosa (ám háárec) élt az összeomlott házakban, és a templom romjainál áldozatokat mutattak be. Később – a perzsa időkben – a templomot ideiglenesen helyreállították, és Jeruzsálem egy falak nélküli, nagyrészt üres település lehetett, ahol néhány pap élt, akik fenntartották a templomi szolgálatokat.

Israel Finkelstein (2008) például a perzsa és korai hellenisztikus kori Jeruzsálemet egy falak nélküli, legfeljebb néhány száz lakosú kis falunak látja. Rámutat arra, hogy perzsa anyagot csak a délkeleti dombon, Dávid városában találtak, a késő vaskorban lakott más részeken nem. A város megerősítését a perzsa hatóságok biztosan nem tűrték volna meg, és a Nehemiás bibliai könyvében elbeszélt történet sokkal későbbi építmény lehetett.

Oded Lipschits (2009) szerint Jeruzsálem templomváros volt. A templomot helyreállították, és a templom adta a város létjogosultságát. Ez azonban nem tette Jeruzsálemet nagy vagy virágzó várossá. Jehúd perzsa tartomány székhelye ezért nem Jeruzsálemben, hanem Ramat Ráhelben lehetett, ahol egy perzsa korabeli palotát tártak fel (Lipschits et al. 2011).

Az ásatások során talált anyag pontos elemzése véleményem szerint árnyaltabb képet mutat. A város környékén számos sziklába vájt sírhelyet találtak, amelyek a késő vaskortól kezdve folytonosságot mutatnak. A leghíresebb temető a Ketef Hinnom temetője, a mai város délnyugati részén, ahol számos sírt tártak fel, amelyek többségét kirabolták, kivéve egyet, amely tele volt a késő vaskorból, a babiloni és a perzsa korból származó luxusanyaggal (Barkay 1994). Az egyik sírkamrában például egy görög ezüstpénzt találtak a Kr. e. 6. század végéről, a korai perzsa időszakból.

fig_3_2.jpg

A Ketef Hinnom egyik sírjának rekonstrukciója. (Fotó Chamberi / CC BY-SA)

Egy másik temetkezési hely a Mamilla területén volt, a mai Jaffa-kaputól nyugatra (Reich 1994). Itt több sírhelyet találtak a vaskortól a hellenisztikus korszakig terjedő leletekkel. A perzsa anyagok között volt egy bronztükör, ezüstgyűrűk, egy egyiptomi fajanszból készült edény és egy attikai korsó – mind luxuscikkek, amiket valószínűleg importáltak. Az ilyen sírok gazdag családokhoz tartoztak, akik évszázadokon át ide temették el halottaikat. Ez arra utal, hogy a perzsa korban még mindig gazdag családok éltek Jeruzsálemben vagy annak környékén.

A Jeruzsálemben végzett ásatások során talált perzsa kori kerámiák elemzése azt mutatja, hogy több fazekasműhely is működött, amelyek edényekkel látták el a lakosokat, köztük görög stílusú vázákkal és vékonyfalú tálakkal, amelyek mindkettő luxusanyag (Steiner 2011). Az emberek nem csak azt ették, amit a közeli földek adtak; halcsontokat találtak a Földközi-tengerből származó tengeri keszegből és tengeri sügérből, valamint a Jordán folyóból vagy a Tibériás tavából származó harcsából (Lernau 2015). A Jehúd – Júda perzsa tartománya – nevet viselő pecsétlenyomatok azt mutatják, hogy a helyszín egy gazdasági hálózat része volt. A városba bor és olívaolaj érkezett lepecsételt korsókban (Lipschits 2009).

Jeruzsálem a későbbi perzsa korszakban minden bizonnyal több volt, mint egy gyéren lakott település vagy csupán egy templomváros gazdasági és közigazgatási jelentőség nélkül.

Diana Edelman, aki bibliai szövegek, régészeti leletek és a perzsa birodalomra vonatkozó információk alapján alapos tanulmányt készített a perzsa kori Jeruzsálemről, Jeruzsálemet birahnak, a perzsák által használt kis erődítménynek tekinti (Edelman 2005). I. Artaxerxész király lehetett az, aki a tartomány fővárosát Micpából Jeruzsálembe helyezte át, mert az utóbbi hely stratégiailag kedvezőbb helyen feküdt, és jobb vízellátással rendelkezett. Ez az erőd Jehúd kormányzójának adott otthont a katonákból és családtagjaikból álló helyőrségnek, valamint a helyi kiszolgáló személyzet és a kereskedők számára. Ez azt jelentette, hogy ellátó- és kiszolgálóépületeket, a kormányzó számára palotát és a lakosok számára házakat kellett építeni. Ez magában foglalta a templom újjáépítését és a falak helyreállítását is. A Perzsa Birodalomból új bevándorlókat küldtek Jehúdba, hogy bővítsék a hadsereg számára szükséges mezőgazdasági termelést, és olyan helytartót neveztek ki, akinek ősi kötődései voltak a területhez (Nehemiás). Ezek az új telepesek az eredeti száműzöttek leszármazottaiból, de nem júdeaiakból, például nyugalmazott perzsa katonákból is álltak.

Charles Carter (1999) szintén úgy látja, hogy a perzsa hatóságok számára nem jelentett problémát, hogy Jeruzsálem helyreállíthatta erődítményeit. Ő ezt a projektet a perzsa birodalom érdekeinek megerősítésével összefüggésben helyezi el a Görögországból és Egyiptomból érkező növekvő fenyegetéssel szemben. Ez tette szükségessé Nyugat-Palesztina, különösen Jehúd és Samária tartományok, valamint a tengerparti területek megerősítését (Carter 1999, 293).

Következtetés

A következtetés az kell, hogy legyen, hogy valójában nem találtak perzsa városfalakat. Egyes tudósok azonban nem hagyják magukat elkeseríteni ettől, és magabiztosan rajzolják meg Jeruzsálem térképét a bibliai szövegek alapján. Mások a régészeti leletekből (vagy inkább azok hiányából) arra következtetnek, hogy Jeruzsálem a perzsa időkben nagyon kis település volt, a nyugati dombot nem számítva, elszegényedett, falak nélküli, jelentéktelen. A Nehemiás könyvének 3. fejezetében leírt történetek tehát nem lehetnek helytállóak, és egy későbbi időszakból kell származniuk.

Én egy köztes álláspontot képviselek. Bár a perzsa városfalakat nem találták meg, vannak arra utaló jelek, hogy a későbbi makkabeusi erődítések alatt rejtőzhetnek. De függetlenül attól, hogy ezek a falak léteztek-e vagy sem, véleményem szerint Jeruzsálem sem Nehemiás érkezése előtt, sem utána nem volt annyira elhagyatott, mint ahogy azt néha feltételezik. Bár magából a városból keveset találtak, néhány lelet gazdag lakosok jelenlétére utal, mint például a feltárt gazdag elit sírok. A fazekasság azt mutatja, hogy számos fazekasműhely látta el a lakosokat nemcsak durva használati agyagáruval, hanem görög stílusú edényekkel és kifinomult tálakkal is. A számos jehudi bélyegzőlenyomat egy olyan gazdasági hálózatba való bekapcsolódásra utal, amelynek pontos természete még mindig nem ismert. Az elemzett halcsontok a Földközi-tengerből és a Tibériás tavából származó halakból származnak.

Azt, hogy Jeruzsálem birah, perzsa erődítmény volt-e, vagy egy tartományi főváros, amelyet esetleg a perzsa hatóságok erősítettek meg érdekeik védelmében, vagy a perzsa hatóságok engedélyével, a jelenlegi bizonyítékok alapján nem lehet eldönteni. De talán több tényszerűség rejlik abban a képben, amelyet Nehemiás könyve felvázol, mint azt néha feltételezik.

e318eb284e22da77fbee29e46d32fcae.jpg

Irodalomjegyzék

Barkay, Excavations at Ketef Hinnom in Jerusalem, in: In: H. Geva, (ed.), Ancient Jerusalem Revealed, Jerusalem 1994, 85-106.

E. Carter, The Emergence of Yehud in the Persian Period –A Social and Demographic Study(JSOT Supplement Series 294), Sheffield 1999.

Edelman, The Origins of the Second Temple: Persian Imperial Policy and the Rebuilding of Jerusalem, London 2005.

Faust, Judah in the Neo-Babylonian Period: The Archaeology of Desolation, Atlanta, Ga 2012.

Finkelstein, `Jerusalem in the Persian (and Early Hellenistic) Period and the Wall of Nehemiah’, Journal for the Study of the Old Testament 32 (2008), 501-520.

Lernau, `Fish Bones’, in E. Mazar (ed.), The Summit of the City Of David Excavations 2005–2008; Final Reports Volume IArea G, Jerusalem 2015, 525-538.

Lipschits, `Persian Period Finds from Jerusalem: Facts and Interpretations.’ The Journal of Hebrew Scriptures9 (2009), 2-30.

Lipschits, Y. Gadot et al., `Palace and Village, Paradise and Oblivion: Unraveling the Riddles of Ramat Raḥel’, Near Eastern Archaeology74 (2011), 1-49.

Mazar, The Palace of King David. Excavations at the Summit of the City of David. Preliminary Report of Seasons 2005-2007, Jerusalem and New York 2009.

Reich, `The Ancient Burial Ground in the Mamilla Neighborhood, Jerusalem’, in H. Geva (ed.), Ancient Jerusalem Revealed, Jerusalem 1994, 111-118.

A. Ristau, Reconstructing Jerusalem: Persian Period Prophetic Perspectives, University Park, Pa, 2016.

L. Steiner, `The “Palace of David” Reconsidered in the Light of Earlier Excavations’, op http://www.bibleinterp.com/articles/palace_2468.shtml (2009).

L. Steiner, `The Persian Period City Wall of Jerusalem’, in I. Finkelstein, I and N. Na`aman (eds.), The Fire Signals of Lachish; Studies in the Archaeology and History of Israel in the Late Bronze Age, Iron Age and Persian Period in Honor of David Ussishkin, Winona Lake, Ind. 2011, 307-17.

L. Steiner, `One Hundred and Fifty Years of Excavating Jerusalem’, in B. Wagemakers (ed.), Archaeology in the Land of `Tells and Ruins’. A History of Excavations in the Holy Land Inspired by the Photographs and Accounts of Leo Boer.Oxford 2014, 24-37.

L. Steiner, `The City of David as a Palimpsest’, in L. Niesiołowski-Spanò and E. Pfoh (eds.), Biblical Narratives, Archaeology and Historicity: Essays In Honour of Thomas L. Thompson, London 2019, 3-10.

Ussishkin,. 2006. `The Borders and de Facto Size of Jerusalem in the Persian Period’, in O. Lipschits and M. Oeming (eds.), Judah and Judeans in the Persian Period, Winona Lake 2006, 147–166.

Fordította: #BibliaKultúra

Képek forrása:

medium.com; The Bible and Interpretation (News and Interpretations on the Bible and Ancient Near East History); Wikimedia.

Forrás:

 Margreet L. Steiner: The Walls that Nehemiah Built: The Town of Jerusalem in the Persian Period, in: The Bible and Interpretation. News and Interpretations on the Bible and Ancient Near East History.

A szerzőről:

 steiner-margreet.jpg

Margreet L. Steiner közel-keleti régész, akit különösen érdekel a dél-levantei régészet. Kutatásai középpontjában Jeruzsálem régészete, rétegtani elemzések, vaskori kerámia, iszlám üvegkarkötők, terepmunka és régészeti projektek irányítása állt. Publikációiról bővebb információt lásd honlapján.

A Special Thanks To Margreet L. Steiner!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bibliakultura.blog.hu/api/trackback/id/tr217790662
Nincsenek hozzászólások.

#BibliaKultúra

#BibliaKultúra blogunk szakmai igényességű topikjaival értékes, ismeretbővítő tartalmakat közöl a bibliatudomány tárgyköréből. Rápillantunk arra a világra, amely látta megszületni a Bibliát - tabuk nélkül, közérthetően, a tudás megosztása és a „lifelong learning” jegyében.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása