„A lélek első nyelve a líra volt. Itt kezdtem el a kurzusomat. Tartalom szerint megkülönböztettem vallásos, hősies és szerelmes műveket. A görög és római lírai költészettel nem foglalkoztam, ezt egy külön kurzusnak tartottam fenn. Sokat foglalkoztam a héber költészettel, különösen Jób könyvével, Mózes énekével a Vörös-tengeren való átkelés után, Dávid zsoltáraival, Salamon énekével, a próféták énekeivel, különösen Izajás énekeivel. Szomjaztam az új dolgokra, és ez a tanulmány nagyon új volt számomra. Soha nem olvastam a Bibliát, ahogy a fiatalok sem. (...)
Utazás volt ez ismeretlen földekre, távol a szokásainktól. Neofitákként túlzással elfelejtettük a klasszikusokat, egészen Homéroszig, és több hónapig csak a Bibliát hallgattuk. (...) Csodálkozom, hogy iskoláinkba, ahol annyi komolytalan dolgot olvasnak, nem került be egy bibliai antológia, amely nagyon alkalmas arra, hogy életben tartsa a vallásos érzületet, amely a legmagasabb értelemben azonos az erkölcsi érzülettel.”
Részlet Francesco De Sanctis (1817–1883) önéletírásából
