A peszách ünnepe Hag ha-Aviv, „A tavasz ünnepe” néven is ismeret. De mióta jelent a héber aviv szó „tavaszt”?
A Bibliában az aviv valójában nem az évszakok egyikére utal, hanem a termés érési szakaszára, amikor a kukoricacsövek már teljes növekedésnek indulnak, de a benne lévő szemek még puhák. Az ilyen gabonafélékből álló első termésáldozatot a Leviticus 2:14 úgy említi, mint „tűznél pörkölt kalász (aviv)”. A jégeső csapásának története szerint (Exodus 9:31-32)
„A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban (aviv) volt, a len pedig virágzott. A búzát és a tönkölyt azonban nem verte el, mert azok később érnek.”.
Vagyis az árpa kalászai és a len szárai elég kemények voltak ahhoz, hogy a jégeső megüsse azokat, míg a búza és a tönköly kalászai és szárai még puhák voltak, és ezért nem esett bajuk.
Az avivnak az évszakok egyikeként való értelmezése az „aviv hónap” értelmezésén alapul, amelyet a Biblia többször említ, mint azt a hónapot, amelyben az izraeliták Egyiptomból elindultak a szabadság felé (Exodus 13:4; 23:15; 34:18; Deuteronomium 16:1). A bibliai összevetés mégis arra a hónapra utal, amelyben az árpa elérte az aviv néven ismert érési stádiumot, így lehetővé vált, hogy az első árpakévéből (omer) áldozatot hozzanak a peszách ünnepén.
Az aviv kifejezés csak a Misna és a Talmud idején nyerte el eredeti jelentése mellett az év egyik évszakának jelentését is – a rabbinikus terminológia szerint „a Niszán időszakát”, amely a tavaszi napéjegyenlőségtől a nyári napfordulóig tartott.
Örömteli tavaszt kívánunk mindenkinek!
A képen: egy sztélé látható, amely egy lakomázó párt ábrázol, a férfi kezében egy kukoricacső, a nő kezében pedig egy csésze és egy orsó. Temetkezési sztélé lakoma-jelenettel, i.e. 950-750, Fotó: © Bible Lands Museum Jerusalem, Moshe Caine.
Forrás:
Bible Lands Museum, Jerusalem facebook-oldala (2023.04.03.)
