Noé bárkája Ararát hegyén, Simone de Myle, 1570
Az állatok közel állnak hozzánk. Otthon vannak életterünkben, némelyikük még társunk is lett. A hozzájuk való viszonyunk és bánásmódunk arról árulkodik, hogy bánunk az egész teremtéssel, hogyan értelmezzük azt, és benne saját helyünket. Sőt, embervoltunkat is jellemzik, legalábbis valakit szamárnak, kutyának, disznónak vagy buta libának nevezünk, vagy „madárnak nézünk”, vagy éppen „leállatozzuk”. Ugyanakkor, ha valami jó, azt mondjuk: „állati jó”. Az állatok elárulnak valamit rólunk, szemlélésükkel jobban megismerjük önmagunkat.
Statisztika a bibliai állatkertből
A héber és arámi nyelvű Ószövetség kb. 180, a görög Újszövetség pedig 50 kifejezést használ az állatokra, és kifejezetten 70 fajtát említ meg. A bárányra 11 kifejezést találunk, a kecskére, ökörre és tehénre nyolcat, 10 fajta szöcskéről illetve kígyófajtáról olvasunk. A Keresztény Bibliai Lexikon az "állatok" szócikk alatt 121 állatot sorol fel és mutat be: vadállatokat, háziállatokat, egzotikus és mitikus állatokat.
Az állatok teremtése, Souvigny-i Biblia, latin kézirat (1 folio 4 verso), 12. század
Sajátos kötelék, amely összefűz
A Biblia egyrészt kiemeli az ember állatokkal való hasonlóságát, közös eredetét, hogy porból vannak és visszatérnek a porba (Préd 3,20). Felismeri, hogy egyazon testvéri kötelék fűzi őket egymáshoz, ugyanúgy "élők". Ebben a kapcsolatban olykor az ember segíti az állatokat (például Noé bárkába tereli őket), de olyan is előfordul az elbeszélésekben, hogy az állatok segítenek az embereknek:
- egy szamárkanca tiszta látása megmenti Bálámot, a látóembert;
- hollók táplálják Illés prófétát;
- egy nagy cethal menti meg a sértődékeny Jónást.
Az állatvilág tökéletessége juttatja Jóbot a Teremtő mindenhatóságának elismerésére. Felidézik az embernek, hogy az Örökkévaló minden élőlényre gondot visel.
Az Ószövetség papi hagyománya mostohábban bánt az állatokkal, hiszen a kultuszi és az étkezési vonatkozások tekintetében felosztotta őket tisztákra és tisztátalanokra (lásd Leviták könyve 11. fejezet), sőt megpróbálkozott a rendszerezésükkel is (kérődző és nem kérődző, hasított körmű és nem hasított körmű, hasított körmű és kérődző, hasított körmű és nem kérődző, szelíd és ragadozó).
Az állatok olykor az Örökkévaló ítéleteinek eszközei (Jer 15,3: "az ég madarai és a mező vadjai felfalják és elpusztítják őket"), de részesei is a messiási üdvígéreteknek, hiszen a Messiás békés országában megszűnik az emberek és az állatok közötti ellenségeskedés (Iz 11,6).
A Bibliában számos helyet találunk, amelyek arról tanúskodnak, hogy az izraeliták milyen szeretettel, gondosan és aprólékosan figyelték az állatokat (Péld 12,10). A megfigyeléseket hasonlatokban, példabeszédekben, intésekben (Péld 6,6-8) jelképes beszédekben alkalmazták.
Gondját viseli az igaz a jószágnak,
a gonosznak kegyetlen a szíve.
Te lusta, menj el a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel: Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki, nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét.
Kilóg a lóláb!
Az állatok egyébként abban is segítenek bennünket, hogy egy-egy bibliai könyv megírását időben elhelyezzük. A Teremtés könyvében például többször előkerül a teve. József történetében kereskedőkaraván teherhordó állataként jelenik meg. A régészeti kutatásokból tudjuk, hogy a tevét teherhordó állatként a Kr. e. 2. évezredben háziasították, de csak a Kr. e. 10. sz. után terjedt el széles körben a Közel-Keleten. A szöveg ugyanitt "gumival, balzsammal és illatos gyantával" megrakott karavánt említ, amely a Kr. e. 8-7. században virágzó arab kereskedelemre utal. Vagyis ezeket a pátriárka-elbeszéléseket későn foglalták írásba.
Identitásjelző állatok mint az etnikai határok meghúzásának eszközei
A disznókat a héber Biblia tisztátalan állatoknak tekintette (Lev 11,7). A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy Palesztinában a tengerparti sávban elhelyezkedő filiszteus településeken találtak disznócsontokat (Tel Miqne, Tel Batas, Askelón), valamint a Jordántól keletre az ammonitáknál és a moábitáknál. A vaskor első időszakának júdeai helyszínein azonban teljes mértékben hiányoznak. A Tóra maga csupán a disznóhús fogyasztást tiltja, később azonban a Misna a disznók tenyésztését is megtiltja (BQ 7:7). Az egyes népek számos módon fejezhették ki etnikai hovatartozásukat: a nyelvvel, a vallással, az öltözködési és temetkezési szokásokkal, valamint részletes étkezési tabukkal. Az első izraeliták talán azért hagytak fel a sertéshús fogyasztásával, hogy elhatárolódjanak szomszédaiktól. Amikor a mai zsidók ugyanezt teszik, akkor Izrael népének legősibb, régészetileg is igazolt kulturális szokását viszik tovább.
Sportos malacok
A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
Az Újszövetségben a Galileai tóba fulladt disznók is arról árulkodnak, hogy Jézus pogány területen jár. Egyébként a történetben a helymegjelölés a kódexekben is problémás (Mk 5,1; Mt 8,28). Ugyanis
- Geraza (a mai jordániai Jerash) több, mint egy napi járóföldre van a tótól (54 km);
- Gadara (a mai Um-el Qeis is 9-km-re a tótól.
Akárhogy is nézzük, sokat futottak! :-)
Talán szövegromlással kell számolnunk. Néhány görög egyházi író, illetve néhány szír, kopt kézirat olvasata szerint a tóparti Gergeszáról van szó (Kurszi). Az elbeszélés történeti sutasága ellenére is egy konkrét esemény emlékét hozza, egy beteg férfi meggyógyulásának tapasztalatát, amit az evangélista szépen kidolgozott és a meggyógyultat egy megtért pogány prototípusává tette, sőt a történetet missziós elbeszéléssé dagasztotta.
Ikonográfiai szimbólumok
Állatokkal szimbolizálják az egyes evangélistákat is. Márk az oroszlánt, Lukács a bikát, János pedig a sast kapta. Ennek kapcsán a legkülönbözőbb magyarázatokkal találkozunk. Az egyik a keresztelési liturgia magyarázatára hivatkozik, és azt mondja, hogy az egyes élőlények az üdvösségtörténet fontos eseményeihez kapcsolódnak: a bika Krisztus áldozati halálának, az oroszlán a feltámadásnak, a sas a mennybemenetelnek a képe. Másik értelmezés szerint az evangéliumok első fejezetei alapján: bika = Lukács, mert az ószövetségi áldozatokról beszél, oroszlán = Márk, mert az oroszlánok lakóhelyén, a pusztában Keresztelő Jánossal kezd, sas = János, mert a Logoszról szóló sorai sasként szárnyalók.
Klikkelj a Biblia 44 állatát bemutató, angol nyelvű e-book-ért:
https://drive.google.com/file/d/1NOO-qblBWcLh-VsTMsIghYp3OvCmfpMq/view?usp=sharing
Korábbi bejegyzéseinket, amely a keresztény apokrifek állatszereplőit mutatja be, itt találod, illetve a Szentföld kihalt állatfajairól pedig itt találod.
Egyes állatok bibliai szimbolizmusával külön bejegyzésben ismerkedünk majd!
Az őskori festett Lascaux-barlang, 15-17 ezer éves festményekkel és karcolatokkal
Forrás és további tájékozódásul:
Basilius Doppelfeld OSB: Szimbólumok III: Ember és állat, Bencés, Pannonhalma, 1998.
Bartha Tibor (szerk.): Keresztyén Bibliai Lexikon, 1. kötet, Kálvin, Budapest, 1993.
Maurice Cocognac: I simboli biblici. Percorsi spirituali, EDB, Bologna, 2012, 303-349.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
