#BibliaKultúra

Ha figyelmesen olvassuk Mózes történetét, akkor azt látjuk, hogy valójában tizenkét nő ad (új) életet Mózesnek: a szülésznők, az anyja, a lánytestvére, a fáraó leánya,  valamint Jetró hét lánya, köztük Mózes későbbi felesége, Cippora, aki döntően cselekszik, hogy Izrael felszabadítója életben maradjon (Kiv 4,24–26). A legalább három népből színre lépő tizenkét nő új életet adott Izraelnek, amikor Jákob fiait megölték.

A szám nem véletlen: a tizenkettő ugyanis a teljességet, a tökéletességet, Izrael fiainak számát jelképezi.

A bábák

A kezdeteknél azt látjuk, hogy a Kivonulás könyvében a kialakult helyzetben a nők rendbontó cselekedeteikkel és passzív ellenállásukkal veszik át a vezető szerepet a fáraó országában. A szülésznők, Szifra és Pua szembe szállnak a fáraó rendeletével és nem végeznek az újszülött izraelita fiúgyermekekkel. De bátorságuk mellé felsorakozik Mózes anyja, a fáraó lánya, valamint Mózes nővére is. Ámosz Oz, a legtöbb nyelvre lefordított héber nyelven alkotó író kifakad:

A hosszú évezredek folyamán vajon hány zsidó férfi vette észre, hogy a nemzet legnagyobb fiát és vezérét négy héber és két egyiptomi nő találékonyságának köszönhetjük? És voltaképpen merre járt Amrám, az apa? Talán felhajtott valahol egy pohárkával?

Érdekes, hogy a Kivonulás könyvében a nők az élethez, míg a férfiak az erőszak és a halál gondolatához kapcsolódnak:

Miben állt a szülésznők munkája az ókorban?

A szülés előtt álló nőket szülőszékre ültették, hasukat masszírozták, gondoskodtak a gyermek megfelelő helyzetéről, nyugtató gyógynövényitalokat készítettek, szükség szerint átszúrták a magzatburkot, hogy kihúzzák a kisbabát, elvágták a köldökzsinórt, eltávolították a méhlepényt, majd az újszülöttet megmosdatták és sóval dörzsölték be (vö. Ez 16,4).

Emiatt a szaktudás és az élet körüli forgolódása miatt az ókori Közel-Kelet kultúrájában a bábákat gyakran „bölcs nőnek” hívták. Ez a szemantika néhány modern nyelvben is megmaradt:

• sage femme (francia)
• weise Frau (német)
• vroedvrouw (holland)
• midwife (angol – a kifejezés a wid-wife szókapcsolatra megy vissza, ami annyit jelent, mint «a nő, aki tud»).

A Zsoltárok könyvében Istent is egy szülésznőhöz hasonlítják: „Te hoztál ki engem az anyaméhből” (Zsolt 22,10).

Az általában másodlagos szereplők most főszereplőkké válnak, a történet főhőseivé, és még a nevüket is ismerjük, nem úgy, mint az exodus-történetben a fáraó, aki mindvégig névtelen marad!

A feminista bibliamagyarázat a patriarchális elnyomás elleni bátorság példaképeinek tekinti a bábákat.

Mózes anyja: Jokebed

A bibliai szöveg nem említi Mózes szüleinek nevét, csak annyit árul el róluk, hogy Lévi törzséhez tartoztak. A hagyomány azonban megőrizte a nevét. Érdekes, hogy Jokebed az első teófor névvel rendelkező személy a Héber Bibliában – vagyis nevében Isten neve is szerepel („JHWH az ő dicsősége”).

Pedro Américo Mózes és Jokebed című festménye 1884-ből

A bibliai szöveg szerint Mózes anyja látta, hogy „jó” gyermeknek adott életet. A gazdag jelentéső טוֺב (tóv) szó a héberben alapvetően valakinek vagy valaminek az alkalmasságára vonatkozik („jó valamire”), a „látni” igével együtt pedig felidézi az első teremtéstörténet visszatérő refrénjét is („látta Isten, hogy jó”).

Miután a folyóra biztonsággal kitett kisgyermeket a fáraó leánya megtalálta, Mózes anyja dajkaként kerül a történetbe: a gyermek visszakerült anyjához. (Az Ószövetség görög fordításában például nem Mózes anyja, hanem szolgálólánya helyezi a gyékénykosarat a nádas közé.) Sajnos azonban az elválasztás után a gyermeket vissza kellett adni az egyiptomi udvarba és nem tudunk arról az érzelmi traumáról, amit Jokebed elszenvedett ennek során, tudva, hogy valószínűleg már nem látja viszont fiát.

Mózes nővére: Mirjam

A Biblia nem szán főszerepet Mirjamnak, csak annyit ír, hogy egy bizonyos távolságban állt és onnan szemlélte az eseményeket (Kiv 2,4). A héber szövegben használatos יָצַב ige (yacáv: „szilárdan megmaradni”, „határozottan megállni”) gyakran jelez reménytelen helyzetet, válságos pillanatot, ahol a megoldásra kevés az emberi erő. Mirjam a Nílus partján meggyőzi a fáraó leányát, hogy vegye fel dajkának Mózes anyját.

Később a történetben Mirjam nagyobb, vezetői szerephez is jut és ereje a szavában rejlik: Mirjam egy eszményi próféta.

Mózes és Mirjam. Falfreskó, Lady Waterford Hall, Ford, Northumberland (UK)

A Liber Antiquitatum Biblicarum apokrif iratban, amely a Kr. utáni első században keletkezett és Ádámtól Saul haláláig legendás stílusban dolgozza fel és színezi ki a bibliai elbeszéléseket, Mirjam nagyobb szerephez jut. Rászáll az Isten Lelke és álmot lát. Ő közli szüleivel Mózes születésének hírét. Persze, amikor a kis Mirjam elmesélte álmát, szülei nem hittek neki.

A fáraó lánya

A fáraó leánya és Mózes. Marc Chagall festménye (1966)

A Nílus partján fürdőző hercegnő megtalálta a kihelyezett héber fiúgyermeket: megsajnálta, megmentette, védelmébe vette és később örökbe fogadta. Feltételezhetjük, hogy a komoly nehézségekbe ütközött rávenni a királyi család többi tagját, hogy törvényes, örökbefogadott fiaként tekintsenek rá. Az Újszövetség beszámol arról, hogy Mózes kiváló oktatásban részesült (vö. ApCsel 7,21–22), ami később az izraeliták kivezetésekor hasznára is vált.

Az egyiptomi hercegnő törvényszegő gesztusa az életnek való engedelmesség erejét hangsúlyozza, amely győzedelmeskedik minden más abszurd érv vagy emberi korlátozás felett.

Madián papjának hét lánya

Mózes a fáraó elől menekülve találkozik Midián papjának hét lányával egy kútnál. A történet szerint az odaérkező pásztorok elzavarták a lányokat a kúttól és Mózes sietett segítségükre. A párhuzamos történetekben mindig csak egy nő megy a kúthoz vizet meríteni, nem csoportban közlekednek. A hét lány megmenti Mózes, beszélnek róla apjuknak, aki meghívja Mózes, hogy egyen velük. Mózes pedig elszegődött hozzá és feleségül vette egyik leányát, Cipporát. 

Érdekes, hogy a Tórában a kútnál való találkozások (lásd Ter 24,10–21 és 29,1–8) mind házassághoz vezettek.

Mózes megvédi Jetró lányait a kútnál. Eugène Roger olajfestménye 1837-ből

Összefoglaló gondolatok 

A Kivonulás könyvében találkozunk

• eszes és bátor nőkkel (Mózes anyja és nővére),
• olyanokkal, akik szembe mennek az atyai rendelkezésekkel (a fáraó lánya),
• akik polgári szempontból engedetlenek és a szabályok helyett az életre figyelnek (Szifra és Pua),
• illetve olyan nőkkel, aki hálásak a segítségért és befogadóak (Reuel/Jetró leányai).

Ebből a tizenkét nőből álló csoportból születik meg és születik újjá Izrael népe. Tizenkét „mátriarcha” képviseli az Izrael mózesi eredeténél álló három kromoszómát: a zsidót, az egyiptomit és a pusztai midianitát. Ők Izrael felszabadítójának felszabadítói. Ámosz Oz és lánya, Fania Oz-Salzberger szavaival élve:

ezek a leleményes nők vezették be Mózest a világba és őrizték meg ott.

Forrás és további tájékozódásul:

Ámosz Oz – Fania Oz-Salzberger: Zsidók és szavak, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017. (Főleg a „Hangjukat hallató nők” című fejezete a 91–154. oldalakon.)

Athalya Brenner (ed.): A Feminist Companion to Exodus to Deuteronomy, Sheffield Academic Press, Sheffield, 2001.

Eileen Schuller: Women of the Exodus in Biblical Retellings of the Second Temple Period, in Peggy L. Day (ed.): Gender and Difference in Ancient Israel, Augsburg Fortress, Minneapolis, 1989, 178–194.

Jopie Siebert-Hommes: The Female Saviors of Israel’s Liberator: Twelve „Daughter” in Exodus 1 and 2, in Irmtruad Fischer – Mercedes Navarro Puerto – Andrea Taschl-Erber (eds.): Torah, Society of Biblical Literature, Atlanta, 2011, 295–312.

Rosanna Virgili: Le donne di Mosè (Es 1–2), Parole di vita 61 (2016/2) 14–19.