Sokakat foglalkoztat, hogy a régészeti felfedezések adatai hogyan kapcsolódnak a Biblia világához és szövegéhez. A „Bible and Archaeology Discussions” sorozatban Israel Finkelstein régész (Tel Aviv) és Thomas Römer biblikus kutató (Párizs) felkeresik az egyes régészeti helyszíneket és párbeszédbe bocsátkoznak: a két tudományág kritikai szemléletének segítségével hidat vernek a régészeti kutatások eredményei és a bibliai szöveg között.
Az újonnan induló sorozat első részében a Jeruzsálemtől dél-keletre fekvő Khirbet Qeiyafát keresik fel. Megvitatják az előkerült leleteket, datálásukat, területi hovatartozásukat, a helyszín lehetséges kapcsolatát Saul és/vagy Dávid királyhoz, valamint Dávid és Góliát legendás küzdelmét is.
Fordította: #BibliaKultúra
Israel Finkelstein: Khirbet Qeiyafa a júdai Sefálán, a hegyvidék és a parti síkság között terül el. Jeruzsálem 35-40 km-re helyezkedik el keletre. Nyugatra tekintve Azéká erődítményét láthatjuk, Seféla egyik legfontosabb júdai erődjét, majd egészen a parti síkságig tárul a kilátás. Helyszínünk tehát Azéká és az Ela-völgy között terül el.
Khirbet Qeiyafában 2007 és 2013 között Yosef Garfinkel professzor (Héber Egyetem), Saar Ganor (Izrael Régiségi Hatóság) és Michael G. Hasel professzor (Déli Baptista Egyetem) végzett ásatásokat.
Khirbet Qeiyafa egy gondosan kivitelezett és elbűvölő régészeti helyszín. Azt is megmutatja, hogy a régészet hirtelen meglepetéssel szolgálhat. Khirbet Qeiyafa egy dombon terül el és egy jól erődített kazamatafal övezi. A lakóházak a kazamatafal mellett helyezkednek el. A terület nagy és stratégiai pozíciója van, mivel a júdai Seféla és a filiszteus partvidék közötti határon fekszik, tehát felmerül a politikai hovatartozás kérdése. A helyszín datálása nem kevésbé fontos, mert a szénizotópos kormeghatározás szerint alapítása az i. e. 11. század végére helyezhető, de a tevékenység fő fázisa a 10. századra esik. Ha pedig belépünk a 10. századba, akkor, mint tudjuk, kinyitjuk Pandóra szelencéjét, amely a 10. századhoz kapcsolódó bibliai hagyományokra vonatkozik.
Thomas Römer: Mert a Bibliában nagyon sok történetünk kapcsolódik a 10. századhoz, főleg Dávid, Saul története, és nehéz időben elhelyezni a bibliai szövegeket, egyesek azt mondanák, hogy ezek a szövegek sokkal későbbiek. És itt van egy régészeti helyszín, amit datálhatunk a 10. századra. Egyszóval: hogy kapcsolódik ez a Bibliához? A régészet olykor olyan helyzetbe hozza az egyes helyszíneket, hogy nehezen tudjuk a Bibliához kapcsolni és felmerül a kérdés: Van bármiféle kapcsolata Júdához? Vagy Jeruzsálemhez? Saulhoz? Vagy éppen a közeli filiszteusokhoz? Lehet, hogy ez egy független kánaáni entitás? Hogy döntsük el a kérdést?
Israel Finkelstein: Úgy gondolom, hogy ha alaposan megvizsgáljuk a hely építészetét, és feltesszük a kérdést, hogy van-e hasonló architektúra Izrael földjén az i. e. 10. században, akkor két lehetőséget kiküszöbölhetünk, és összpontosíthatunk a hegyvidékre, mert ez egy jellegzetes hegyvidéki építészet. Valójában két alapvető lehetőségünk maradt. Az egyik Júda, Jeruzsálem, a másik pedig egy észak-izraeli területi formáció Jeruzsálem északi részén.
Thomas Römer: Igen, ha Júdához tartozik, akkor természetesen nagy a kísrtés, hogy Dávidra gondoljunk. Nyilván itt az Ela-völgy, Gáth, Adullam. Az egész dávidi hagyomány ehhez a területhez kapcsolódik.
Israel Finkelstein: Dávid a 10. században élt.
Thomas Römer: Igen, a 10. században élt, de természetesen az a nehézség, hogy ha a Bibliát nézzük, akkor azt látjuk, hogy a Dávidról írt szövegek nagy része viszonylag késői. Tehát az a kérdés, hogy mit mondhatunk az úgynevezett történelmi Dávidról?
Israel Finkelstein: Igen.
Thomas Römer: De nem állunk olyan rosszul, mert először, mint tudjuk, van egy feliratunk Tel Dánból, amely azt mutatja, hogy a 9. században volt egy Dávid háza, amely egy júdabeli dinasztia neve. Természetesen nem mondhatjuk, hogy ez bizonyítja a történetiséget, de mégiscsak azt mutatja, hogy Dávidot a dinasztia alapítójának tartották.
Israel Finkelstein: Igen.
Thomas Römer: Ha pedig alaposan megvizsgáljuk a Sámuel könyvében szereplő történeteket, akkor feltűnik, hogy a történetek igazából nem olyanok, mintha kitalálták volna őket. Itt van tehát Dávid, aki olyan, mint egy maffiózó, aki csapatával rajtaüt falvakon, és a filiszteus Gát királyának hűbérese.
Israel Finkelstein: Tehát, ő egyfajta apiru.
Thomas Römer: Igen, apiru!
Israel Finkelstein: Egy afféle zsoldos, aki harcos csapatával körbejár és bérbe adja az erejét.
Thomas Römer: Igen, pontosan! Azt gondolom, ezt nem lehet csak úgy kitalálni, ez egy emlék a 10. századi Dávidról.
Israel Finkelstein: Két proto-kánaáni feliratunk van Khirbet Qeiyafából. Mit mondhatnak nekünk ezek a bibliai szövegek összeállításának lehetőségéről a 10. században?
Thomas Römer: Semmit, egész biztosan semmit. Egész biztosan. Először is a legnagyobb feliratot senki sem tudja elolvasni. Másodszor, ilyen felirat több van a filiszteus oldalon, Gáthban, ahol sok ilyen felirat található. Ez egyáltalán nem bizonyítja, hogy Dávid itt ült, amikor leírta a zsoltárokat. Úgy gondolom tehát, hogy ezt a lehetőséget nem kell számba vennünk.
Israel Finkelstein: Rendben.
Dávid király szobra a keresztény Sion-hegyén, Jeruzsálemben, amelyet 2008-ban a Csodatévő Szent Miklós Orosz Jótékonysági Alapítvány emelt.
Israel Finkelstein: Van egy másik módja is annak, hogy megértsük ezt a helyszínt, ez pedig, ha összekapcsoljuk Saul király bibliai hagyományával. Saul király ugyanakkor uralkodott Jeruzsálem északi részén. A jeruzsálemi, júdabeli Dávidtól eltérően Saul egy észak-izraelita uralkodó volt. Három okból sem nehéz Saul királyt ehhez a helyhez kötni.
- Saul a 10. században élt, így kronológiai szempontból megfelelő.
- Saul kapcsolódik az Ela-völgyhöz, mert ha ott van valami történelmi a Dávid és Góliát hagyománya mögött, akkor az, hogy Saul király izraeli serege itt állomásozott mögöttünk, a völgyben.
- A helyszín anyagi kultúrája több északi jellegzetességgel bír, mint júdabelivel. Jó példa erre a mögöttem lévő kazamatafal. Az ilyen kazamaták Júdában (akkoriban) ismeretlenek voltak, de nagyon jól ismerjük őket számos helyszínen Gibeon környékén, amely Saul király területének központja volt.
Tehát határozottan összekapcsolhatjuk Saul királyt Khirbet Qeiafával. A kérdés az, hogy mi köze a bibliai anyaghoz, a Saul királyról szóló bibliai hagyományokhoz?
Thomas Römer: Biblikus szempontból ugyanaz a nehézségünk Saullal, mint ami Dáviddal. Rendkívül nehéz rekonstruálni a legősibb szövegeket, a történelmi Sault. Ha elolvassuk a szöveget, azt látjuk, hogy Saul rossz fiú volt, Isten elutasította őt, hogy kiválassza Dávidot és Izrael igazi királyává tegye. Ha azonban alaposan megvizsgáljuk a szövegeket, láthatjuk, hogy a vannak pozitív megnyilvánulások is Saulról: megmenti a népét, vannak pozitív szövegek katonai képességeiről, és vannak olyanokis, amelyek megmutatják, hogy Sámuel azért választotta ki őt, hogy Izrael királyává kenje. Azt gondolom tehát, hogy itt van egy ősi, északi hagyomány a saulida monarchia felemelkedéséről; és valószínűleg, történelmi szempontból Saul és Dávid egy időben, vetélkedve uralkodtak, és nem pedig egymás után, ahogy a Biblia állítja.
Israel Finkelstein: Itt az ideje, hogy Dávid és Góliát elah-völgyi küzdelmével foglalkozzunk!
Israel Finkelstein: Itt állunk ezen a gyönyörű helyen, ahol rápillanthatunk az Ela-völgyre. Ez egy tipikus bibliai jelenet. A völgy említésre kerül a Dávid és Góliát közötti küzdelemben, a háttérben Szokó is, és egy másik helyszín, Azéká is (vö. 1Sám 17,1). A táj jellemzői teljesen megfelelőek ahhoz, hogy megértsük ezt a Bibliában leírt küzdelmet. A kérdésem a bibliai szövegre vonatkozik: A szöveg a 10. század valóságát tükrözi?
Thomas Römer: A szóban forgó szöveg Sámuel könyvében található. Ez az egyik legismertebb szöveg, ahol Dávid legyőzi Góliátot és megszabadítja Izraelt. A szöveg rendkívüli, de ha közelebbről megnézzük, láthatjuk, hogy az i. e. 7. századnál nem korábbi. Először is a szöveg nyelvezete a Deuteronomium (Második Törvénykönyv) befolyásáról árulkodik, tehát nem lehet korábbi, mint az i. e. 7. század. A szöveg áthagyományozása is rendkívül bonyolult. Vagyis: nem lehet egy korai szöveg. Másrészről megfigyelhetünk néhány materiális jellegzetességet is.
Israel Finkelstein: Igen, a szövegnek a környezete görög, a görög mitológiára jellemző környezet.
- Itt van két egymással szemben álló hős között vívott ütközet. Ők döntik el a csata kimenetelét. A két hadsereg sorsa is eléggé görög jellegű és jól illeszkedik a mitológiához.
- Itt van továbbá Góliát páncélja. Ha nagyon figyelmesen rápillantunk Góliát leírásának apró részleteire, akkor alapvetően egy görög nehézfegyverzetű katonával állunk szemben. De egy i. e. 7. vagy 6. századi hoplita aligha illeszkedik az i. e. 10. századhoz.
A következő kérdésem tehát az: Van valami régi, ősi hagyomány a történet mögött?
Thomas Römer: Igen, a válasz lehet igen, mert ha alaposan szemügyre vesszük Sámuel második könyvét, akkor a 21. fejezetben azt a nagyon különös megjegyzést olvashatjuk, hogy volt egy bizonyos Elhánán, aki megölte a filiszteus Góliátot (2Sám 21,19). Valószínűleg ez volt az eredeti hagyomány, amit átvittek Dávidra.
Israel Finkelstein: Van még egy kérdésem, egy lezáró gondolatom. Miért mesélik el ezt a történetet? Mi történik itt tulajdonképpen? Egész egyszerűen elmondanak egy történetet Dávidról és Góliátról, vagy van mögötte valami ideológia vagy üzenet azzal, hogy Dávidot Júda szimbólumaként mutatják be, aki megküzd a görög harcossal, görög zsoldossal szimbolizált Góliáttal itt a parti síksággal határos Ela-völgyben? Mit gondolsz, Thomas?
Thomas Römer: Igen, ha a szöveget az i. e. 7. századba helyezzük, és arra gondolunk, hogy Góliátot görög zsoldosnak mutatják be, akkor összekapcsolhatjuk a Júdát érintő egyiptomi fenyegetéssel, és azzal a gondolattal, hogy az egyiptomiak a görögökkel társultak, akkor a filiszteusok így a görögöket szimbolizálják.
Israel Finkelstein: A háttérben Khirbet Qeiyafa gyönyörű helyszínével, látjuk, milyen összetett a történet.
A David and Solomon. In Search of the Bible’s Sacred Kings and the Roots of the Western Tradition című könyvében Israel Finkelstein részletesebben tárgyalja Góliát fegyverzetének leírását (1Sám 17,5–7).
Rámutat arra, hogy mindez nem illeszkedik ahhoz, amit a régészet az első filiszteusokról tud. A jellemzés inkább az Égei-tenger vidékére jellemző páncélzattal és fegyverekkel mutat régészeti párhuzamot. A bibliai történet így arról árulkodik, a szerző az i. e. 7. sz. végén öntötte formába a történetet és tud a nehéz fegyverzetű görög gyalogosokról, zsoldosokról, akik egyre nagyobb szerepet vállaltak a közel-keleti csatározásokban, amint azt a görög és asszír források is alátámasztják. A nehéz páncélzatukkal, agresszív harcászati modorukkal megtestesítették a fenyegető, arrogáns ellenség képét, amelyet az i. e. 7. század végén élt Júda lakói jól ismerhettek. Egyes kutatók még a homéroszi leírás befolyását is észreveszik a bibliai szövegen (vö. Achilles fegyverzetének leírása, Parisz és Menelaosz, illetve Hektor és Aiasz párviadala).
De milyen üzenetet akart a szerző azzal, hogy Góliátot görög páncélzatba öltöztette és a történetet homéroszi hangsúlyokkal látta el? Ebben az olvasatban Dávid és Góliát csatája, akit az Egyiptom érdekeit képviselő görög harci eszközökkel felfegyverkezve látunk, Jozija, júdai király és Egyiptom huszonhatodik dinasztiája között növekedő ellentétet szimbolizálja. Jozija, mint az „új Dávid” legyőzi az egyiptomi hadsereg görög csapatait, mint ahogy annakidején Dávid is legyőzte a legyőzhetetlennek hitt Góliátot „a seregek Urának, Izrael csapatai Istenének a nevében” (1Sám 17,45).
Bővebben lásd Israel Finkelstein – Neil Asher Silbermann: David and Solomon. In Search of the Bible’s Sacred Kings and the Roots of the Western Tradition, Free Press, New York – London – Toronto – Sydney, 2007, 196–199.
Ela-völgy, panorámakép
Magyar nyelvű irodalom további tájékozódásul
Kőszeghy Miklós: Dávid, Új Mandátum, Budapest, 2001.
A képek forrása: Times of Israel; Wikimedia, The Babylon Bee; faithrvchurch.blogspot.com.
