Az Istenszülő Szűz tiszteletére szentelt templomot és a monostort 456-ban építtette egy gazdag özvegyasszony, Iqilia. Az arab hódítást követően a templomot mecsetté alakították, mekkai irányt jelölő mihrábot illesztettek hozzá, ami a 749-es földrengés során jelentősen megrongálódott, a keresztes kor után pedig teljesen elpusztult. Ezzel azonban a hely emlékezete is szinte kiveszett.
A Maria Kathisma motívumot a keresztesek Európába is elvitték, amikor hazatértek. Ez adott lendületet, hogy templomokat és kápolnákat emeljenek a fáradtságban megnyugvást kereső, helyet foglaló Mária tiszteletére.
Az egykori szenthelyről beszámolt a piacenziai zarándok (570), később az orosz Dániel apát (1106–1107), Rajnai Teodór (1172). Folytathatnánk a sort az 1600-as évekig, amikor is Francesco Quaresmi ferences testvér (1618) Szentföldről szóló könyvében Mária terebintjéről tesz említést, de 1645-ben az arabok felgyújtották a fát.
Az 1950-es évek elején a közeli Ramat Rachelben voltak ugyan ásatások, de nem találták a templom romjait, míg végül 1992-ben a Hebron Road kiszélesítése során véletlenül rábukkantak a területre és a romokra a Mar Elias monostor közelében. A ’90-es évek végén folytatódtak a régészeti ásatások (1997, 1999): rekonstruálták a templom alapjait, feltárták a díszes, virágos és geometrikus mintázatú, színes padlómozaikot, márványlapokat, oszlopokat, de korántsem tekinthető befejezettnek a munka. A romtemplom és monostor területe egyébként a jeruzsálemi görög ortodox pátriárka tulajdonában van.
A templom sajátos kialakítású volt: hármas gyűrűben oktogonális elrendezésű (hasonló a kafarnaumi Szt. Péter háza is), a gyűrűk közötti folyosón több kápolna is volt, az épület közepén pedig volt egy nagy oszlop, amely emléket állított annak, hogy
Mária ezen a „széken” (kathiszma) foglalt helyet és megpihent
a Jakab-protoevangélium szerint (17).
A véletlen felfedezés azért is fontos, mert a Kathiszma volt az első máriás szentély Jeruzsálem környékén. Felszentelési ünnepe augusztus 13-a.
